Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Régészet - Soós, Eszter et al.: Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5th century AD: relation of living space and burial place in the Hun Period
Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5th century AD 79 KR. U. 5. SZÁZADI TELEP ÉS TEMETKEZÉSEK HERNÁDVÉCSÉRŐL: ADATOK A LAKÓHELY ÉS A TEMETKEZÉSEK KAPCSOLATÁHOZ A HUN KORBAN Kulcsszavak: Felső-Tisza-vidék, Marosszentanna-Csernjahov kultúra, edényégető kemence, murgai típusú korsó, szemcsés fazék 2004-ben Hernádvécse határában a 3-as számú főút rekonstrukciós munkáihoz kapcsolódóan több korszakos lelőhelyeket tártak fel a Herman Ottó Múzeum munkatársai a Hernád folyó jobb parti, keskeny teraszán (1. kép). A 4. számú lelőhelyen neolitikus és bronzkori jelenségek és egy császárkori germán Przeworsk teleprészlet mellett egy hun kori tanya és két, szintén 5. századi temetkezés is napvilágra került (2. kép). A szórt szerkezetű, hun kori lelőhely déli részén feküdt két enyhén földbe mélyített, gerendafalú épület, sarkukban kisebb kövekből épített belső kemencével. Az épületek közelében csupán 1—1 nagyobb verem került elő, a többi gödör ezektől északra, a dombhátra merőlegesen, egymástól 30—50 m-re csoportosult. Az épületekhez közelebb sekély, ovális és hengeres, míg a lelőhely északi részén inkább méhkas alakú vermek sorakoztak, utóbbiak közt helyezkedett el a település edényégető kemencéje is. A lelőhely déli felében, a telepjelenségek között egy gyermek és egy férfi bolygatott, ENy-DK tájolású temetkezése került napvilágra. A sírmellékletek, bár illeszkednek a Kárpát-medencei hun kor változó divatjelenségeihez, számos egyedi vonást mutatnak. A gyermek sírjából egy négyszögletes testű, karikára hajló peckű ezüst csat mellett egy egyedi kivitelezésű, ékvésett bronzfibula hosszú, keskeny, egyenes lábának a töredéke került elő (3. kép). Bár a fibula pontos analógiái nem ismertek, technológiai jellemzői és az ezüst csat alapján a gyermek az 5. század középső harmadában kerülhetett eltemetésre. A felnőtt férfi erősen feldúlt sírjában egy függőleges, besimított cikk-cakk vonalalakkal díszített, Murgai korsó és egy hosszú, kétélű kard töredékei feküdtek, melyek analógiái dél-alföldi késő szarmata temetkezések felé mutatnak és az 5. század első felére keltezhetőek (5. kép). A település kőkemencével ellátott épületeinek szinte pontos megfelelői a Marosszentanna—Chernjachov kultúra településeire jellemzőek (6—7. kép). A Henning А-típushoz sorolható, edényégető kemencéből (10. kép) és a vermekből előkerült kerámia leletanyag a kevés kézzel formált fazék mellett főként finom, gyorskorongolt S-profilú tálakból, fazekakból, besimított díszítésű Mugai korsókból, valamint korongok, szemcsés anyagú tálakból és fazekakból állt (11—12. kép), melyek legjobb formai analógiái Valeria provincia és a Dunától északra fekvő területek késő római, 5. századi lelőhelyeiről ismertek. A település fémtárgyak hiányában csak a kerámia leletanyag jellegzetességei alapján keltezhető. A finom és szemcsés S-profilú tálak analógiái a Dunakanyar térségében a 4/5. század fordulójára, a szemcsés kiöntőcsó-töredék finom anyagú párhuzamai az 5. század középső harmadára tehetőek. A besimított minták finom kivitelezése, és az edények aljának száradás utáni, korongon való megformálása késő császárkori fazekas hagyományra utal. A település a temetkezésekkel egy időben, szintén az 5. század első felében és középső harmadában lehetett lakott. Hernádvécse—Nagy rét lelőhely olyan, a Felső-Tisza vidékre újonnan beköltöző csoport hagyatéka, melynek eredete a Marosszentanna—Chernjachov kultúra területén kereshető. A jellegzetes épülettípussal ellentétben a kerámia leletanyag nem az említett kultúrkör településeinek leletanyagával, hanem a hasonló korú települések fazekasságával mutat kapcsolatot. A besimított díszű, finom tálak és korsók és a szemcsés fazekak aránya jól tükrözi azt az átalakulást, mely az 5. századi, alapvetően önellátó településekre jellemző szerte a Kárpát-medencében. A lelőhely kapcsán új kérdések tehetőek fel a hun kori települések és temetkezések topográfiai viszonyával kapcsolatban is. Hernádvécsén a temetkezések a telepjelenségek között helyezkedtek el, vagyis a temetési terület és a mindennapi élet helyszíne nem vált el élesen egymástól. Összegyűjtve a hasonló korú, ám nagyrészt publikálatlan lelőhelyeket, úgy tűnik, nem elszigetelt jelenségről van szó, így a kérdés mindenképpen további kutatásra érdemes. Soós, Eszter—Bárány, Annamária—Köhler, Kitti—Pusztai, Tamás
