Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Hajdú Ildikó: Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében
204 Hajdú Ildikó Tarcali Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetét kell megemlíteni, amely már 1904-ben létrejött és egészen a világháborúig működött.2 Az 1920-as években tettek szert jelentősebb szerepre a közös földhasznosításra szerveződött földbérlő, gépjavító vagy pinceszövetkezetek, illetve ezekben az évtizedekben vált meghatározó gazdasági szereplővé a közös értékesítésre épülő, 1898-ban alapított „Hangya” Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet is. Tállyai tagszervezete az 1910-es évek közepén jött létre.3 A 20. század elején további, a hegyaljai borászatot és értékesítést segítő szövetkezeti koncepciók keletkeztek, miközben újabb szervezetek jöttek létre. Liptai Albert már 1909-ben kidolgozott Hegyaljára egy állami felügyelet alatt álló, tizenkét pinceszövetkezetet összefogó szervezetre vonatkozó tervet. Tényleges megvalósítására 5 évvel később, 1914-ben került sor, amikor felépült a Sátoraljaújhelyi Magyar Királyi Állami Közpince. A jelentős tárolókapacitással rendelkező pincében 11.500 hektoliter bort tárolhattak bérben azok a termelők, akik számára nem állt rendelkezésre a megfelelő termelési eszköz és infrastruktúra (KovÁTS 1986, 91). Szintén a Hegyalján megtermelt borok termelésének és azok értékesítésének céljából alakult meg a Szőlészeti és Borászati Felügyelőség, majd 1918-ban a Hangya támogatásával a Hegyaljai Bortermelők Szövetsége, több más, országos feladatokat ellátó részvénytársaság mellett.4 Az első világháború utáni drasztikus gazdasági, társadalmi és politikai változásokkal ezek a szervezetek is átalakulásra kényszerültek, alkalmazkodniuk kellett az új körülményekhez. A Hangya a mögötte levő társadalmi bázisnak, illetve gazdasági, politikai tőkének köszönhetően tudta tovább folytatni működését, amely a vele kapcsolatban álló szervezetek számára is védelmet nyújtott. A szövetkezetek létrehozásának újabb időszaka Tokaj-Hegyalján az 1930-as évekre tehető, amikor újabb szervezetek alapítása vette kezdetét. 1929-ben jött létre a Tokaj-hegyaljai Bortermelők Pinceszövetkezete, 1933- ban a Tokaj-hegyaljai Szőlőbirtokosok Borszövetkezete, 1936-ban pedig a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete (MASZOBSZ). Végül az utóbbi részeként, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének és a Hangya Szövetkezetnek a bevonásával 1938- ban megalakult a Magyar Hegyvidéki Bortermelők Értékesítő Szövetkezete (MEGA) is (Pap 1985, 54). Az egyre szélesebb körű törvényi szabályozás során a korábban a tagok által önkéntesen létrehozott szerve2 Zl. VII. 2/f. 3 ZI. VII. 2/f. 4 www.hangyaszov.hu/hangya zetek mindjobban intézményesültek és centralizálódtak, gyakran nagyobb hálózatokba tagolódtak. A tőke és a szakértelem hiánya szintén gyakran vezetett a kisebb szövetkezetek felbomlásához, vagy azoknak nagyobb, országos szervezetekbe történő integrálódásához. A társadalmi-gazdasági átalakulások következtében a termelők élet- és munkafeltételei, illetve a termelők köre is állandó változásban volt. A kereskedelemi, értékesítési és időközönként a termelési szaktudás hiánya a politikai, gazdasági változásokkal rendszeresen megjelent a mezőgazdaságban. Bár ezt a társulások, szövetkezetek, egyesületek előadások tartásával, ismeretterjesztő anyagok kiadásával igyekeztek csökkenteni, azok azonban csak hosszú távon éreztették hatásukat. A SZÖVETKEZETEK MÁSODIK KORSZAKA: A SZOCIALIZMUS 1945 fordulópontot jelentett a hegyaljai szőlőtermesztésben. Ebben az évben az Országos Földbirtokrendező Tanács felhívására sorra alakultak a településeken a földigénylő bizottságok. Államosították a 100 holdnál nagyobb birtokokat, amelynek eredményeként, a földosztások nyomán, jelentősen megnőtt a földdel rendelkező kisbirtokosok száma az 1940-es évek második felére. 1945-ben Tarcalon 208 családnak 1.076 kh 800 □ öl, Tállyán 142 családnak 310 kh 1.163 □ öl földet juttattak, miközben földigénylők hihetetlen száma jelentkezett (1. tábláit)? Az előbbi településen 428, az utóbbin 202 fő adta be igényét a földosztás során,6 akik gyakran sem anyagi tőkével, sem földművelési ismeretekkel nem rendelkeztek. A megfelelő szaktudás nélküli földművelés és az ebből adódó nehézségek megoldása újabb kihívás elé állította a szakmai, illetve az adott ágazathoz kötődő egyéb szervezeteket. A szövetkezetek, társulások és egyesületek tanfolyamok, képzések szervezésével igyekeztek ezen segíteni, míg a politikai vezetés a közös gazdasági szervezetek alapítását támogatta. A rendkívül gyorsan lezajlott földosztást követően a földhöz juttatottak szakmai tapasztalatának hiányából adódó nehézségeket az országos politika is igyekezett megoldani. Már 1945-ben a 131.000/1945 F.M. sz. rendelet kötelezővé tette földműves szövetkezetek alapítását az év végéig minden olyan községben, amelynek területén az 1945. évi VI. te 30.§-ának 1. bekezdése alá eső, fel nem osztható, a mezőgazdasági munkákban hasznosítható 5 ZI. XXIV. 203. 180/1945. sz. irat 6 ZI. XXIV. 203. 2649/1945. sz. irat
