Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Bocsi Zsófia et al.: Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez
Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 143 keretezett, álló téglalap alakú ablaka. Az ablakkeretben ún. apácarács látható, mely akár 19. századi is lehet. A sekrestye nyugati falát semmilyen nyílás nem töri át. A templom tetőzete bádogtető, mely teljesen egységesen beborítja a hajót, a szentélyt és sekrestyét is. Gerincmagassága 9,83 m. A szentélynél kontyolt végződésű, a sekrestye felett félnyereg-tető kialakítású, de egységes a fedés. A sekrestye délnyugati sarka felett látható ezüstszürke színű felület, újabb kiegészítés, pótlás alighanem az egykori kémény kivezetési helyére utal. A nyeregtető gerincének szentély feletti végén fémből készült kereszt látható. A bádogtető kezdetei a 20. század első felére nyúlhatnak vissza. A 19. század második felének, utolsó negyedének iratai még zsindelyfedést említenek, de a 20. század közepén már a bádogfedés megújításáról értekeznek. Nem tudjuk, hogy a mostani bádogfedés mikor készült, erre vonatkozó iratot nem találtunk, de a fedés állapota alapján feltételezzük, hogy a 20. század második feléből való lehet, talán a homlokzati felújítással egy időben került a templomra. A TEMPLOM BELSŐ TEREINEK LEÍRÁSA A torony és a fedélszék A torony legalsó, földszinti része a templom előtereként szolgál, melybe kívülről belépni a torony nyugati homlokzatának leírásakor már említett, belülről nézve rézsűs kávájú, szegmensíves záradékú ajtófülkében elhelyezkedő, kétszárnyú kapun keresztül lehet (9. kép). A kapuzat ajtószárnyainak belső oldalán is jól láthatóak az eredeti 18., legkésőbb 19. századi fémszerelékek, vasalatok, közöttük az ajtó nem mindennapi kialakítású zárszerkezete is. A küszöb belső oldalán lévő padlószint gyakorlatilag egyezik a külső szinttel. A keleti falon nyílik a hajó felé vezető ajtó, mely egyenes kávájú, szegmensíves záradékú ajtófülkében helyezkedik el. Az előtér északi fala teljesen tömör, nyílás nem töri át. Déli falának nyugati szakaszán keskeny álló téglalap alakú, szegmensíves záradékú ajtónyílásban, rácsos ajtószárny mögött a torony felsőbb szintjeire, illetve a karzatra is vezető lépcső indul. A rácsos ajtószárny nagy valószínűséggel 20. századi, az ajtónyílás egyidős a toronnyal. Az előteret csehsüveg-boltozat fedi, padlózata simított beton. A padlószint a hajóba vezető ajtónál egy lépcsőfokkal feljebb emelkedik. Az előtér berendezésének legmeghatározóbb eleme egy tükrös tagolású előlappal, ívesen kiképzett oldalakkal rendelkező, valószínűleg 19. századi pad, de többek között látható itt a déli fal nyugati szakaszán kőből készült, fehérre meszelt felületű, alighanem 18. századi szenteltvíztartó is. Az előtérből az előtér déli falánál említett keskeny ajtónyíláson keresztül érhető el a felfelé vezető, a torony déli falának belsejébe épített, kissé íves vonalvezetésű lépcső. A lépcsőt jelentős hosszban szegmensíves lezárású boltozat fedi, de egykor a boltozatos lefedés magasabbra húzódott a lépcső felső végénél — igaz, erről már csak a torony első emeletének déli falában lévő, téglafalazat/ boltozat bekötésére utaló csorbázat utal. A torony első emelete délkeleti sarkában kissé szabálytalan kialakítású, rézsűs kávájú, ugyancsak kissé érdekesre sikerült szegmensíves záradékkal lezárt ajtófülkében nyílik a karzatra vezető ajtó (10. kép). Az ajtószárny teljes egészében fából készült, nem későbbi a 19. századnál. Az északi falon látható a már említett elfalazott ablak (11. kép). Az ablakfülke szegmensíves záradékú, rézsűs kávájú, meglehetősen keskeny. Északi, külső végénél kőkeret belső síkja látszik, azonban a kőkeret nem mutatkozik teljes egészében. Felvethető, hogy a külső oldalán elfalazással elzárt ablaknyílás jelenleg látható formájában eleve átalakítás eredménye, azaz még az elfalazás előtt átépítették (erre utalhat, hogy a jobb oldalon nem mutatkozik keret, de ez lehet az elfalazás közbeni bontás eredménye is). A kőkeret kora nem állapítható meg, mivel a keret külső oldala (mely szerencsés esetben profilált és így stílusa alapján korhatározó is lehet) nem látható. Az elfalazás tégla falazatának aljában egy keretelem darab is azonosítható. Az ablak elfalazására a történeti adatok alapján leghamarabb a torony 19. századi átépítésekor, legkésőbb a 20. században kerülhetett sor. Az ablak helyzete, egyáltalán létezése vezetett arra a felvetésre minket, hogy a déli oldalon is számoljunk egy egykori ablak meglétével, jóllehet a déli falat jelenleg nem töri át semmilyen nyílás. A nyugati falon meglehetősen szabálytalan záradékú, rézsűs kávájú, magasan elhelyezkedő (mai formájában átalakítás eredményeként létrejött?) ablaknyílás található, ennek külső oldalán látható az a kör alakú ablakkeret, melyről a torony nyugati homlokzatának leírásánál már szóltunk. A falakat csak szürkés vakolat borítja, a falfelületek egy-két részletet leszámítva nincsenek meszelve. Az első emelet járószintjét a földszintet fedő (téglaépítésű) boltozat tetejére húzott simított beton és habarcs alkotja. A térnek állandó berendezése nincs, jelenleg leginkább lomtár funkcióval rendelkezik, bár meg kell említeni, hogy a járószinten, illetve a nyugati ablak fülkéjében tárolják azokat a nagyméretű kőhasábokat is, melyek a karzaton lévő orgona beépítésekor, a karzat
