Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve EV (2016), 11—124. A GÁVA-KULTÚRA TELEPÜLÉSE KÖRÖM-KÁPOLNA-DOMBON B. Hellebrandt Magdolna régész, Miskolc Absztrakt: Köröm-Kápolna-dombon, a Sajó hordalékkúpján a késő bronzkorban megtelepedett a Gáva-kultúra közössége. Szabálytalan ovális, csaknem kör alaprajzú, földbe mélyített házakban laktak, a megtermelt élelmiszert vermekben tárolták. A dombot omega alakú sánc és vizesárok vette körbe, melybe a vizet a Sajóból vezették ide egy mesterséges meder segítségével. A domb szélét földfallal erősítették meg, mely századok múlva beomlott; a földművelők elegyengették, így gyakorlatilag betakarták az egykori települést. Kulcsszavak: késő bronzkor, erődített telep, házak, vermek, temetkezés A Kápolna-domb Köröm községtől keletre, a Girincs felé vezető út mellett, a 15,4 km-nél, az úttól délre 200 m-re, a Sajó árterében levő magaslat, mely a Sajó hordalékkúp övezetének egyike (FRISNYÁK 2000, 8). KUTATÁSTÖRTÉNET Az 1960-as években sorra nyitották a homok- és kavicsbányákat Miskolc—Nyékládháza—Muhi térségében. Kemenczei Tibor miskolci régészként rendszeresen végigjárta ezeket a bányákat. 1968-ban egyik útja alkalmával tudomást szerzett a körömi kisméretű homokkitermelésről. Kemenczei T. a helyszínen több gödör foltjára lett figyelmes (KEMENCZEI 1970, 412). A domb déli oldalában 1969-ben leletmentő ásatást végzett (KEMENCZEI-K. VÉGH 1971, 508; KEMENCZEI 1971,37), s 15 objektumot tárt fel. Az előkerült leletanyag1 alapján megállapította, hogy a Gáva-kultúra közössége lakott a területen (KEMENCZEI 1984, 62, CXXXV- CXLV. t.). A homokbányászás és az ásatás helyét a 10 000-es térkép jelöli (/. kép 2); a gödörben nyárfa nőtt, így azonosíthatjuk a feltárás helyét a fotón (5. kép 1-2). Kemenczei T. a lelőhelyet Rákóczi-dombnak nevezte, de ez a megnevezés téves információn alapszik, mivel az 50 000-es és a 10 000-es térkép is egyértelműen Kápolna-dombnak írja a Körömhöz közeli dombot, míg a Girincshez közelit Rákóczi-dombnak (/. kép 1—2). 1 HÓM Régészeti Gyűjtemény: ltsz. 71.5.1—71.5.407. Köröm-Kápolna-dombon 1996-ban több önkormányzat összefogásával szennyvíztisztító üzemet építtetett az Északmagyarországi Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülése. Leletbejelentés alapján jártunk a helyszínen április 23-án, s láthattuk, hogy a domb tetejét géppel elegyengették, majd körülbelül egy métert ledózeroltak (2. kép). A földet a domb ENy-i oldala melletti mocsaras területre tolták. A dózeroláskor helyenként meghagytak egy-egy kis földoszlopot emlékeztetőnek. A terepszint egységesen sárga volt, melyet néhol a felső humusz maradványa színezett, de objektumok foltjai nem látszottak annak ellenére, hogy a felszínt cserepek, tűzikutya és emberi csontok borították. A leletmentésre 1996. június 18. és november 15. között került sor.2 Az ásatás öt hónapja alatt alkalmazkodnunk kellett az egész dombot elfoglaló építkezéshez. Nyitottunk szelvényeket, de a munka során igyekeztünk azokat az objektumokat menteni, melyek a vízügyi létesítmények alapozásakor váltak láthatóvá. A Gáva-kultúra 85 objektumát tártuk fel, köztük 5 házat, 20 méhkas alakú vermet és 11 agyagkitermelő helyet, melyekből kettő korábban ház lehetett. A feltárás után mi is megállapíthatjuk, hogy az őskorban csak a Gáva-kultúra idején lakták a dombot. Az Árpád-korban temetkezési helyként használták, 34 középkori sírt tártunk fel. A sírok több esetben érintették az őskori objektumokat. A leletanyagot a Herman Ottó Múzeum (a továbbiakban HÓM) Régészeti Gyűjteménye őrzi.3 2 HÓM RégAd: 2674-99. 3 HÓM Régészeti Gyűjtemény: ltsz. 99.36.1-99.36.4244.
