Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához, különös tekintettel a 18. századi evangélikus németekre
334 Bodnár Mónika szorgalmazója. A továbbiakban felsorolt négy mester már Miskolcon állt a céhbe, ezek a következők: a stószi Fassyinger Márton, aki Melt^er Dániel tanítványaként, a miskolci Czakó András, a kázsmárki Dusofski János és az ugyancsak kázsmárki Szilágyi József Baumert Gottfried tanítványaként 1794-ben lettek a miskolci céh tagjai. Az utóbb felsorolt három mester nyilvánvalóan nem német, de a stószi FassyingerMárton szintén német származású. A Veres által emlegetett hat mesterhez hiányzó két mester Meltger Dániel és Kassai Jakab lehettek, akiknek nevei a protokollumban szintén szerepelnek. Utóbbinak valójában özvegye tűnik fel, akinek ügyét — Paltyir János svedléri (Svedliar, Szlovákia) szíjgyártó legénytől született leánya, majd Nyitrai Andrással kötött házassága kapcsán — a céhgyűlés több alkalommal is tárgyalta.23 A Melcher család — amint korábban volt róla szó — már a 18. század első harmadában Miskolcon élt.24 Ez a családnév a miskolci evangélikusok 1782. évi névsorában mind a németek, mind a magyarok között szerepel. A magyarok között nemes Melcher János nevével találkozunk, ő lehet Melczer György jegyző, országgyűlési követ leszármazottja. A magukat németeknek valló Melczer családtagok nevénél nem szerepel a nemesi rangjelzés (ZELENKA 1883, 10, 12). A genealógiai szakirodalom több nemes Melczer családot ismer, közülük több felföldi városokhoz, megyékhez köthető (NAGY 7. köt. 407-410, KEMPELEN 7. köt. 145—147), közöttük a kellemesi előnevet viselő nemes Melczer György családja is. A másik, nem nemesi ág feltehetően a 18. század közepe táján-második felében érkezhetett Miskolcra. Meltyer Dániel nevét nemcsak a miskolci szíjgyártó céh protokollumában, de a miskolci evangélikus anyakönyvi bejegyzésekben is olvashatjuk, például 1791-ben, amikor Daniel Melcger (Jgy!) és Susanna Benczúr hajadon leánya, Mária férjhez ment Andreas Leganus kassai ahenariushoz (rézműveshez).25 A miskolci pintér céh főcéhmestereinek nevét vizsgálva inkább szláv hangzású nevekkel találkozunk, de azért akad közöttük néhány német hangzású is, mint pl. az 1835—36 közötti főcéhmester Fimber Imre (RÉMIÁS 2006a, 70). 1814-ből maradt fenn Portiyo'^rí/’miskolci szitásmester neve, aki egy adósságrendezési ügyben kérte a város segítségét (SPÓNER 2011, 114—115). Miskolc legismertebb ónművesei közé tartozott Trillhaus György, Glaucbe Károly és SaltgerFajos, igaz, az ő működésük már a 19 század első felére tehető. Trillhaus mester készítette 1841—1844 között a miskolci csizma23 HÓM HTD I. 76.14.4. 24 MNL BAZML Borovszky 30. 25 Ev. ház-i ak, 1791. júl. 15. dia céh tálait és tányérjait (SPÓNER 2006, 103). Ám ezek a családok is jelen voltak már Miskolc 18. századi társadalmában is. Ezt bizonyítja, hogy a Bajorországból származó Joannes Georg Trillhaas cptnarius (övkészítő) 1800-ban vette feleségül Joseph Saltyer özvegyét, Maria Kayseri.2b A Ráb/Raab család 1764-ben kiterjedt família volt, ugyanis öt ilyen nevű családfőt írtak össze, akik közül egy a Kandia, három a Gyöngyvirág, egy pedig a Papszer utcában lakott. Mesterségét csak egynek jegyezték fel az összeírásban, mégpedig a Gyöngyvirág utcában lakó Jánosnak, aki szűrcsapó volt (RÉMIÁS, 2004, CD melléklet). A Kandia utcában lakó Ráb Kristóf (Chrisytiano Raab) 1775. augusztus 6-án Joanne Georgio ThomáyysrA együtt részt vett az arnóti evangélikus egyház Miskolcon megtartott gyűlésén. Az eseményt megörökítő jegyzőkönyvből — mely a résztvevők felsorolásával kezdődik — kiderül, hogy mindketten miskolci illetőségűek és német nemzetiségűek.26 27 Ugyanazon esztendő januárjában házat vásárolt magának az akkori Piac (ma Széchenyi) utcában, mégpedig Rósa Tamás görög kereskedő fundusát.28 Oda is költözött, de nem élvezhette sokáig, mert az 1781-es tűzvészben nemcsak háza, de ő maga is megégett (RÉMI ÁS 2004, CD melléklet). Talán a fia lehetett az a Chrisytianus Raab szűcsmester, aki miután megözvegyült, Anna Maria Christophoryt, Mathia Christophory és Maria Fucker hajadon leányát vette feleségül 1793-ban.29 Első felesége Fischer Anna Mária volt,30 nyilván annak a Fischer/Fisser családnak az egyik leszármazottja, amelyiknek 1725-ben a Szirma utcában volt háza, s aki a miskolci nemesek egyike. Chrisytianus Raab a városnak, de legalábbis egyházközségének megbecsült polgára volt. Erre enged következtetni, hogy 1785-ben Hosszú István miskolci evangélikus lelkész őt kérte fel esküvői tanújának.31 A régi, nagyhírű miskolci szabó céh tagja volt a 18—19. század fordulóján Fichtenstein József aki 1801- ben törvénytelenül fogadott fel egy legényt, s így nem kerülhette el a céh büntetését (GYULAI 2006a, 177). A miskolci szűrszabó céh tagjai a 18. században jórészt magyarok voltak, de azért itt is találkozunk idegen, főként szláv, de német hangzású családnévvel is, pl. Stolman Pál esetében (GYULAI 2006b, 191). Maradva 26 Ev. ház-i ak, Miskolc, 1800. febr. 24. 27 Christiana porro Raab, & Joanne-Georgio Thomáyy Oppidams Miskolt^iensibus Nationis Germanicae ... Arnóti ev. egyházközség irattára, levelezések. 28 HÓM HTD 74.423.27. 29 Ev. ház-i ak, Miskolc, 1793. ápr. 8. 30 Ev. ház-i ak, Miskolc, 1786. aug. 28. 31 Ev. ház-i ak, Miskolc, 1785. jún. 28.
