Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
170 Csengem Piroska 10. kép. Rásonysápberencs-Szőlő alja. Az s236 kút megmaradt faszerkezete Fig. 10. K ásonjsápberencs-. Sfjlo alja. Remains of a wooden well construction from well s236 tetőszerkezet égett faelemeit tartalmazó ház is (s701). A császárkori leletek közül a széles peremű hombárok töredékei, a hullámvonaldíszes kerámiák, a bronzfibulák, valamint a római terra sigillata és üvegedények darabjai és a római érmek emelhetők ki. A császárkori germán épületek környékén kisebb gödröket, négyszögletes tüzelőgödröket is feltártunk, előkerült továbbá két olyan, paticsomladékos cölöplyukakból álló terület, mely a közép-európai germán területeken szokásos nagyméretű, földfelszíni hosszúházak jelenlétére utalhat. A germán településhez köthető az s256 kút is, melyből római üvegcsésze töredéke látott napvilágot. Az ásatással párhuzamosan Bácskái István végzett műszeres leletfelderítést a területen a Múzeum megbízásából. Az O munkájából származik többek között egy pávás veret, mely egy kéttagú veret alsó tagja. A késő avar népesség hagyatéka, miként a földbe mélyített épületek egy része is. Kerámiájukra jellemzőek a durvábban soványított, kézi korongon készült vagy kézzel formált edények, melyek hullámvonalas és vonalköteges díszítésűek. Számos, e korszakhoz köthető orsógomb is előkerült, melyek szintén hullámvonallal, vagy egyéb bevagdalt díszítéssel bírtak. Az ásatás kiemelkedő jelensége egy kút (s236), melynek korhatározása bizonytalan. A kútból került elő egy fából készült vízmerítő kanál vagy ivócsanak (9. kép), mely hazai viszonylatban valóban különleges leletnek számít. Megmaradt a kút faszerkezetes bélésének kisebb részlete is. A függőleges oszlopok közötti vízszintes szerkezetet deszkaváz alkotta (10. kép)f A 10. századot képviselik azok a kisméretű csatok, melyek a műszeres leletfelderítésből származnak ugyanúgy, mint egy csörgőgomb és egy kisméretű kereszt is. A feltárt földbe mélyített épületek egy része (kőpakolásos kemencékkel) szintén valószínűleg a 10. századhoz köthető. Szegényes kerámia anyaguk korongolt, hullámvonal köteggel és vonalkötegekkel díszített edényekből áll. A lelőhelyen talált utolsó régészeti korszakhoz, az Árpád-korhoz két földbe mélyített ház, négy külső kemence, füstölő kemencék és egy kút köthető. A házak 4, illetve 6 cölöphellyel bírtak, kemencéjüket a ház 4 4 A kézirat lezárása után érkezett meg a radiokarbon vizsgálati eredmény: a kútból küldött állatcsont minta sajnos nem tartalmazott elegendő kollagént, a faszerkezetből vett faminta azonban nagy valószínűséggel a 9—10. századra keltezi a kutat.
