Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Közlemények - Mincsik Veronika: Egy abaúji parasztcsalád gazdálkodása az 1940-es években, háborús frontlapok tükrében
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LV (2016), 273—293. EGY ABAÚJI PARASZTCSALÁD GAZDÁLKODÁSA AZ 1940-ES ÉVEKBEN, HÁBORÚS FRONTLAPOK TÜKRÉBEN Mincsik Veronika PhD hallgató, Debreceni Egyetem BEVEZETÉS A közlemény az abaúji Garadna községben, családi magántulajdonban megőrzött II. világháborús levelezőlapok szövegeit dolgozza fel. Az 1940-ben bevonult, 1941-ben a szovjet frontra került családfő, Klema Gyula (1894—1976) a távolból, írásban irányította az otthon maradott családtagok munkáját a paraszti gazdaságban. Sűrű levélváltásaikban részletesen nyomon követhető a mezőgazdasági munka és ház körüli tevékenységek rendje, a gazdaság szerkezete, a családi döntések meghozatala, a paraszti értékrend, a falun belüli kapcsolatok hálózata. Az itt tematikus rendben bemutatott forrásanyag nemcsak a helytörténet, a népi gazdálkodás és a tárgyi néprajz, hanem a népi írásbeliség kutatói számára is hasznos lehet. Tartalmi szempontból pedig egy abaúji középparaszti gazdaság működésébe nyerünk bepillantást. A levelezés egy mentalitástörténeti elemzés lehetőségét is magában hordozza. A fronton szanitécként — tehát vöröskeresztes katonaként, valószínűleg nem az első vonalban — harcoló Klema Gyula „fejben” folyamatosan otthon van. A mezőgazdasági munkák „kézi vezérléssel” való irányítása számára a háború túlélésének záloga: céltudatosan és nagy akaraterővel írja átlagosan heti rendszerességgel a frontlapokat, a legapróbb részletekig belemerülve az otthoni gondokba, és alig-alig említve a saját aktuális helyzetét. Garadna a Hernád völgyében, a történelmi Abaúj- Torna vármegyében fekvő település. Az Árpád korban királyi várföld volt, az abaújvári várhoz tartozó várnépek laktak itt. A középkorra jelentős települése lett a vármegyének, megyegyűlések és nagy vásárok helye volt. Központi fekvése, termékeny földjei is hozzájárultak virágzásához. Később szőlője és bora is híres lett. A 18. század elején a falu szinte teljesen kihalt a Rákócziszabadságharc és a nagy pestisjárvány következtében, ezért magyar ruszin és tót családokat telepítettek be. A századfordulóra ezen nemzetiségek elmagyarosodtak, így ismét magyar falunak lehetett mondani Garadnát. A 19—20. század fordulóján ebben a faluban élt a Klema család, Klema István (1858—1922), és felesége, Csapó Mária (1863—1940). Mária 12 gyermeknek adott életet, de közülük csak 4-en élték meg a felnőttkort, és életükben 7 gyermeküket temették el. A II. világháború idején Garadnán gazdálkodott Gyula nevű gyermekük, aki helyben született 1894. április 23-án. Uczekaj Erzsébettel — aki 1902. február l-jén szintén Garadnán született — 1921. május 8-án kötöttek házasságot. Házasságuk gyermektelen volt, ezért úgy döntöttek, hogy örökbe fogadják Gyula gazda egyik unokaöccsét. A választás István nevű testvérének István fiára esett, aki Vilmányban született, 1913. október 17-én. A fiú oda is költözött Garadnára, és segítette őket a gazdálkodásban, mindennapi munkákban. Gyula gazda Endre nevű testvére római katolikus plébános volt a fővárosban, szintén gyakran hazalátogatott a szülői házba, és segítette a gazdálkodást. Endre foglalkozott fotózással is, a család ma is őrzi a gazdálkodást megörökítő eredeti fotóit az 1930-as, 1940-es évekből, melyek közül néhány jelen közleményben is látható. A Klema család vagyona akkor 70 hold szántót és 30 hold erdőt tett ki, ami 42 hektár szántót és 18 hektár erdőt jelent.1 Gyula gazdának 1940-ben és 1941-ben be kellett vonulnia. Mivel már idősebb volt, korára való tekintettel „s^anitéc” lett, ami azt jelentette, hogy a vöröskeresztnél teljesített szolgálatot.2 Ez idő alatt az otthon maradottakkal frontlapokon keresztül tudták a kapcsolatot tartani. Szinte naponta írt haza lapot, 1 adatközlő: Klema Gyula, sz.: 1959. 2 adatközlő: Klema Anna, sz.: 1952.
