Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)

Előszó

ELŐSZÓ

A BELSŐ ÉS A KÜLSŐ KÖR

A múzeum — sok egyéb feladata mellett — tudományos kutatóhely. Az intézmény munkatársai, és a múzeummal kapcsolatban álló külső kutatók egy olyan szeletét írják le a világnak, amelyet sem az egyetemi tanszékek, sem az akadémiai kutatóhelyek nem szoktak felvállalni. A tudományos tevékenységnek van egy kifejezetten múzeumi típusa: ránk jellemző kérdésfeltevések, közgyűjteményi forráshasználat, a témák területi- és gyűjtőkörök szerinti lehatárolása.

Ebben a munkamegosztásban a múzeumok, főképpen a vidéki múzeumok feladata kettős, és ezt a kettősséget a belső és külső koncentrikus körök képével is jellemezhetjük. A belső kör a gyűjtemények köre — a kutatásoknak az a válfaja, melyekben a tárgyi gyűjtemény, a leletanyag, a képzőművészeti alkotás, a múzeumban őrzött dokumentum és képi ábrázolás jelenti a kutatás tárgyát. Amikor alapkutatással, leíró műfajokkal, összehasonlító vizsgálatokkal, történeti vagy esztétikai elemzésekkel igyekszünk kibontani a gyűjteményeink titkait, és közkinccsé tenni a ránk bízott értékeket, a róluk megszerzett tudásunkat. A külső kör pedig a gyűjtőterületünk által meghatározott földrajzi egység, Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye általánosabb értelemben vett (a gyűjteményeinkhez csak részben kapcsolódó) kutatása. Egy vidéki múzeumnak feladata az is, hogy működtesse, szervezze, segítse a város, a megye, a régió természettudományos, történeti, régészeti, néprajzi, képzőművészeti életét, adjon teret és szakmai hátteret a honismereti és helytörténeti tevékenységnek. E feladat egyik eszköze a múzeumi kiadványok köre, ezen belül is a legjellemzőbb műfaj, az évkönyv.

Ebben a kötetben tizenegy szerző írásai olvashatók, közülük öten múzeumi kollégák, hatan külsősök. A tanulmányok és közlemények többsége a külső körbe tartozik, mindegyik a maga eszközeivel és eredményeivel gazdagítja a városra és a megyére vonatkozó tudásunkat. Hogy teret adtunk egy nagyszabású, a szokásos terjedelmen messze túlmutató, régi adósságot törlesztő régészeti tanulmánynak, az nem véletlen. Meggyőződésük, hogy a leíró és adatközlő alapkutatásoknak itt a helyük, hogy aztán az összehasonlító vizsgálatok számára megnyíljon a további feldolgozás, értelmezés lehetősége. Mint ahogyan az évről évre utólag közreadott régészeti jelentések is forrásul szolgálnak majd, amellett, hogy híven dokumentálják a múzeumi munkatársak tevékenységét. A történeti írások várostörténettel és megyei témákkal foglalkoznak, a közlemények pedig egy-egy kisebb, jól lehatárolt forrás kapcsán tesznek közkinccsé esettanulmányokat, adatközléseket.

A külső kör egyben a múzeum társadalmi hasznosságának, közösségi kapcsolatainak, ismertségének és elismertségének záloga is. Minél szélesebb a múzeummal kapcsolatban álló, a kutatásokba bekapcsolt, múzeumi kiadványokban publikáló szerzők köre, annál erősebb az intézmény beágyazottsága, szakmai kapcsolatrendszere, és ezáltal közösségi támogatottsága. Ezért vállaljuk most is, és a jövőben is a kutatások külső körét, bízva abban, hogy az évkönyvet forgató kevés számú, de annál elkötelezettebb olvasó is megtalálja benne a maga épülésének forrását, a továbbgondolásra érdemes és újabb kérdések feltevésére ösztönző eredményeket.

Dr. Tóth Arnold múzeumigazgató