Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Kádár Tamás: Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet a XIV. század eleji Magyarországon: Petenye fia Péter pályája
100 Kádár Tamás szláv hangzású, egyben ilyen eredetet is sejtető — neve és azon momentum, hogy birtokaik István ifjabb király és felesége, Erzsébet felettébb kedvelt tartózkodási helye, Nagypatak vár (a mai Sátoraljaújhely délnyugati határában) környékén feküdtek. Felmenői tekintetében a megszokotthoz képest is nagyobb a bizonytalanság, lévén, családjában - vele együtt — négy egymás utáni generáció viselte a Péter nevet. Dédapja, az első ismert Péter ispán felmenői között, már 1217-ben adományt tett egy szerviensének zempléni birtokaiból, a család tehát már legalább egy évszázaddal a mi Péterünk előtt tartósan megvetette a lábát a vidéken.2 Atyja mint helyi birtokos — Básztély nembeli Rénold volt nádor oldalán — Zemplén vármegye szolgabírájaként szerepel egy év nélküli, Wenzel Gusztáv által 1291 tájára keltezett oklevélben (Zsoldos 2005, 145).3 Maga Péter első ízben 1283-ban tűnik fel forrásainkban, életének alakulását — viszonylag részletesebben — jobbára azonban csak 1306-tól tudjuk nyomon követni. Az előbbi évben, napi kelet nélkül, szeptember 3. előtt kiadott oklevelében IV. László király a „Wekercapva”-i „Gyepuel” nevű — nem azonosítható, de biztosan a halicsi határvidéken kereshető — birtokot adományozta neki.4 A felbukkanását követő körülbelül két évtizedben, mint ottani előkelő, csak vármegyei szinten, birtokügyei kapcsán szerepel okiratainkban, így Aba nembeli Omodé nádor 1296. július 1-jén kelt memoriális oklevelében a zempléni Visnyó birtokért folyt per kapcsán említi; jelesül két ízben is tiltakozott az egyik fél beiktatása ellen.5 Sajnos közelebbről nem ismert időpontban, valamikor 1291 és 1298 között az egri káptalan tanúsága szerint rokonaival, Konrád fia Mátyással és testvéreivel a szintén Zemplén vármegyében fekvő Rozvágy és Zebegnyő nevű örökbirtokaik tekintetében csere-megállapodást kötött, amely révén az előbbi fejében megszerezte Zebegnyőt, majd 1298- ban ugyancsak az egri kanonoki testület előtt Szőlős nevű örökbirtokában egy bizonyos tulajdonrészt adományozott hívének, Berkesz ispánnak.6 1300. december 12-én a váradi káptalan előtt — Kaplyon nembeli — terebesi János fia Andornok átadta Péternek a korábban az utóbbi apja által neki (tudniillik Andornoknak) 2 ÁKO 1/1. 111-112. (338. sz.). Péter és felmenői esetleges keleti szláv származására: Волощук 2011. 3 ÁÚOV. 59. 4 ÁKO II/2-3. 323. (3258. sz.) 5 ÁÚOX. 217. 6 . ÁÚO X. 283-284., 314. Rozvágy ma Kis-, Nagyrozvágy, Borsod-Abaúj-Zemplén m.; Zebegnyő ma Zbehnov, Kassai kerület, Szlovákia; Szőlős mai nevén Szőlőske; Vinicky, Kassai kerület, Szlovákia) adományozott Salamon és Záhony, Ung megyéhez tartozó birtokokat, amelyekért cserében Péter Csány (?, Krizsán?) és Kasov nevű, Zemplén megyei örökölt fekvőségeit adta Andornoknak. Andornok egyúttal megerősítette Pétert Albun és más, nem megnevezett birtokok tulajdonában, azon feltételek mellett, amelyekkel IV. Béla király pivilegiumkh&n apja Péter nagyapjának, „Foltos” Péternek adományozta azokat.7 1306. október 18-án zempléni Visnyó nevű faluját egy szerviensének, Paljánka — szintén Zemplénben fekvő — birtokát pedig egy másik hívének adományozta.8 Engel Pál szerint 1307-ben a Kaplyon nembeli Nagymihályiaktól birtokcsere révén megszerezte a Zemplén megyében fekvő Barkó várát, későbbi fő erősségét (Fügedi 1977,104; Engel 1996,275). A leleszi konvent 1377-ben, megemlékezvén az egri káptalan egy 1307- ben kelt kiadványának tartalmáról, valóban említi a vár, illetve Misle, abaúji és Rucse, Ung megyei birtokok cseréjét, azt azonban nem közli, a csereüzlet kik, mely birtokosok között jött létre.9 Ismeretes ugyanakkor a váradi székeskáptalan egy 1314-ben kiadott oklevele, amelyből megtudjuk; a „Huzdou” és Zubugya nevű ungi fekvőségek Petenye fia Pétertől, Barkó vár és birtok ellenértékeként kerültek bizonyos András fia Lőrinc kezére. Lévén teljességgel bizonyosra vehető, hogy ezen Lőrincet a már említett — ungi és Zemplén vármegyei — nagymihályi Lőrinccel kell azonosítanunk, kétségtelen, hogy Engel megállapítása helyes, és a Barkóvárat érintő csere valóban 1307-ben történt.10 1308. április 24-én Péter újabb szerződést kötött; a váradi káptalan előtt folyó perükben egyezségre lépett Konrád fiaival, Tamással, Mátéval és Budával, megállapodván; a két Ruszka és Kiszte nevű — zempléni — birtokát, amelyeket bizonyos Dénes fiaitól szerzett meg, a nevezett feleknek adja, azok Zebegnyő és Tornya, ugyanott fekvő birtokaikért. Egyben vállalta, amennyiben az átadott ingatlanok bírásában Konrád fiait nem tudná megvéde-7 DF 209 819. Az oklevél kiadatlan, IV. Béla benne említett privilegális kiadványa pedig nem szerepel az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékében. Záhony ma Szabolcs- Szatmár-Bereg m.; Salamon ma Tiszasalamon; Соломоново, Kárpátalja, Ukrajna; Kasóv ma Kazsó; Kozuchov; Kassai kerület, Szlovákia. 8 АО II. 78. sz. Visnyó, ma Visnov, Kassai kerület, Paljánka ma Szécsmező; Secovská Polianka, Eperjesi kerület, mindkettő Szlovákia. 9 АО II. 282. sz. Misle ma: Mislye; Myslina, Rucse ma: Sáros-, illetve Felsőrócse; Blatné-, Vysné Revistia, az előbbi az Eperjesi, utóbbiak a Kassai kerületben, Szlovákiában fekszenek. 10 Az oklevél csak tartalmi átírásból ismert: АО III. 872. sz. Zubugya ma Izbugya; Zbudza, Kassai kerület, Szlovákia területén; a nem azonosítható Huzsdó Zbugya szomszédságában fekhetett.
