Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
18 Lovász Emese—Miskolczi Melinda állatcsontokat, bizonyítva, hogy valahol a közelben, a vizesárkon túli területen lehetett a már korábban is feltételezett csontmegmunkáló műhely. VIZESÁROK, DÉLI OLDAL A déli oldalon, a kaputornyok tövében halladan gazdagságban került elő 16. századi kerámiaanyag, nagyszámú ép edény, korsók, szilkék, tálak feküdtek itt az egykori vizesárok iszapjában, a DK-i kaputorony keleti sarkának tövében (70. kép). A közelükben egy korsóban 2—2,5 cm átmérőjű ólomgolyókat találtunk. A várárok délkeleti részén nyitott szelvény metszetfalában jól látszott az egy darabban kizuhant falszakasz, az alatta lévő rétegből egy ún. szamócás korsó került elő teljes épségben. A következő, leletekben igen gazdag területünk a vizesároknak a déli kaputoronypár előtti illetve közötti része. Itt találtuk a nagyméretű kváderkövek között az ún. „Gyermekfaló nő”-t ábrázoló korsót (7 7. kép), 10. kép. Edények a várárokból Fig. 10. Vessels from the moat 11. kép. A gyerekfaló jelenetét ábrázoló korsó (HÓM RGY 2002.1988.1.) Fig. 11. Ceramic pitcher with the figure of the ’woman who is eating children.' (HOM RGY 2002.1988.1.) a 16. század második felére keltezhető leletanyag társaságában. Színes mázas, nagyméretű korsó, a testén ovális mezőkben plasztikus díszítésekkel. Az egyik mezőben balra forduló, térdig érő bő ruhát (gatyát), fején csuklyát viselő alak látható, aki kis emberi alakot emel a szájához, míg a másik kezében is egy hasonlót tart. A másik mezőben az ún. dudás figura látható, félig jobbra forduló alak, göndör hajú, bajuszt és szakállt visel, ruhája azonban nincsen, és a hóna alá szorított dudát fújja. Mindkét figurát ismerjük a várban talált kályhacsempékről, de a korsón mindkettőnél nagyobb méretű, ám azonos rajzolatú a plasztikus minta. Az ábrázolások különlegességét az adja, hogy példa nélkül állnak a korabeli kályhacsempék között; ismeretlen lelőhelyről, Csehországból közöltek egyetlen hasonló témájú darabot, mint a „gyermekfaló” figura (Boldizsár—Kocsis— Sabján 2010, 46). A korsó elnagyolt kivitelű, asztali edényként nehezen tudjuk elképzelni. Mázának színei a tetőcserepek színvilágára emlékeztetnek. Nem találtuk azonban nyomát a Czeglédy Ilona által a déli oldalon feltételezett kontrafalnak, melyet duzzasztógátnak nevezett, és nem kerültek elő a fahíd meglétére utaló nyomok sem. A vizesárkot nem vághattuk át még egy keskeny kutatóárokkal sem, mert az állagvédelmi munkálatok miatt teherautók hordták az építőanyagot a várárok keleti oldalán kialakított depóhoz. A két déli kaputorony közötti szikla letisztításakor azonban emberi kéz által a sziklába vájt mélyedéseket észleltünk, melyek oszlopok számára készülhettek. VÁRÁROK, NYUGATI OLDAL A feltárást a vizesárok falának nyugati kiszögellésénél abba kellett hagynunk, mivel a vizesároknak ezen a szakaszán a nyári szezonban kulturális rendezvényeket, koncerteket tartottak, itt földmunkát nem végezhettünk. Ilyen akadályok miatt nem áshattunk a Déryné-ház udvarán sem, csak a kerítés mentén, bizonyos szélességben. Utolsó szelvényünkből olyan Anjou-kori, mérműves kályhacsempe-töredékek kerültek elő, melyekhez hasonlókat Czeglédy Ilona talált a déli falszoros azonos korú szemetesgödreiben. Utóbbi leletanyag alapján született meg a „Lovagalakos kályha” rekonstrukciója (12. kép), Szebényi Judit restaurátor tervei alapján. Hitelesítő feltárás keretében azonban megvizsgáltuk, hogy a nyugati oldal betonhídja alatt az 1960-as években feltárt és visszatemetett híd milyen mélységben és milyen állapotban van, mivel a vizesárokban rendszeresen tartott kulturális események miatt itt időnként engedély nélküli tereprendezési munkákat végzett az üzemeltető.
