Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Simon László: Néhány régi-új adat a miskolci római denárleletről
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 293-309. NÉHÁNY RÉGI-ÚJ ADAT A MISKOLCI RÓMAI DENÁRLELETRŐL Simon László Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A tanulmány az 1933-ban előkerült római denárleletre vonatkozó, különféle helyeken vagy hiányosan megjelent adatokat foglalja össze, és egészíti ki a korabeli hírlapi cikkek, adattári és leltárkönyvi információk és publikációk alapján. Kulcsszavak: római érmék, denárleletek, római császárkori települések, Miskolc, vandálok, Przeworsk-kultúra A miskolci múzeum 20. század közepéig nyilvántartásba vett lelőhelyes római érméi, így a miskolci denárlelet megmentett darabjai is 1977-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek feldolgozásra. 1988-ban (más lelőhelyes érmékkel együtt) végleg átvette ezeket a fővárosi gyűjtemény. A római érméket, köztük a miskolci denárleletet is Sey Katalin leltározta be, és publikálta (BÍRÓ-SEY 1990, 62-67). Mivel Sey Katalin a rövid, tényszerű adatközléssel elsősorban az érmékre fókuszált, indokoltnak láttam a múzeum adattárában, leltárkönyveiben és a helyi sajtóban megjelent régi cikkeket is kutatva összefoglalni az 1933-ban talált leletről rendelkezésre álló ismereteket. A LELŐHELY „Érdekes és helytörténeti szempontból fontos éremlelet került napfényre november hónap utolsó napjaiban a Besenyei- és Vásártéri út közötti területen, a városi vágóhíd, illetve a Sajófelé vivő út mellett épült új gőzmalom építésénél. Mikor az építkezésnél nem messze fekvő földterületről, a régi katonai gyakorlótérről szekerekkel hordták a földet, abból egy durva vastagfalu, kézzel formált, körülbelül 11 centiméter magas agyagedény került elő s mikor az szétesett, illetve a munkások szétverték, abból a híradás szerint: körülbelül 200 ezüst pénz ömlött ki” (LESZIH 1933, 8). A lelőhely meghatározása Leszih Andor hírlapi cikke, leltárkönyvi bejegyzése és a régi térképek alapján viszonylag pontosan lehetséges. Akárcsak a sajóörösi köztársaság kori éremlelet (SIMON—'TORBÁGYI 2013, 31, 35, 2. kép), úgy a miskolci lelet előkerülésének helye is a Sajó jobb partjának árterét kísérő magasparton található. A környék felszínének tengerszint feletti magassága 120 m körül van. Az 1858 és 1866 között készült Miskolc környéki II. katonai felmérésen (/. kép) jól látszik, hogy a Sajó időszakosan vízjárta ártere majdnem a magaspartig ér, ennek peremén ÉNy-i irányba (Sajóecseg felé) egyenes út vezet: lényegében ennek nyomvonalát követi az 1871-ben átadott Bánréve/Ózd felé tartó vasútvonal is. A III. katonai felmérésen (2. kép) már ez is szerepel a Gömöri pályaudvarral együtt, és a magaspart katonai célú hasznosítása is egyértelmű az „Exerzierpl.” jelölés alapján. Lippay Béla 1910-ben készült várostérképén (3. kép) a Szeles utcától északra található lovassági laktanya és a vámhivatal épületei közé lokalizálható a régi katonai gyakorlótér (PAPP— SOMORJAI-TÓTH 2015, 30. kép). Egy 18 évvel későbbi térkép (PAPP-SOMORJAI-TÓTH 2015, 32. kép) tanúsága szerint e terület déli részén ekkorra már felépült a polgármester, dr. Hodobay Sándor nevét viselő lakótelep (4. kép). Ebből arra következtethetünk, hogy az éremlelet előkerülését eredményező, 5 évvel későbbi földkitermelés minden bizonnyal a terület északi, ekkor még beépítetlen felén, valahol a vasúttól és a vele párhuzamosan futó közúttól keletre elhelyezkedő azbeszt-palagyár és a sodronykötélgyár magasságában, azoktól 300—400 m-re nyugatra történhetett. Leszih Andor első, a Felsőmagyarors^ág című újság 1933 karácsonyi számában megjelent híradása még megengedő a leletek elkallódásával kapcsolatosan: „Célszerű lenne, ha a leletnek még esetleg lappangó, elhurcolt darabjait, hacsak megtekintésre is behoznák azok, akik jóindulattal vannak a múzeum iránt” (LESZIH 1933, 9). 10 évvel későbbi megfogalmazása
