Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben 159 tű, lapos kövekből épült kőpakolásának legalján, az egykori altalajra egymás mellé fektetett, nagyméretű, lapos köveket találtunk. A szelvényben négy bolygatást („rablógödröt”) dokumentáltunk, melyek tölcsérszerű mélyedésekbe — a halomtest intakt részein megfigyelhető, szabályosan egymásra fektetett kövektől eltérően — rendezetlenül visszadobált kövek és intenzívebb, humuszos betöltés formájában jelentkeztek. Az utólagos beásások egyetlen esetben sem érték el a legalsó, vízszintesen egymás mellé fektetett kőréteget. A halom alján lévő kősort eltávolítva az intakt, szürke, agyagos altalajban egy 10 cm és egy 60 cm átmérőjű sekély (5—10 cm mélységű), sárga, agyagos-kőmorzsalékos betöltésű foltot találtunk, ám ezeket kibontva semmilyen régészeti jelenséget nem került elő. A régészeti feltárással párhuzamosan a Halomvár teljes területét fémkereső műszerrel is átvizsgáltuk, ám a II. világháború idejéből származó tárgyakon kívül mást nem találtunk. A Halomvár és a környezetében található halomsírok korának meghatározására további, nagyobb felületű szelvények nyitására lenne szükség. Munkatársak: Kertész Gabriella Nikoletta, Miskolczi Melinda, Bácskái István, Bakos Gábor, Gyárfási József, Honti Szabolcs, Juhász Adám, Nagy S. József, Toronya Zsolt Király Agnes, Szörényi Gábor András Kistokaj-Homokbánya (azonosító: 16017) őskor, középső neolitikum, bronzkor, késő vaskor (kelta kor), római császárkor, hun kor, honfoglalás kor, Árpád-kor A Magyar Nemzeti Múzeum — Nemzeti Örökségvé- delmi Központ megbízásából Előzetes régészeti dokumentáció II. fázisának készítéséhez kapcsolódóan 2014. november 17-én próbafeltárást kezdtünk a „Kistokaj, külterület 018/16 helyrajzi számon létesítendő üvegház és kiszolgáló létesítményei” beruházás területén. A próbafeltárás Kistokaj-Homokbánya lelőhelyet érintette, mely már az 1950-es évek óta ismert, és véleményünk szerint megegyezik a Gerenda, illetve Gerenda-dűlői homokbánya elnevezésű lelőhelyekkel. Az 1950-es évektől az 1970-es évek közepéig a homokkitermelés során középső neolitikus (AVK — Tiszadob), késő vaskori (kelta kori) és római császárkori településmaradványokat, hun kori temetkezést, valamint egy honfoglalás kori temetőt bolygattak meg. A nagyszámú kutatás ellenére a lelőhely pontos helyzete és kiterjedése a 2000-es évek elejére feledésbe merült, mivel a betemetett homokbánya helye ekkor már nem volt azonosítható, a régi feltárásokhoz pedig nem kapcsolódtak geodéziai adatok. 2003 novemberében Czajlik Zoltán és Tankó Károly (Eötvös Loránd Tudományegyetem) vezetésével vaskori településkutatás keretében szisztematikus terepbejárások zajlottak a térségben, melynek során a homokbánya EOV térképen ábrázolt helyén két részleten őskori és neolitikus, a terület D-i részén pedig középkori(P) leleteket gyűjtöttek. 2014. február 19-én az üvegház és kiszolgáló létesítményei beruházáshoz készülő Előzetes régészeti dokumentáció I. fázis kapcsán Miskolczi Melinda vezetésével a Múzeum munkatársai terepbejárást végeztek a területen, melynek alkalmával pontosították a lelőhely kiterjedését. A D-i lelőhelyrészen Árpád-kori, míg az ENy—DK-i irányban hosszan elnyúló lelőhelyrészen neolitikus, bronzkori, római császárkori és Árpád-kori leleteket gyűjtöttek. Az Előzetes régészeti dokumentáció II. fázis próbafeltárását megelőzően, 2014. november 11-től Tóth Krisztián, Honti Szabolcs és Nagy Zoltán vezetésével elvégeztük a beruházás területéből 18 ha geofizikai felmérését. A kutatás hordozható MAGNETO® MXPDA talajmágnesesség mérő műszerrel történt. A vizsgált terület Ny-i, szélső sávját kivéve mindenütt régészeti jelenségeknek tulajdonítható mágneses anomáliák jelentkeztek, mely a felszínen gyűjtött leletekkel együtt előrevetítette egy intenzív, több korszakú lelőhely meglétét szinte a teljes beruházási területen. A próbafeltárást D-ről É felé haladva végeztük az előre kimért, K— Ny-i irányú kutatóárkokban (1—33. árok) 20.600 m2 területen. A kutatóárkokban 759 régészeti jelenséget azonosítottunk (sl — s759), melyek foltjai közepes intenzitásban jelentkeztek, és igen változatosak voltak. A terület D-i részén főként Árpád-kori házakat, árokrészleteket, kemencéket és gödröket fogtunk meg, míg északabbra inkább őskori (késő vaskori) és római császárkori telepjelenségeket, földbemélyített, négyszögletes épületeket, cölöphelyeket, kemencéket, gödröket találtunk. Mindkét területen előkerült továbbá néhány, feltehetően temetkezéshez köthető folt (honfoglalás kori és késő vaskori?). Az árkok nyitásával párhuzamosan megkezdtük az előkerült régészeti jelenségek foltjainak dokumentálását, melyet azonban 2014. december 2-án, a téli csapadékos időjárás beköszöntével, vis maior bejelentése mellett fel kellett függesztenünk. A jelenségek feltárására már nem
