Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Történettudomány - Bodnár Krisztina: Dókus László végrendelete
196 Bodnár Krisztián PÁLMÁNY Béla 2011 A reformkori országgyűlések történeti almanachja 1825— 1848. Argumentum, Budapest. PAPP Klára 2013 Egy 18. századi erdélyi hagyaték. In: PAPP Klára- PUSKI Levente (szerk.): M magyar arisztokrácia társadalmi sokszínűsége, változó értékek és életviszonyok. Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, Debrecen. (Speculum Históriáé Debreceniense 12.) RÁCZ István 1983 Debreceni végrendeletek 1595-1847. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Debrecen. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8.) RÁCZ Kálmán 1897 Unió törekvések a negyvenes években. (Első közlemény). Protestáns Szemle 9. (6) 361—378. REISZIG Ede, ifj. é.n. „Zemplén vármegye nemes családai.” In: BOROVSZKY Samu (szerk.): Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város. Apollo Irodalmi Társaság, Budapest. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/22.html (Hozzáférés: 2015. augusztus 18.) SASFI Csaba 2013 Gimnazisták és társadalom Magyarországon a 19. század elsőfelében. Korall, Budapest. (Társadalomtörténeti monográfiák 4.) SZABAD György 1979 Az önkényuralom kora (1849-1867). In: KOVÁCS Endre (főszerk.)—KATUS László (szerk.): Magyarország története 1848—1890.1. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. UGRAI János 2007 Önállóság és kiszolgáltatottság. A Sárospataki Református Kollégium 1793—1830. L’Harmattan, Budapest. VÁCZY János (szerk.) 1901 Kazinczy Ferenc levelezésein, kötet (1813. augusztus 1. — 1814. június 31.). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest VÁCZY János 2012 Kazinczy Ferenc és kora. Sajtó alá rendezte KOVÁTS Dániel. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. VÁLYI Pál 1858 A bírói hivatal magas állása! Emlékbeszédben néhai méltóságos csabai Dókus Eászjó urnák, az eperjesi csász kir. főtörvényszék nyugalmazott elnökének és sz István após. magyar király jeles rende kiskeresztesénekgyászünnepén szeptember 12. 1858. K. n., Sátoralja-Ujhely. VÖLGYESI Orsolya 2010 Etika és politika. (Kazinczy és az 1827-es Zemplén vármegyei tisztújítás.) In: DEBRECZENI Attila—GONCZY Monika (szerk.): Ragyogni és munkálni. Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 306—318. THE LAST WILL AND TESTAMENT OF LÁSZLÓ DÓKUS Keywords: László Dókus, Zemplén historical county, will and testament, gentry, mentality The testament published — even though the life of its creator can only be pieced together from other sources — provides data on a person who had a rather extraordinary career as a Protestant gentry. After partly climbing the county’s social ladder, László Dókus held the title of prothonotary from the mid-1830s, and then became the chairman of the district court of Eperjes in the early 1850s. This meant that part of the riches bequeathed in the testament (of which sadly no detailed inventory had been made) came from the payments of his mandates and the rest from the family’s conscious efforts of building up wealth, such as wineries, lands and the purchase and renting of buildings. Since László Dókus did not have any lineal descendants, he had to make his cousin the heir-at-law, partly out of compelling circumstance and partly to still support future generations, however he also took care of other members of his family. He bequeathed a significant amount of money to the Reformed Church of Sátoraljaújhely as well. Based on all this we get a picture of the family, one that profited for centuries from both magisterial and agricultural work, one that valued wealth and culture alike and one that passed on the same mentality to future generations. The testament is made unique by the sentiments it occasionally echoes about his pain, stemming both from his illness and from the lack of a family of his own; and while the document itself is not particularly interesting, it may allow us a better understanding of the career of a gentry. [Translated by Csaba Medve] Bodnár, Krisztián
