Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Hajdú Ildikó: Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), 201—219. SZÁZ ÉVA HEGYALJAI SZÖVETKEZETEK ÉLETÉBEN Hajdú Ildikó Herman Ottó Múzeum és Miskolci Galéria, Miskolc Absztrakt: Tokaj-Hegyalján a szőlőtermesztés és borkészítés folyamataiban hosszú évszázadok óta kiemelt szerepe van az együttműködésnek. Ennek számos formája kialakult, amelyek a társadalmi-gazdasági változásokra reflektálva időről-időre változtak. A tanulmány azon együttműködési formákat, társadalmi és gazdasági eseményeket veszi számba, amelyek a szövetkezetek megjelenéséhez, illetve azok szerkezetében, szerepében időről-időre bekövetkező változásokhoz vezettek. Ennek során bemutatásra kerülnek azok a 19. század második felében Európában végbemenő változások, amelyek életre hívták a szövetkezeteket. A szövetkezetek olyan autonóm szervezetekként alakultak meg, amelyek a kevés anyagi és termelési eszközzel rendelkező gazdasági szereplők összefogásával, a közös tőkére, tulajdonra, munkavégzésre vagy épp értékesítésre épültek. Magyarországon a nemzetközi eseményekkel szinte egy időben alakultak meg az első ilyen típusú, szervezett együttműködési formák, amelyek Tokaj-Hegyalján is rövid időn belül elterjedtek. A tanulmány ezen hegyaljai szövetkezetek történetét, a társadalmi-gazdasági változásokra reflektáló szerveződését tekinti át, elsődleges kitekintéssel két településre, Tállyára és Tarcalra. Kulcsszavak: szövetkezet, kollektív cselekvés, Olson-paradoxon, Tokaj-Hegyalja BEVEZETÉS A közösségek tagjaik együttműködésén keresztül valósítják meg azokat a célokat, amelyek az egyének számára nem, vagy csak jelentős gazdasági, társadalmi, esetleg kulturális tőke befektetése révén érhetők el. A kollektív cselekvés különböző formáiban a közös haszon a csoport tagjainak szintjén realizálódik. Az együttműködés a társadalmak alapvető strukturális felépítéséből adódóan számos formában megnyilvánulhat. Minél összetettebb egy társadalom, annál diverzifikáltabb lehet megjelenése, felépítése, továbbá ezzel párhuzamosan a társadalomban betöltött szerepe is szerteágazóbb. Az együttműködés, amely a preindusztriális zsákmányoló és mezőgazdasági, illetve az ipari társadalmakban egyaránt jelen van, leggyakrabban gazdasági alapokon szerveződik. Univerzális társadalmi jelenség, amelyet kulturális jellemzők formálnak. A kollektív cselekvés a gazdasági rendszer általános definíciója szerint is értelmezhető. A gazdaság fogalma javak és szolgáltatások termelését, elosztását és fogyasztását foglalja magában. A gazdasági rendszer azon intézmények és szervezetek összességét jelenti, amelyek determinálják a tulajdonviszonyokat egy adott társadalmon belül, összekapcsolódnak a javak és szolgáltatások termelésével, elosztásával és fogyasztásával (Pryor 2005). A kollektív cselekvésre épülő szervezetek olyan gazdasági társulásokként értelmezhetők, amelyek a gazdasági rendszerben megjelenő egyének érdekeinek magasabb szintű realizálására törekszenek. A gazdaság minden szegmensében megjelenhetnek, gyakran több területet is érintve. A Marx által is alkalmazott fogalom az érdekek, azonos célok mentén szerveződő, belső szolidaritás és hatékony cselekvés bázisára épül (Marx 1978; Olson 1997). Ugyanezt Mancur Olson a közös cselekvésbe befektetett költség és az egyén számára elérhető haszon szempontjából értelmezte. Nála főként a szakszervezetek, szövetkezetek, lobbyszervezetek jelentették elsődlegesen azokat a vizsgálati egységeket, amelyek a leginkább reprezentálták azon társadalmi csoportokat, amelyek a gazdasági és társadalmi rendszerbe integrálódva a leghatékonyabban képviselik annak érdekeit (Olson 1997). A társadalom tagjai azonban gazdasági és kulturális alapokon szerveződve a társadalmi cselekvésnek jóval diverzifikáltabb formáit valósítják meg a mindennapi közös cselekvések során. Nem lehet élesen szétválasztani a társadalmi és kollektív cselekvést. Az érdekek, a közös cél árnyaltan és a hangsúlyok eltolódásával,
