Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Előszó
ELŐSZÓ Otthoni olvasásra! Valamilyen szabályrendszer szerint kiválasztunk tárgyakat, történeteket, és azt a múzeumra bízzuk. Gyűjtse, őrizze, gondozza, kutassa, mutassa be, tegye mindannyiunk értékévé. Hogy a muzeológusi feladatok közül mi kap nagyobb hangsúlyt, az koronként, korszakonként változik. Nem tudom, hogy létezett-e valaha tökéletes egyensúly. Volt, amikor a muzeológus legfontosabb feladata a gyűjtés, a megőrzés, máskor a kiállítás volt. A Herman Ottó Múzeum történetét, az éves tudományos beszámolókat átnézve, látható, nálunk a muzeológusi munka legfontosabb célja a könyv létrehozása volt. Ez vált aztán néhány más múzeumi tevékenység modelljévé is: A könyv elkészítése. Jó könyvek, jó sorozatok születtek. Ha egy kiállítást készítettünk, az is csak egy könyv volt. („A kiállítás is egy publikáció”- mondták a nagy öregek.) Kitéptük a lapjait, és valamilyen sorrend szerint elhelyeztük azokat a múzeumi kiállítótér falán. Pedig otthon olvasni jobb. A terek meg a múzeumban jobbak. Mára a hangsúlyok módosultak. Mint ahogy a színházban a színielőadás, nálunk a környezetünkkel való legfontosabb kommunikációs csatorna a kiállítás. A kiállítás, ami több, mint egy lapjaira vagdalt könyv. Részben tartoznak hozzá terek is, és a kommunikáció során már nem csak egy másik kutatóval, hanem jóval szélesebb közönséggel beszélgetünk. Ma többnyire nem múzeumban, hanem turisztikai attrakciókban gondolkodnak. Amikor más források hiányában turisztikai attrakciókba csomagoltan próbáljuk rendbe tenni a múzeumépületek omló vakolatát és igyekszünk a látogató számára releváns kiállításokat készíteni, az attrakció kényszerében sokan megfeledkeznek a magról, amiből a fa nőtt. Sokan megfeledkeznek a múzeumi könyvekről. Csak gyümölcs van, és az érjen folyamatosan, legyen édes, színes, zamatos! Hogy miből sarjadt, nem lényeges. Évkönyvünkben 33 szerző 27 írása kapott helyet. Van olyan mag, ami a mi nemesítésünk, a miskolci, vagy a közeli kertekből származik. Vannak távolabbi kertekből származó egyedek is: részei vagyunk egy nagy hálózatnak, hát cserélgetjük a magokat. És van olyan is, akinek már nincs kertje. Őt is befogadtuk. Ebből a könyvből sem lesz jó kiállítás, ha darabokra vágjuk. Otthoni olvasásra készült, hogy továbbgondolva az itt leírtakat, a kertjeink/tereink később se legyenek belül üresek! Dr. Pusztai Tamás múzeumigazgató
