Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
164 Csengeri Piroska A kurgántól ÉNy-ra elhelyezkedő természetes dombhát régészeti leletanyaga valószínűleg az ide temetkező közösség lakóhelyét jelzi. Munkatárs: Honti Szabolcs P. Fischl Klára Mezőnagymihály-Névtelen-halom (Farkas-tanya) (azonosító: 16107) neolitikum, bronzkor, római császárkor, Árpád-kor, középkor A lelőhely területén a „Kunhalmok és földvárak rehabilitációja a BNPI Heves és Borsod-Aba- új-Zemplén megyei területein” projekt (KEOP- 3.1.2./2F/09-11-2013-0041), 8. alprojekt keretében végeztünk kutatásokat 2014 szeptemberében és októberében. Extenzív terepbejárással 30 ha területet érintettünk, melyből növényzeti fedettség miatt csak 8,5 ha volt vizsgálható. Az eredmények alapján a terület K-i felén egy, az Árpád-kortól a 16. század végéig lakott, a Ny-i felén pedig bronzkori, majd szarmata kori településsel számolhatunk. A terület E-i sarkában szórványosan neolitikus telep nyomaira bukkantunk. A középkori település temploma a vizsgált terület DK-i részén található, egy, a környezetéből markánsan kiemelkedő dombon. Létét a felszínen nagy mennyiségben található kövek jelzik. A templomhoz tartozó temetőből származó csontok főként a K-i és Ny-i oldalon kerültek elő. A templom környezetében minimális mennyiségű kerámiát találtunk, a műszeres leletfelderítés során viszont erről a területről a templomokra és temetőkre jellemző fémanyag nagy számban jelentkezett (gyűrűk, pénzek, könyvveretek). A középkori falu a templomtól E-i és Ny-i irányban, L- alakban húzódik a környezetéből kiemelkedő magaslaton. E területről kerámiatöredékeket és nagyszámú, vasból készült használati tárgyat gyűjtöttünk. A vizsgálat módszere itt 50x50 m-es négyzetekben történő szisztematikus leletgyűjtés volt (2,25 ha-on). Az EK-i részen a felszínen egy földbe mélyített ház és kemence maradványai figyelhetőek meg, környezetéből vaskés, pénzérme stb. került elő. A többi házra csak a felszíni kerámia és fémleletek utalnak. A település É-i felén egy feltételezhetően kovácsműhely nyomaira bukkantunk. Közepes mennyiségű kerámia mellett kb. 20 kg összsúlyban félkész és kész vas használati eszközöket, szerszámokat és vasbucát találtunk itt a műszeres leletfelderítés során. A geofizikai felmérés eredménye igazodott a felszíni leletgyűjtés eredményeihez, tehát a település földbe mélyített objektumai ily módon is jelentkeztek. A terület többi részét extenzív terepbejárással, valamint műszeres leletfelderítéssel vizsgáltuk. Ennek eredményeképpen megállapítottuk, hogy az ÉNy-i, legmagasabb dombon bronzkori és szarmata kori településnyom található. A felszínen e korokból származó kerámiatöredékeket, valamint kisszámú fémleletet gyűjtöttünk. Az É-i részen kis területen neolitikus szórványokat is találtunk, ez alapján az újkőkori település valószínűleg a most vizsgált területtől É-ra lehetett. Munkatársak: Bakos Gábor, Fábián Sára, Galkó József, Honti Szabolcs, Kertész Gabriella, Pólyák Teodóra, Szegedi Kristóf és a Miskolci Egyetem hallgatói Horváth Antónia Mezőnyárád határa őskor, neolitikum, rézkor, bronzkor A Gazdasági Operatív Program keretében zajló „Szélessávú körzethálózati fejlesztések”, GOP-3.1.2-12- 2012-0018 azonosító számú pályázat részeként kiépítendő optikai kábel nyomvonalára vonatkozóan készítettünk Előzetes Régészeti Dokumentációt. A terepbejárásokat 2014. szeptember 18. és október 2. között végeztük Borsod-Abaúj-Zemplén megye DNy-i részén. Me^őnyárád-Gyeptörés Kelet (azonosító: 87663): A lelőhely Mezőnyárádtól 700 m-re DNy-ra, a 3. sz. főút közvetlen közelében, attól D-re, a Száraz-tó-ér jobb teraszán, attól mintegy 300 m-re Ny-ra helyezkedik el. A terület mezőgazdasági művelés alatt áll; a bejáráskor friss szántás borította, ami jó látási viszonyokat biztosított. 130x80 m-es területen szórványosan találtunk őskori kerámiatöredékeket és pattintott kőeszközt. Me^őnyárád-Gyeptörés Nyugat (azonosító: 87665): A lelőhely a tardi elágazástól 350 m-re K-re, a 3. sz. főút mellett, attól D-re, a Lator-patak bal teraszán, a pataktól 100 m-re helyezkedik el. A terület mezőgazdasági művelés alatt áll; a bejáráskor friss szántás borította, ami közepesen jó látási viszonyokat biztosított. 70x30 m-es területen neolitikus, rézkori, bronzkori kerámiatöredékeket, valamint egy pattintott kőeszközt és paticsokat gyűjtöttünk. Munkatársak: Fekete László, Nagy Zoltán, Simon József, Galkó József, Juhász Ádám, Toronya Zsolt Tóth Krisztián
