Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Régészet - Simon László: "Kincs, ami nincs" - Esettanulmány a megyaszói római éremleletről
34 Simon László (38) Teceu (Kistécső, Románia) >1.100 db, Septimius Severus (Säsianu 1980,174-175) Mindezek a leletek az Alföldön élő szarmaták és északi szomszédjaik településterületein kerültek elő. Bár nem ismerjük a lelet darabszámát és összetételét, a rá vonatkozó forrás mennyiségre utaló adata alapján a megyaszói lelet párhuzamául csak egyetlen hazai császárkori éremkincs, a keceli II. lelet vehető számításba. A 2.596 db dénárt tartalmazó keceli II. lelet utolsó pénzei a 210-es években készültek (BírónÉ Sey 1986). Valamennyi érme erősen kopott, emiatt Sey Katalin hosszú ideig, akár 200—300 évig tartó forgalmi használatot is elképzelhetőnek tart (Uo. 28—29). Ebből az következik, hogy e hipotézis alapján a lelet földbe kerülésének ideje akár a hun korban is történhetett. Darabszám tekintetében ezekhez hasonló lelet a korábban Öcsödhöz tartozó mezőhéki Hék-halmot érintő útépítési munkálatok során látott napvilágot 1927-ben (Vaday 2005, 78). Ez azonban nem ezüst, hanem bronzpénzeket, 2.294 db centenionalist tartalmazott, utolsóként vert érméi 375—378 között készültek. Ismeretlen összetételű és darabszámú római éremleletek még a fentebb említett régióból: Backa Palanka (Palánka, Szerbia): 57 aureus — egy közöttük Vespasianustól — és 100 dénár, Hadrianus záróérméjével (Prohászka 2008, 120—121). Beregovo (Beregszász, Ukrajna): 1877-ben talált szétszóródott (?) lelet, többek között Vespasianus, Antoninus Pius és I. Constantinus ismeretlen számú érméivel (Tóth 1980, 7). Brestov (Ormod, Ukrajna): 1891-ben 23 db aranyérmét találtak arany láncdarabbal, rögökkel, fibulatöredékkel együtt (Prohászka 2009, 485; Eremic 2014, 113-117). Csepa (Csepe, Ukrajna): 1930-as években előkerült és elkallódott, 1-2. századi ezüstpénzeket tartalmazó lelet (Tóth 1980, 7). Denta (Denta, Románia): Jovianus, Valentinianus, Valens, II. Valentinianus, Gratianus és III. Valentinianus solidusai (13 vagy 20 db) (Prohászka 2008,120). RMs^jke Polje (Urmező, Ukrajna): 2. századi ezüstpénzlelet a Kárpátontúli Területi Honismereti Múzeum Éremgyűjteményében, ltsz. 2375. (Tóth 1980, 8). Salanki (Salánk, Ukrajna): Az 1950-es években előkerült aranylelet érméi elkallódtak (Tóth 1980, 7). Slovenske NőveMesto (Szlovákújhely, Szlovákia): Traianusszal záródó ismeretlen darabszámú éremlelet (Kolníkova 1972,104; Kolníkova 179., Tab. II.). Spisske Vlachy (Szepesolaszi, Szlovákia): a 2. század első felében záródó lelet, darabszáma ismeretlen (Kolníkova 1973, 179, Tab. II.). Starcevo (Sztárcsova, Szerbia): arany nyakperec, fülbevalók, hagymafejes fibula, valamint ezüstlemez és 249 dénár Vitelliustól Septimius Severusig, továbbá 12 aranyérme Maximianus Herculiustól II. Constantinusig és két barbár pénzutánzat (Prohászka 2009, 485; Eremió 2014, 124, 126-127, Fig. 5). Strafend (Sztracena, Szlovákia): Gallienustól II. Constantiusig tartalmazott érméket (Kolníkova 1972,104; Kolníkova 179., Tab. II.). Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely, Szlovákia): Philippus I, Herennia Etruscilla, Gallienus érmét tartalmazó lelet (Ondrouch 1964, 121 (c. 316a)). S^ügy: 1837/38-ban 11 db I. Valentinianus illetve Valens solidus, valamint nyers aranydarabok kerültek elő vélhetően egy lelőhelyről (Prohászka 2007,195-197). Velikaja Bakta (Nagybakta, Ukrajna): szétszóródott lelet 2. századi réz és ezüst érmékből (Tóth 1980,7). Vrsac (Versec-Ludos-dűlő, Szerbia) lelőhelyről 1888- ban Vespasianustól Commodusig terjedő időszakot átfogó lelet került elő egy edényben. A lelet leírását, összetételét nem ismerjük (Vida 2009, 575). Vynohradiv (Nagyszőllős, Ukrajna): 1927-ben nagyobb mennyiségű dénárt találtak. A lelet elkallódott (Tóth 1980, 7). Ha rávetítjük a fenti csoportosítási módszert a Tomaso M. Lucchelli 1998-ban megjelent összefoglalásában szereplő 205 császárkori, pontosabban Augustus és Septimius Severus uralkodása közötti időtartamból származó, európai barbaricumi ezüst éremleletre, meglehetősen eltérő képet kapunk. A kisszámú I. csoportba 43 lelet sorolható, az átlagos II. csoporthoz ennek kétszerese, 108 lelet tartozik, szemben az itthoni helyzettel, ahol e két csoport leleteinek darabszáma nagyjából egyforma. Különösen feltűnő, illetve eltérő a hazai helyzettől, hogy a III. csoportba sorolható ún. nagy leletek száma (54) meghaladja az I. csoport leleteinek számát, míg a Dunától keletre található Barbaricumban csak töredéke annak. Az ide sorolható leletek túlnyomó többsége a limestől igen jelentős távolságra került elő. Ez olykor több száz kilométert és olyan nehéz terepet jelentett Kelet-Európábán, mint pl. a Kárpátok hegyvonulatai. A mai Lengyelország területéről 21 lelőhelyen, Ukrajnában 12 lelőhelyen, Oroszország és Fehéroroszország területéről 3, Svédország területéről ugyancsak 3 lelőhelyről ismerünk barbár viszonylatban nagyszámú érmét tartalmazó római kincset. Valószínűsíteni lehet, hogy
