Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Bocsi Zsófia et al.: Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez
Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 133 magukat a birtokba, Vitályos pedig gyakran elfoglalta azt, kizárva a malomból a monostor embereit.26 A 16. századtól megszaporodnak a Kékedi családra vonatkozó források: családi genealógiák és számos, Kékedre vonatkozó birtokügyi irat maradt fenn. A 17. század elejére öt ágat lehet elkülöníteni a családon belül. Az Alsókékedi ághoz kapcsolódik Alsókéked legismertebb műemlékének, a manapság Melczer-kastély néven ismert, 1627-ben megosztott családi rezidenciának az építése is (Cabello-Simon 1994, 202-207). A térség a mohácsi vész után, a kettős királyság idején hadszíntérré vált, s a török is közeledett. Az 1553. évi dikális összeírás négy portát, három zsellért, egy fél puszta és egy allodiális telket, valamint egy egyéb, azaz adófizetés alól mentesített, vagy kedvezményezett személyt talált Alsókékeden (Maksay 1990, 84). Az Oszmán Birodalom újabb és újabb hadjáratai arra kényszerítették az uralkodót, hogy egyre több pénzt fordítson a végvárrendszer és a várvédő katonaság fenntartására. Az 1569. évi 27. törvénycikk értelmében a végvárak közelében levő birtokok dézsmáit a király, illetve a Kamara a főpapoktól haszonbérbe vehette. Ennek az intézkedésnek a hatására keletkezhetett 1570- ben az egri káptalan Szent János könyve, amely az egri püspök és káptalan jövedelmeit vette számba. Az újvári főesperesség rozgonyi dézsmakerületében nyilvántartott Kékedre vonatkozóan is találunk benne adatokat: mindkét településrészen a Mindenszentek oltár javára szedték a quartát,27 gabonából és borból egyszerre.28 Azt, hogy mikor érte el a reformáció az itteni falvakat és milyen mértékben, pontosan nem tudni. Egyes adatok szerint a templom 1550 körül került a reformátusok kezére (Diós—Viczián 2001, 443). Ezt látszik alátámasztani az a kevésbé ismert forrástípus, ami a tizedjegyzékek mellett a protestáns lelkészek nyugtáit foglalja magába. Ok ugyanis nem hogy nem fizettek tizedet, de bizonyos részét — negyedét, nyolcadát, tizenhatodát — illetményként megkapták, amiről rendszerint vagy a dézsmaszedők, vagy ők maguk saját kézzel írott nyugtatványt állítottak ki. 1585. augusztus 1-jén Korlátfalusi Pólya Pál nevére szól a nyugta, amit az abaújnádasdi egyház és annak leányegyházai, Eszkáros, Hernádzsadány és a két Kéked után kapott. 1585 őszétől 1622-ig már csak a két 26 DL 20487. 1502. július 27. 1506. július 29. 1507. október 5. 1507. november 2. DL 16955. 1504. augusztus 2. DL 21589. 1506. augusztus 24. DL 21695. 1507. április 14. DL 21780. 1507. november 9. DL 21781. 1507. december 9. Az adatok egy része Simon Zoltán adatgyűjtéséből származik. 27 A tized negyedrésze. 28 LIBER 2005, VII. 39, 63, 93. Kéked nevének feltüntetésével a következő protestáns lelkészeket ismerjük: 1585 ősze — Korlátfalusi Pólya Pál, 1586. november 30. — Huszár István, 1589. augusztus 19. — Majtényi György, 1591. június, illetve augusztus 24. - Piszkai György, 1594. október 30., 1595. október 23., 1596. október 18., 1597 — Forrai András, 1606. szeptember 12. — volt lelkésze, de nincs megnevezve, 1608. november 9., 1610. december 1. — Gönci Szőlős Pál, 1614. szeptember, illetve november 6. — Korlátfalusi János, 1616. október 16. — Eperjesi János, 1617. november 27. — ismét Korlátfalusi János, 1620. szeptember 10. — Kállai János (rector), 1621, 1622 — Vári István (Zoványi 1929, 5, 8, 18). További támpontot a szomszédos Abaújnádasd története adhat, aminek a plébániájához hosszú éveken át tartozott Alsókéked is: Nádasdot 1636-ban foglalták el a reformátusok, temploma pedig ugyanez év környékén le is égett — feltételezhetjük, hogy a foglalás nem volt mentes az erőszaktól (Nemo 1904,105). 1696-ban mind Alsó-, mind Felsőkéked kőtemplomát a kálvinisták, azaz reformátusok használták (Ráth 1868, 275—276; Soós 1985, 485). Az azonban bizonyos, hogy a környékbeli falvakban a 17. század elején már protestáns lelkészek működtek, erről nyújtanak adatokat a megyében 1601 és 1615 között lejegyzett református egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Az Alsókékedre vonatkozó adatokat valamikor 1614 előtt rögzítették. Az igen töredékesen fennmaradt feljegyzésből nem derül ki, mivel tartoztak a telkes jobbágyok, zsellérek, illetve özvegyek. Az esketés és a temetés 12—12 dénár, a keresztelés egy kenyér, egy tyúk, a komapénz egy-egy pénz. A falu szántóföldjei három nyomásra voltak, egy tömb Pányok felé, egy a Hernád felé, a harmadik pedig Felsőkéked felé. A határban előforduló nevek Pányok felé: Hosszú szer, Keskeny szer, Horgas és Kert megi. A Hernád felé eső négy föld neve: Hosszú szer, Tető, Keskeny szer és Malomszeg mező. A Felsőkéked felé eső öt föld nevei: Hosszú szer, Keskeny szer, Kert megi, Egres eleje és Kenderföld. Számon tartottak még egy házat, ami a Prédikátorsághoz tartozott, illetve egy ahhoz tartozó erdőt. A Mester a földesúrnál lakott, mint házitanító, így mind Alsó-, mind Felsőkéked 8 köböl búzával tartozott neki.29 29 REF.ELJ., 61-62. Jegyzetek: 388. Az Abaúji Református Egyházmegye jegyzőkönyvének lelőhelye: Sárospataki Református Kollégium Levéltára, K. gg. V. 15. Töredékes, 118 folio (2r) alakú levél. Ehhez lásd: Dienes Dénes: Utószó, Források, i.m. 435.
