Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Szalipszki Péter: (Füzér)Komlós története a 19. század második felében
170 Szalipszki Péter 18, Angyal Andrásnak 17, Svjatkó Andrásnak 16 juha van, de rajtuk kívül még 13 család tart ennél kevesebb számú bárányt Komlóson. Hasonlóan nagyarányú növekedést mutat a sertések száma is: 1847-ben mindössze 15 öreg sertést és 3 süldőt írtak össze, addig 1857-ben már megkülönböztetés nélkül 57 sertés tartásáról tanúskodik az összeírás. A sertésállomány megháromszorozódásához azonban nemcsak a legelő-elkülönítés, hanem a falusi erdők leválasztása is hozzájárult, mert a korszakban a disznóhizlalás szinte kizárólagos módja a makkoltatás volt (Szabadfalvi 1968, 62—75), amit az uradalmi inspektorok gyakorta durva erőszakkal megakadályoztak. Meg kell azonban jegyezni, hogy 16 adózó portán még mindig nem találunk egyetlen disznót sem. Weiss József nyilván vallási okok miatt tartózkodik a tisztátalan sertés tartásától, a többiek viszont minden bizonnyal azért, mert a parasztok birtokolt szántóik arányában jutottak a közbirtokosság legelőjének és erdejének használati jogához. A kevés állatot tartók tehát szántófölddel sem rendelkeztek, mindez előrevetíti Komlós agrárnépességének további differenciálódását, a leszakadók számának további növekedését. Az 1850-es évek második felének viszonyaira utalnak azok a nyugták is, amelyek a falu igazgatási költségeit örökítették meg.13 Az 1856-ból származó átvételi elismervényekből az derül ki, hogy Sviatkó Mihály bíró fizetése negyedévenként 5 ft, Telek József jegyző fizetése negyedévenként 8 ft 45 kr volt, a négy hites pedig együttesen ugyanennyi időre mindössze 2 ft 30 kr-t kapott. A kisbíró Molnár Pál, akinek feladata volt a falu lakosait értesíteni, tájékoztatni a különböző hírekről, hirdetményekről, tevékenységéért egy negyedévre mindössze 1 ft-ot kapott. Az összegek átvételét mind a hitesek (Matusz János, Baranyák István, Koselyák Mihály, öregebb Sápi István), mind pedig a kisbíró kezük X vonásával ismerték el, tehát valamennyien írástudatlanok voltak. Felmerül a kérdés: a kisbíró vajon hogyan sajátította el a hirdetmények tartalmát, ha —vélhetőleg — olvasni sem tudott? A községi hivatal működését az előbb említett szerény javadalmak mellett ugyancsak szerény mértékű anyagköltségek terhelték: az egész 1856. évben papírosra 40 kr-t, „vias^k”-ra 18 kr-t, két rendplajbás^ra (írótoll) 6 kr-t, egy kalendáriumra 12 kr-t, egy üveg „téntá”-гъ 16 kr-t, mindösszesen 1 ft 32 kr-t költöttek. A falu 1856. évi bírói számadása a következő bevételi forrásokat jelöli meg: 1. május 23. A község lakosai által 1856. évi költségfejében befizetett 90 ft - kr 2. október 30. Törvény pénz es ^ecs díjjakból bejött 10ft 20 kr 13 SAK. А-T Z. 1850-61. i. c. 322. Komlós. 3. október 2. Község kortsmájáért bejött 7 ft — kr 4. október 21. Pótlólag a község lakossaira kivettetett 49 ft 53 2/4 kr'4 A község éves bevétele e szerint a kimutatás szerint 157 ft 13 2/4 kr, ez tökéletesen megegyezik az éves kiadások összegével, tehát semmi maradvány nem keletkezett az 1856. év községi gazdálkodásában. Néhány érdekesebb kiadási tételt célszerűnek tartunk megemlíteni: „január 25. — Az Úrbéresfajzfis végett a’ község részéről Kadványba a Grófhozjárván a bíró és két lakos 48 kr. (Ebből a bejegyzésből is kiderül, hogy a községnek mint kommunitásnak erdeje nem volt, az uradalmi erdő használatáért pedig fizetni kellett.) / április 6-án Kassán tartott Ujjoncozfis alkalmával 5 napot tóltvén a jegyzp, bíró, 1 hites és Ujjonczpknak napi díjj fejében, valamint Szállás bér és a Szekeresnek 18 ft 6 kr. / június 26. A Község szénája feltakarításakor a dolgozó egyének részére 1 ft 44 kr. I július 15. — A bíró több lakosokkal Kassára az Úrbéres törvényszékhelyen, a tagosítási ügjben járván költetett 5 ft 19 kr. I Augusztus 7. — Pásztor, Kondás, Kerülő és Kováts fogadásakor költődött 1 ft 24 kr. / October 2. — Kadványba a Keclamationalis biztos Úrtól oktatást halgatni és betanulni az egyénenkénti reclamatiót több lakosokra és előfogat (?) a jegjzpnek 1 fi40 kr.”15 Láthatjuk ez utóbbi bejegyzésből, hogy a tagosítás, melynek tartalmáról a következő fejezetben szólunk, Komlóson sem egyszerűen történt. A falu társadalmi és gazdasági szerkezetét az 1850- es évek végén legpregnánsabban azonban az 1858. és az 1859. évi, személyekre lebontott adóösszeírások16 érzékeltetik. A közölt források érzékelhetővé és értékelhetővé teszik a község egyes lakóinak helyzetét, a faluközösség egészében elfoglalt helyét. Komlós paraszti társadalmának tagozódását az 1850- es évek végén jól szemlélteti az 1859-ből fennmaradt közadó-kivetés, amely egy táblázatban tartalmazza a személy-, ház- és jövedelemadón kívül a birtokolt földek után kivetett adó összegét is. A közölt források legszembetűnőbb információja az adózó családfők számának nagyarányú növekedése: immár 66 komlósi családfő köteles adójával az állam működéséhez hozzájárulni. Szembetűnő, hogy az 1858. évi adóív 52. száma után a Komlóson házat bíró gróf Károlyi Eduárdnál — aki ugyanúgy adókötelezett, mint bármely más komlósi lakos — sokan vannak, akik jóval nagyobb közadót fizetnek. Az adókötelezettséggel járó ház nyilván nem a gróf lakásául szolgál (arra ott van a füzérradványi kastély), hanem valószínűleg a község 14 Ugyanott. 15 Ugyanott. 16 Ugyanott.
