Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon 75 Körömben a 74. objektumban találtunk fémelve^ető agycig vályútöredéket (öntőcsatornát) (59. kép 8—12). ívelő oldalfalának és aljának töredéke maradt meg. Oldalfala felül lekerekített. A keskenyedő felső vég és az alj találkozásánál kerek áttörés szabályos íve látható. Az oldalfalon és belül is érzékelhető a készítő kezének hosszanti simításnyoma. Anyaga pelyvás agyag. Kívül olyan, mint egy cserépedény, belül azonban kormos. H.: 25 cm, ma.: 9,5 cm. Az a—d metszete egyenes falú (59. kép 8), a b—c metszet íveltebb, és keskenyedő végű (59. kép 9). Hasonló, bár ívelő aljú agyagtégelyek és töredék darabok kerültek elő Radslavice lelőhelyen, hosszuk 20 és 25 cm (JANÁK 1982,1-3. ábra). Fémelvezető öntőcsatornákat találtunk késő füzesabonyi környezetben Nagyrozvágyon, a leletmentésen (HELLEBRANDT 1972, 697). Tóth Lajos kohómérnök szerint hasonlókat — csak nagy méretben — használtak Miskolcon, a Vasgyárban (Lenin Kohászati Művek) az 1970-es években. Felmerült a gondolat, hogy ezekben nincs fémnyom. Láthatjuk azonban, hogy az öntőmintákban sincs fémmaradék, s ez nem is lehetséges, hiszen az öntőmintát viasszal, illetve a felszínt izoláló réteggel, nedves fahamuval vonták be (EDVI-ILLÉS 1912, 23). A Vasgyár helyén üzemel a Tégely Bt. öntőműhelye Eles Tibor vezetésével. Tájékoztatása szerint — 2017. március 23. — az öntőforma kvarchomok és műgyanta keverékéből készül. Az öntés előtt a formából géppel kifújják a port, majd vasöntés esetén a forma belső felületét befújják grafit és denaturált szesz keverékével. Ez a pórusokat kitölti, hőállóságot biztosít, és lehetővé teszi, hogy az öntvényt ki lehessen venni a formából a művelet végén. Bronznál mészhabarcs keveréket használnak izoláló anyagnak. A fémöntés fortélyait a kezdetektől, a rézkortól megfigyelték a kutatók. Ecsedy István Zók-Várhegyen az „A” terület 1977/36 gödörben gömbsüveg alakú öntőtégelyeket talált. Észrevétele szerint ezekbe a tégelyekbe meszes homokkövet tettek. Ennek a rétegnek szerepe volt a salakképzésben, és a hőszigetelést is segítette. Az öntőformák belső oldalát is bevonták ezzel az anyaggal, de vékonyabb rétegben, részben a hőszigetelés érdekében, részben, hogy az öntvény felülete simább legyen, és a formától könnyen el lehessen választani (ECSEDY 1983, 79-83). Hólyagos salakot találtunk Köröm-Kápolna-dombon az 5. objektumban. Előkerült még salak a 46., 47. és 70. objektumban. A 16. házban talált 4,5 cm hosszú salakrög nehezebb,45 és ezen vasrozsda nyomait figyelhetjük meg ugyanúgy, mint a II. sárospataki bronzleletben (B. HELLEBRANDT 1986, 11) és a pácini IV. bronzleletben (B. HELLEBRANDT 1989, 110; PAKSY 1989, 114-117; B. HELLEBRANDT 2003a, 286). Mindkét lelet a Ha A 1-re datálható. Ugyancsak nehezebb, mint várnánk az SNR 043 házban előkerült 6 cm átmérőjű salakrög. CSONTTÁRGYAK Csonttárgyakat a bronzkorban széles körben használtak. Gyakran munkálták meg agímszarvas agancsának darabjait (KOVÁCS 1977, 26). Agancs nyersanyag maradék Körömben a 71. obj. lelete (60. kép 10), egy bal oldali vetett agancstő,46 melyről lehasították a szemágat, a jégágat és a szárat. A vágást végezhették bronzfűrésszel, hiszen a tállyai leletben, mely a Gáva-kultúrához köthető, voltak vékonyabb és vastagabb fűrészek (KEMENCZEI 1969, 39, VII. t. 1—7, VIII. t. 8). Ugyancsak munkálatba vett agancsdarab a 77. objektumból kikerült jobb oldali vetett agancstő (60. kép 14—15), a szár alsó fele, rózsa, szemág, jégág levágva. Esetleg ütőszerszámként használhatták. Kész darabnak látszik a 22. obj. lelete (60. kép 1), mely bal oldali agancsszár szelet, mindkét vége faragott, a középső, szivacsos részt eltávolították. Gömb alakú, emlékeztet az orsógombokra, de csak 2,5 cm átmérőjű. Lehetséges, hogy például bot végére húzták. Csontgyöngy volt a 20. obj., házban (60. kép 2). Átm.: 0,4 cm, átfúrt. Gímszarvas agancsszár szelete a 43. obj. hosszúkás, félkész darabja (60. kép 5), melybe a szélesebb részen két párhuzamos mélyedést véstek. H.: 6,8 cm. Juh astragalus az 1. objektumból került elő (60. kép 6). Csiszolt, és 2 mm átmérőjű lyukat fúrtak a felületébe. Ez a lyuk mintegy 8 mm mélyen hatol a csontba, de nem ér át egészen. Ilyen még a 77. obj. juh bal(?) astragalusa (60. kép 7), melynek mindkét oldala csiszolt, és teljesen átfúrt. Zeneszerszámok között a képen elsőként mutat be egy átfúrt asztragalus csontot Jan Filip (FILIP 1969, 871).47 Gímszarvas jobb oldali astragalus csontját találtuk Hejőkeresztúr-Berecske-domb S8 hamvasztásos sírjában. Ez a darab is átfúrt, a cserepek alatt volt, nem 46 Az állatcsontokat Vörös István határozta meg, tanulmányát ld. jelen kötetben. 47 Fiatalabb paleolit csontfaragványok között előfordul átfúrt asztragalus csont (FILIP 1969, 1007). Lelőhelye Pavlov Dél- Morvaországban. 45 HÓM Régészeti Gyűjtemény: ltsz. 99. 36.1259.
