Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Szalipszki Péter: (Füzér)Komlós története a 19. század második felében
168 Szalipszki Péter Щ(ЩтЬ5-ШйЬейе Ьсо ÜDrtesj 1 7 //// /к) írná) bent Stmibf bőm 31. .October 1й о/' az IH October 31-ki létszám szerint. 1. kép Az 1857. évi német—magyar nyelvű országos összeírás Komlós állatállományára vonatkozó részének fedőlapja. Fotó: Szalipszki Péter, 2017. Fig. 1 Cover of the bilingual (German and Hungarian) national census of livestock in Komlós in 1857. Photo by P. S^alips^ki, 2017. A táblázat legfeltűnőbb adata, hogy immár gróf Károlyi Eduárd is hozzájárul a faluban lévő ingatlanjai után a közterhekhez. Ettől függetlenül Ede gróf nem lakója a községnek, ifjú feleségével, göncruszkai gróf Korniss Klarisszával a füzérradványi kastélyban élnek udvartartásukkal.10 Utána a legnagyobb adófizető Kován József és Juhász Mihály. A falu társadalmának elejébe tartozik még Kaselyák Mihály, Sviatkó Mihály, Csihai Jánosné, özv. Nagyjánosné, Jobbágy Andrásné és Stern Pinkesz. A derékhadat azok jelentik, akik 2 ft körüli adót fizetnek. A falu legszegényebbjei, azok, akiknek adója nem éri el az 1 ft-ot: özv. Mialkó Andrásné, Bodnár János, Sipos Jánosné, Matusz Andrásné, Tóth János, Kristóf József, özv. Orosz Jánosné, Spisák Józsefné, Tomancsák András, Márton János, Stefán Mihály, Molnár Pál, Matusz András és Haluder András. Ok lehetnek az egykori zsellérek, akiket a jobbágyfelszabadítás föld nélküli helyzetben ért, akik megélhetésüket a Károlyi-uradalomhoz vagy módosabb gazdákhoz elszegődve biztosíthatták. A későbbi statisztikák őket és utódaikat emlegetik majd cselédként, napszámosként. Érdekes jelenség, hogy számos nő szerepel úgy, mint adófizetésre kötelezett családfő, másrészt, hogy egy-egy famílián belül milyen nagymértékű eltéréseket tapasztalhatunk. A saját földön való gazdálkodás, illetve a szolgálatba állás mellett a megélhetés bázisát jelentette az állattenyésztés. Az 1857. évi országos összeírás Komlósra vonatkozó felvétele az állatállomány számának és öszszetételének jelentős változását mutatja ki.11 Az adatsor azt bizonyítja, hogy az 1847-től eltelt tíz esztendő alatt a haszonállat-tenyésztés rendkívüli módon előtérbe került Komlós gazdálkodásában. Nyilvánvalóan alapvetően hozzájárult ehhez a változáshoz az 1853. évi úrbéri pátens legelő-elkülönítést előíró rendelkezése is, hiszen így Komlós közbirtokossága minden földesúri korlátozás nélkül igénybe vehette a kollektívum számára elkülönített legelőterületet. A lovak számának jelentős csökkenésétől eltekintve, a többi állatfajta esetében óriási mértékű növekedést tapasztalunk. Hozzájárulhatott ehhez még az is, hogy Komlós lakosságának jelentékeny részét csekély földterülethez jutatta a jobbágyfelszabadítás, ezért sokan a haszonállat-tenyésztés felfejlesztésével igyekeztek megélhetésüket biztosítani. A többi állatfajtától eltérően a lovak száma azonban — amint már említettük — nemhogy nőtt, hanem majdnem a felére csökkent, 21-ről 12-re. Az esetleges szaporulaton a komlósiak változatlanul hamar túladhattak, hiszen amint 1847-ben, úgy 1857- ben is mindössze egy 3 évnél fiatalabb csikót találunk a 18. házban lakó Matusz Jánosnál. Az ökrök száma viszont 38-ról 66-ra növekedett. Azt tapasztalhatjuk tehát, hogy amint a korábbiakban, 1857-ben is főleg ökrök tartásával biztosították az igaerő-szükségletet, csak annyi történt, hogy a mezőgazdálkodásnak ez a komlósi jellegzetessége még inkább szembetűnővé vált.11 12 A tehenek száma is óriási mértékben megnövekedett: 25-ről 42-re, ezen kívül 29 három évnél fiatalabb borjú is növeli az állományt. Míg 1847-ben csak három gazdának volt 2 tehene, addig 1857-ben már kilenc gazda tartott ugyanennyit. A legfeltűnőbb azonban a juhok és sertések számának rendkívüli növekedése. 1847-ben csak néhány háznál találunk elvétve egy-két bárányt, 1857-ben viszont több név mellett is nyáj nagyságú juhállományt regisztrálhatunk: Matusz Istvánnak 125, Matusz Györgynek 45, Davidovits Józsefnek 55, Weiss Józsefnek 78, Jobbágy Katalinnak 20, Angyal Imrének 10 A házasságkötésre 1851-ben került sor (Éble 1913), miután a grófnő unitárius vallását feladva katolizált (Buda 1997, 48). 11 SAK. А-T Z. Ltsz.: 2Ó5. 12 Petercsák Tivadar megállapítása szerint az egész Hegyközben „a lótartás kevésbé jelentős” (Petercsák 1977, 295).
