Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Bocsi Zsófia et al.: Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez
148 Bocsi Zsófia — Fazekas Gyöngyi — Giber Mihály — Szilágyi Krisztián Antal A félköríves szentélyzáradék előtt helyezkedik el az egyértelműen a 19. századra keltezhető (és alighanem a 19. század eleji átépítéshez köthetően emelt) főoltár (19. kép). Az oltárépítmény három lépcsőfok magasságú alapozáson áll. A lépcsőzet és az oltár előtti emelt szint jó része néhány évtizede készült szőnyeggel van fedve. Az oltárasztal falazott, igényesen megépített, ez különösen látszik ívelt vonalú, felső részein profilált oldalain is, bár ez a kialakítás az oltárasztal elülső részére is átfordul. Az oltárasztal elülső részének aljában aranyozott díszítősort is láthatunk, felette egyenlő szárú aranyozott kereszt tűnik fel. Az oltárasztalon középütt helyezkedik el a fából készült, részben aranyozott tabernákulum, tetején kisméretű, talán utólag elhelyezett Jézus szoborral. A tabernákulum két oldalán fából készült, aranyozott angyalszobrok találhatóak. Az angyalszobrok előtt aranyozott gyertyatartók állnak, két oldalt három-három, valamint a tabernákulum sarkaira is gyertyatartókat erősítettek. A tabernákulum felett, de szerkezetileg a főoltárhoz tartozóan látható a főoltárkép (Szentháromság). A képet annak jobb alsó sarkában lévő felirat szerint van Dyck 17. századi holland festő műve nyomán, annak másolataként Pataky Sándor (1880—1969) készítette. Az eredeti kép mestere az újabb kutatások nyomán valószínűleg nem van Dyck volt,84 de ez nem befolyásolja a kékedi másolat korát, ami a jelek szerint jóval későbbi, mint a főoltár többi része. A főoltárnál említést érdemel, hogy teljes felső része fából készült. A szentély diadalív vonalában találjuk a néhány évtizeddel ezelőtt készített szembemiséző oltárt, felette a diadalívről függ a díszes kivitelű örökmécses. A szentélyben Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent József, Szent János és a Szűzanya szobra látható. A szentély falain is megtalálható a hajóban már bemutatott stáció 84 A kékedi kép, azaz a másolat készítőjére vonatkozó feliratra Fazekas Gyöngyi kolléganő hívta fel a figyelmet, melyet ezúton is köszönünk. Fazekas Gyöngyi szakirodalmi hivatkozáson alapuló azonosítása szerint ugyanakkor az eredeti képet mégsem van Dyck, hanem Guglielmo Walsgart (Guillaume Walschartz) készítette (Fazekas 2016,19—20). A kékedi főoltárképen azért szerepelhet még van Dyck neve, mert a másolat készítése idején még őt vélték az eredeti kép festőjének. Az eredeti kép az Esterházy-gyűjtemény része, restaurálását nemrégiben Velekei Mária és Gyöpös Viktória végezte el (www.restauratorart. hu). A honlapon az eredeti képet és a restaurálás menetét is bemutató fotósorozat és szöveges leírás található. A honlapra és a restaurátorok igen szép munkájára ugyancsak Fazekas Gyöngyi hívta fel a figyelmet, egyúttal felvette a kapcsolatot a két kolléganővel is. domborművek egy-egy példánya, de megemlítendő a sekrestyébe nyíló ajtótól keletre, a déli falon lévő kisméretű falfülke is. A szentélyben ezen kívül az északi falnál egy kisebb asztalt és az északi és a déli oldalon a 20. század második felében készített székeket találunk. A sekrestye A 20,11 m2 alapterületű, csaknem teljesen négyzetes alaprajzú sekrestyébe két irányból lehet bejutni: egyrészt a külső homlokzatoknál már említett, a keleti falon nyíló ajtón, másrészt fentebb, a szentély leírásánál már ugyancsak említett ajtón át. A szentély felől nyíló ajtó a sekrestye északi falának közepén nyílik. Az északi fal ugyanakkor nem más, mint a szentély déli fala, melynek tagolása, szakaszolása egyezik a külső homlokzatoknál leírt falszakaszokkal. Emiatt van az, hogy az északnyugati sarokban egy rövidebb falszakasz mutatkozik, ahogy a hajó északi homlokzatának síkját a szentély északi homlokzatának síkjával ugyancsak egy rövidebb falszakasz köti össze, de az északkeleti sarokban jól látható a szentélyzáradék ívének innenső (voltaképp külső) síkja, oldala is. A keleti fal közepén ugyancsak szegmensíves záradéké, enyhén rézsűs kávájú ajtófülkében látható annak a 20. század második felében készített ajtószárnynak a belső oldala, amelyről a sekrestye keleti falának külső homlokzata leírásakor már esett szó. Az ajtófülkében lévő járószint egy lépcsőfokkal magasabb, mint a sekrestye padlószintje, de — mint a külső leírásnál már említettük — a szintkülönbség hangsúlyosabban megvan a helyiség járószintje és a külső terepszint között. A déli fal közepén szegmensíves záradéké, enyhén rézsűs, a padlószintig lefutó kávájú ablakfülkében láthatjuk a sekrestye délre néző ablakát (külső oldala egyszerű szalagkeretes, ráccsal védett, mint írtuk). A jelenleg meglévő ablak a 20. század második felében készült (talán az 1980-as évek végi homlokzati felújításkor), az ablakfülke viszont alighanem egyidős a sekrestyével, tehát 19. századi. A fal nyugati végén, a délnyugati sarokban pillérszerű falazat mutatkozik, ami nagy valószínűséggel a valaha olajkályhához is használt kéményt rejti, azzal egyezik. A nyugati fal (20. kép) látszólag teljesen tömör, de az itt lévő nagyméretű almárium mögött szegmensíves záradéké, egyenes kávájú falfülke helyezkedik el/rejtózik, pontosan a fal közepén. A falfülke talán egyidős a fallal, eredeti funkciója vagy épített almárium lehetett vagy nyugatra néző ablak fülkéje. Ezt csak falkutatás tudná tisztázni. A sekrestye síkmennyezetes (borított gerendafödém), padlózata alapvetően simított beton, de a helyiség leg-
