Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Régészet - Simon László: "Kincs, ami nincs" - Esettanulmány a megyaszói római éremleletről
„Kincs, ami nincs” Esettanulmány a megy aszói római éremleletröl 43 felében talált gibárti6 harcossír fegyverzetben gazdag, lándzsát, nyilat, kardot és pajzsot valamint sarkantyút is tartalmazó urnasírjával kapcsolatosan gondolhatunk. A Przeworsk-kultúra északkelet-magyarországi fegyveres sírjai közül csak az apai lelőhelyen került elő hasonló fegyverkombinációval eltemetett harcos (Hullám 2011, 36, 8. ábra). A barbaricumi császárkori germán harcossíroknak kb. csak 4%-a sorolható ebbe a kategóriába (Hullám 2011,105, további irodalommal), tehát az említett gibárti (?) sírba is a katonai elit egyik képviselőjét temették. A sír feltételezett helye légvonalban kb. 16 km-re található a megyaszói éremlelet előkerülési helyétől. Ez a távolság kb. 4 km-rel nagyobb, mint az osztropatakai ún. vandál királysír és az eperjesi éremlelet előkerülési helye közötti távolság (Kolníkova 1977, Prohászka 2004, Simon 2016, 147). Utóbbi esetben viszont a barbár uralkodó holdudvarának, kíséretének jelenlétére az érméken kívül más római import tárgyak, terra sigillaták, fémedények, bronz - és üvegtárgyak, ékszerek is utalnak (Lamiova— Schmiedlova 1986,135, Map 2). Ügy gondolom, csak idő és újabb kutatások 6 A leletet először ismertető Hampel József egyértelműen Gibártot jelölte meg a vassarkantyú, tausírozott vaslándzsák és más vastárgyak lelőhelyének (Hampel 1876, 25—26, Fig. 9—11). A Borovszky-féle vármegye monográfiában az egyetlen hiteles kelta leletként ismertetett emlékek előkerülésének helyeként már csak a „Gata árok” megnevezés szerepelt (S/.iklay—Borovszky 1896, 471). A Gábriel Istvántól a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, majd onnan a kassai múzeumba kerülő „kelta lelet” lelőhelyeként már a „hernádbüdi Gata nevű völgy” szerepel a felsőmagyarországi múzeum gyűjteményeinek leíró lajstromában (Mihalik 1903, 173—174). A térséget jól ismerő Csorna József a gibárti és (hernád)büdi határ közötti „Gata árokba” helyezi az összehajlított, vaskardot is tartalmazó nagy cserépedény előkerülésének helyét (Csoma 1910, 246). A leletet újabban feldolgozó Hullám Dénes kitűnő dolgozatában gibárti (Hullám 2011,111—112, 61. tábla), a kassai múzeum régészeti leleteit bemutató kiállítási katalógusban hernádbüdi leletként szerepelnek az említett tárgyak (GaSaj 2013, 31,122—123. kép). Hogy még tarkább legyen a kép: Hullám Dénes szakdolgozatának 61. tábláján közöl egy sarkantyú-fotót, amelynek előkerülési helye a képaláírás szerint „Hernádbűd-Gatavölgy”. A Herman Ottó Múzeum régi régészeti leltárkönyve II. kötetének 146. oldalán az 1933. és 1934. évi gyarapodások részletezésekor Leszih Andor egy gibárti lelőhelyű töredékes vas sarkantyút vett lajstromba 10200. számon. Megjegyzésben írja: „Adóskörtföldvárnak Gibárt felöli részében, a dohánypajta kötelében. Ugyanott kb. 30 éve találtak egy edényt s benne vastárgyakat. Bpestre vitték a NemzetiMúzeumba.” Ez a lelet nem azonos a Hullám Dénes által közölt sarkantyúval. A Hernádbűd-Várdomb bronzkori település kutatásairól írott dolgozatában Fischl Klára és Pusztai Tamás a településhez tartozó urnasírok lelőhelyét a Gibárt közigazgatási határában található homokbánya területére lokalizálták, elkülönítve azt a Gata „völgyben” talált „kelta” leletek előkerülési helyétől (P. Fischl Klára-PuszTAi 2009, 21-22, 29,1. kép). kérdése, hogy az abaúji régióban is napvilágot lássanak hasonló régészeti emlékek. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A megyaszói római éremkincs sorsának megismeréséhez hasznos és nagyon fontos információkat kaptam a lelet egyetlen ismert érméje tulajdonosának leszármazottjától, Szepsy Szűcs Leventétől. A felmenőitől örökölt, általa nyakláncon viselt és elveszített ezüstpénz esetleges azonosításához Müller Róbert nyújtott baráti tájékoztatást a Hévízi-tóban talált római érmékről. A Sárospataki Kollégium Kézirattárában Kiss Endre PhD, Éremtárában Pocsainé Eperjesi Eszter PhD segített a helytörténeti adatok, iratok, ill. a leletek között esetleg megbúvó megyaszói régiségek után kutatni. Megyaszón Mészáros István nagytiszteletű úr a helyi egyházi, a MNL B-A-Z Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárában Oláh Tamás levéltáros, történész a megyei közgyűlési iratok és más dokumentumok tanulmányozásában segítette munkámat. A helytörténeti monográfia szerzőjéről fiától, Hankó Istvántól (Tiszavasvári) kaptam számos fontos információt, amelyeket kiegészített Ujváry Zoltán professzor úr (Debrecen) és a magyar régészet egykor Megyaszón is dolgozó doyenje, Patay Pál (Budapest) is. Gyalay Zsófia (Szeged) és Hullám Dénes (Budapest) kéziratban lévő egyetemi szakdolgozataik megküldésével járultak hozzá e tanulmány háttéranyagának feldolgozásához. Szörényi Gábor Andrásnak a múzeumi adattárban (Herman Ottó Múzeum) lévő előzetes régészeti dokumentációját köszönöm, Gallina Zsolt Józsefnek a 2016. évi abaújszántói ásatási eredményeiről küldött adatokat. Munkám során sok hasznos ötletet, inspirációt, baráti segítséget kaptam Nagy Zsolt Dezső numizmatikustól (Szeged) és Fehér József irodalomtörténésztől, a Kazinczy Ferenc Múzeum (Sátoraljaújhely) nyugalmazott igazgatójától, Dinnyés István régésztől (Cegléd) és Páll Gergelytől (Miskolc). Kéziratom lektorálása és az ináncsi érmék meghatározása Torbágyi Melinda (MNM, Budapest) munkája. Fogadják valamennyien e helyen is hálás köszönetemet! IRODALOM ALFÖLDI András 1922 A keczeli lelet. ArchaeologaiÉrtesítőXXXIX, 99—102. ANDRÁSSY Manó 1861 Kiadatlan magyar érmek és pecsétgyűrűk. Archaeologiai Közlemények II, 49—64. BARNA János (szerk.) 1931 Szerencs és vidéke. Magyar Városok Monográfiája. Budapest. BELJAKJán 2006 A few comments on occurence of roman coins in the Hron and IpeP River Basins. Slovenská'Numizmatika XVIII, 187-202.
