Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Kis József: Háborús bűnös vagy áldozat?
138 Kis József A mezőkeresztesi Vincze Lajost is súlyosan bántalmazták a rendőrségen. Erről a sértett a következőképpen számolt be: „Remitz Sándor, Kassai és Schvartii nevű detektívek először levetkőztettek, majd lefektettek a sezfonra és a ágarettavéget — tüzesen - a mellemnek nyomták és összevertek,”2 Megfélemlítésről beszélt a szintén letartóztatott Farkas János: „M detektívek erőszakkal vették ki tőlem a nyilatkozatot és azért tettem azt, hogy nem akartam a szőnyegre kerülni’.”3 A rendszeres bántalmazásra utal Dancza Lajos is viszszaemlékezésében. Eszerint a miskolci rendőrkapitányságon a kihallgatások során „a kínzások, verések, kikényszerített, mondvacsinált vallomások alapján jegyzőkönyvek születtek. [...] Volt közöttük olyan is, aki a megkínoztatását nem merte elmondani még a fogolytársának serrí’ (Dancza 1977). A bántalmazásokról tudtak, tudhattak a kommunista párt helyi vezetői is. Danczát Fogarasi Artúr, a rendőrség nyomozóosztályának vezetője épp az MKP nagymiskolci titkárára, Fekete Mihályra hivatkozva fenyegette meg: ,j?renkel [vagyis Fogarasi - K. J.] kijelentette, ha nem fogadom el az ittfelhozott vádakat, Fekete Mihály kijelentése szerint fognak velem eljárni, azazjitjkai kényszerrel” (Dancza1977). A kegyetlenkedés mutatkozott meg az 1946. július 30-i miskolci lincselés gyanúsítottjainak ügyében is. Az őrizetbe vettek közül ketten tagadták a cselekmények elkövetését, őket a kihallgatás során a nyomozók (Bomzs Lajos hadnagy és dr. Flóhr Iván őrnagy) összeverték. A brutalitásról szóló hírek — állítólag erősen eltúlozva — hamar elterjedtek. Az esetről még Nagy Ferenc miniszterelnök is beszélt a parlamentben: „Ayt azonban meg kell állapítani, hogy a rendőrségen valóban kegyetlenkedtek azokkal az emberekkel, akiket az előző napon letartóztattak. Mégpedig egészen szokatlan és durva módon kegyetlenkedtek” (idézi Major 1988, 299-300). A letartóztatottakkal szembeni kegyetlenkedés egyes esetekben a nyílt utcán, az emberek szándékos feltüzelésével következett be. Ez volt az okozója a szakirodalom által már részleteiben feldolgozott 1946-os lincseléseknek, de hasonló eset korábban is előfordult, mint például 1945 májusában, az ún. létrástetői felvonuláson. 1945. május 2-án exhumálták ugyanis a háború végén agyonlőtt zsidó munkaszolgálatosok tetemeit Létrástetőn, s azt fogságban lévő „nyilasokkal” végeztették el. Kecskés Ferenc, a rendőrség politikai osztályának vezetője utasítására Orosz Kálmán a felvonulásra „nyilas”-ként tizenhárom személyt állított be. Köztük volt 2 MNL BAZML XVII. 407. 3078/1945. Vincze Lajos igazoló bizottsági kihallgatása. 1945. július 2. 3 MNL BAZML XVII. 417. 1/1945. Galambos József,4 Vincze Lajos,5 Dobóczy László,6 Ignácz János,7 Kosztkó András,8 Kopácsi Gyula,9 Doró Ernő,10 valamint az út későbbi részén dr. Szathmáry Király Géza,11 Langfeit Károly,12 Viola István,13 és 4 Korábban csendőrtiszt-helyettesként a sajószentpéteri gettózás alkalmával állítólag kegyetlen volt a zsidókkal. Tagadása ellenére a miskolci népbíróság két és fél évi fegyházra ítélte. Szabad Magyarország, 1945. október 3., 1946. május 3. 5 Mezókeresztesi lakos. A háború idején beállt az SS-be, ezért 1945-ben a miskolci népbíróság háborús bűntettben mondta ki bűnösnek és másfél évi börtönre ítélte. Szabad Magyarország, 1945. május 19. 6 Nyilas párttag, és Kóródy István nyilas városvezető sofőrje. Azzal a vádolták, hogy fegyveres pártszolgálatot teljesített, zsidó üzletek árusításánál vett részt, jelentkezett az SS-be, valamint hogy bujkáló munkaszolgálatosokat akart elfogni. A miskolci népbíróság 12 évi fegyházra ítélte. Miskolá Hírlap, 1945. július 25. 7 Volt alhadnagy. A Miskolci Népbíróság azzal a váddal, hogy a Tiszai pályaudvaron durván bánt a munkaszolgálatosokkal, 1945- ben egy évi börtönre ítélte. Szabad Magyarország, 1945. július 18. 8 Kosztkó (Andráslaki) András három hónapja volt rendőrségi őrizetben. Egy 1945. május 4-én felesége és édesanyja által írt levél szerint Kosztkó valóban vett egy SS-egyenruhát, azonban bujkálás céljából, mert „őt is érintette a zsidótörvény, másrész!pedig a szpááldemokrata pártnak is tagja volt, s így két szempontból is üldözésnek volt kitéve.” 1945 januárjában átállt a Budapestet ostromló szovjet hadsereghez, majd az oroszok bevonulása után hazatért. Másnap letartóztatták azzal a váddal, hogy SS-főhadnagy volt. MNL BAZML XVII. 2. 3665/1945. 9 Fűszeres, 1938-tól volt a nyilas párt tagja. (Szabad Magyarország, 1945. május 17.) Elítélésére, további sorsára vonatkozó adattal nem rendelkezünk. 10 Cukrász. 1939-ben belépett a Baross Szövetségbe és annak pénztárosa lett, valamint 1944 elejéig a cukrász szakosztály elnöke. 1945. április 24-én tartóztatták le - többek között — azzal a váddal, hogy tagja volt a nyilaskeresztes pártnak. Bár a létrástetői felvonuláson „Ezt csináltuk mi, nyilasok” feliratú táblát akasztottak a nyakába, a Miskolci Népbíróság 1947-ben felmentette a vádak alól. Az ítéletet 1949-ben a NOT is helyben hagyta. MNL BAZML XXV. 4. 79/1947. 11 „Felvonultatása” semmivel sem indokolható. Szathmáry Király sem jobboldali párt, sem egyesület tagja nem volt és semmivel sem vádolták. Az államrendőrség 1945. április 27-én tartóztatta le. Először május 25-én hallgatták ki, majd három nap múlva már szabadlábra is helyezték. MNL BAZML XVII. 407. 2319/1945. Szathmáry Király Géza levele az igazoló bizottságnak. 12 Nyilas pártszolgálatos, 1944. november 1-jén részt vett az Erzsébet kórházban tartott razzián, amelyen számos munkaszolgálatost elfogtak. A munkaszolgálatosok — akiket utóbb Létrástetőn kivégeztek — szállításában Langfeit is részt vett. A Miskolci Népbíróság Langfeitet 1945-ben 15 évi kényszermunkára ítélte, büntetését a NOT 12 évre szállította le. MNL BAZML XXV. 6. Nü. 294/1948. 13 Vitéz Viola István bizonyosan nem volt nyilas párttag. Az I. világháborúban súlyos sebesülést szerzett, ezért hadirokkantnak nyilvánították. Utóbb Miskolcon mozitulajdonos lett. 1945 elején tartóztathatták le, majd azzal az indoklással internálták, hogy „az épülő demokratikus rend szempontjából aggályos, gazdasági szempontból pedig káros, alkalmazottait lelkiismeretlenül kihasználta.
