Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben 179 Szögliget-Szádvár (azonosító: 16815) őskor, Árpád-kor, 14—15. század, 16—17. század 2014 augusztusának első hetében immár ötödik alkalommal nyílt lehetőségünk Szádvár régészeti feltárásának folytatására. A Szádvárért Baráti Kör által szervezett és a Herman Ottó Múzeum munkatársai által irányított ásatás során a középső vár, valamint a belső várba vezető kapuépítmény területén folytattunk kutatást. A feltárás célja a konzerválni-helyreállítani tervezett falcsonkok környezetének kutatása, valamint az építési periódusok és a járószintek tisztázása volt. A középső vár északi részén emelkedő félköríves Lakatos bástyát az 1573. évi Angelini-féle alaprajz a középső vár területe felé nyitott formában ábrázolja, s a bástyától DNy-ra egy téglalap alaprajzú épület emelkedik. A kutatás során azonosítottuk ez utóbbi ÉK-i sarkát, valamint északi falának nyugati végét. Kiderült, hogy az épület utólagosan épült hozzá a középső és a belső várat elválasztó egykori várfalhoz. A belsejében kijelölt kutatóárokból kitermelt igen nagy mennyiségű, mintegy 1,5 m vastag köves omladék ellenére sem értük el annak járószintjét, így a feltárást ezen a területen, (a balesetveszélyes metszetfalak miatt) felfüggesztettük. A Lakatos bástya és a középső várudvar találkozási pontján kijelölt szelvényben megfigyelhettük, hogy a bástyát — feltételezhetően a 17. század folyamán — egy 100 cm széles és 135 cm hosszú falazattal lezárták. E fal bástyabelső felőli síkjában két függőleges és két vízszintes gerenda fészkét tisztítottuk ki. Kiderült, hogy a 20x20 cm átmérőjű elemekből összeállított fakeretet lényegében körbefalazták. Az időközben elpusztult gerendákba ütött nagyméretű szegek hegyes végeit a kőfalba építve figyeltük meg. Ennek a szerkezetnek a funkciója (ajtókeret?) pontosan még nem tisztázott. A feltárt fal északi oldalán az eredeti szinthez képest majd’ 2 m mélységben tártuk fel a Lakatos bástya ha- barcsos padlóját. A középső vár további két pontján folytattunk feltárást. A Lisztes bástya előterében a 2013-ban megnyitott kutatóárok vonalában, attól Ny-ra kerestük a bástya esetleges lezárásának nyomait, valamint habarcsos járószintjének kiterjedését. A legutolsó masszív habarcsos járószint felülete eddig a pontig már nem terjedt ki, és nem leltük nyomát a félköríves rondella lezárásának sem. Azaz a Lisztes bástya igen nagy valószínűséggel a középső vár területe felé nyitott lehetett, a Ledentu 1639-es tusrajzán is látható tetőzetét így önálló oszlopok tarthatták. Ezt a hipotézist azonban csak a bástya belsejének teljes feltárásával igazolhatjuk, vagy cáfolhatjuk. Az ún. Porkoláb fal keleti előterében megkíséreltük magának a Porkoláb háznak az elsődleges lokalizálását. A feltételezett épület É-i részén, egy K—Ny-i irányú törmelékdomb tetején kijelölt kutatóárokban — előzetes elképzeléseinktől kb. 1 m-rel délebbre — tártuk fel az épület északi falának kis részletét. Belső járószintjét a vastag omladékréteg miatt a rendelkezésünkre álló idő alatt nem tudtuk elérni, de az északi fal feltételezett külső oldalán elértük az alapját képező természetes sziklafelszínt, és a mellette húzódó, Árpád-kori és őskori leletanyagot tartalmazó legalsó réteget is. Kifejezett járószinteket azonban ezen az oldalon sem találtunk. A belső vár területén a kaputoronytól É-ra emelkedő falcsonktól Ny-ra nyitott kutatóárokban az utolsó járószintet egy téglapadló formájában azonosítottuk. Ezen a területen azután észak felé haladva megtisztítottuk a belső vár falának ÉK-i sarkát, tehát a külső várfal tetejét és a Lakatos bástya nyugati indítását is. Megállapítottuk, hogy a belső vár északi és keleti fala egy periódusban épült, ennek a falazatnak a része a kaputoronytól É-ra húzódó falvonulat. A Lakatos bástya nyugati falvége viszont ehhez a falsarokhoz utólagosan épült hozzá. Feltehetően e korai falazatok része a Csonka bástyától K-re emelkedő magas falcsonk, s ennek a falvonulatnak az ÉNy-i sarkát sikerült azonosítani a Csonka bástya feltárásakor is, melynek építőhabarcsából 13—14. századi kerámia került elő. A legfontosabb feladat, a kaputorony feltárása több fontos kérdést vetett fel. Magasan álló északi, azaz Ny—K-i irányú falcsonkjának északi előterében az eredeti felszíntől mért több, mint 1,5 m mélységben sem észleltünk járószintet, holott az itt elért bontási szint megegyezett az északabbra megtalált, említett téglapadló szintjével. A kutatás során a falcsonkról — az azt övező területek feltárásával — megállapíthattuk, hogy utólag épült hozzá a belső vár említett ÉK-i sarkától induló, egykor a belső várat lezáró várfalhoz. Hozzávetőlegesen meghatározható volt a jelenleg igen roncsolt állapotban ránk maradt fal eredeti magassága is, mivel azt a kaputorony magasabb falazata megőrizte számunkra. Az utolsó felszín alatt mintegy 0,5 m mélységben azonosítottuk az egykori toronyépület külső ÉNy-i sarkát is, melyet nagyméretű (40x40x75 cm) kváderkövekkel armíroztak. Ennek egyik eleme in situ maradt meg. Ettől a saroktól Ny-ra egy ehhez később hozzáépített falazat indul, mely a kaputoronytól É-ra húzódó épülethez tartozhatott — ennek téglapadlóját említettük az előzőekben.
