Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Közlemények - Rainer Pál: „Másfél éve állandóan/Fedezékben élünk.” A m. kir 10. (miskolci) honvéd gyalogezred Sassy Csaba verseivel ellátott tábori levelezőlapjai a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban
572 Rainer Pál 14. Tábori levelezőlap, 1916. május 14. Halvány kékszínű kartonpapír, fekete betűkkel nyomtatva, 14,4x9,1 cm. Beszéljetek nekem az Avas aljáról...- Strypa-front. Irta: SASSY CSABA. Beszéljetek nekem az Avas aljáról!... Mi az újság ottan? Nyilik-e még virág a lányok hajában? ... Meg az ablakokban... Tudtok-e uj nótát? Szomorút... szépet... Szerelmesét... búsat... Vagy tán azt mondjátok most is a cigánynak: ... Azt a régit húzzad!... Beszéljetek nekem az Avas aljáról!... .. .Mi az újság ottan? Mondanak-e most is vallomást, szerelmet, Ahogy én is mondtam. Megszédülnek-e még egy-egy forró csóktól? ... Ahogy én is régen... Hullajt-e még könnyet valaki utánam? Ott a városvégen... Beszéljetek nekem az Avas aljáról! .. .Mi az újság ottan? A Strypa partjára, szegény katonára, Gondolnak-e ottan? Küldtek-e utánam egy ibolyaszálat? .. .Illatos levélbe... Üzenték-e azt, hogy imádkoznak értem? ... Jöjjek vissza élve... Kiadja a 10. honvéd gyalogezred. Tábori posta 70. A dalok szerzője, Sassy Csaba (Miskolc, 1884. január 26. vagy 27. — Pécs, 1960. június 23.) korábban teljesen ismeretlen volt előttem, jóllehet, mint rövidesen kiderült, a 20. század első felében meglehetősen közismert, tiszteletben álló szereplője volt Miskolc közéletének. Édesapja, Sassy Árpád egykor Táncsics Mihály szerkesztőtársa volt, s maga is ült sajtóvétségért. Csaba fia a miskolci református gimnáziumban végezte tanulmányait. Futó csillagok című verseskötete 1904-ben jelent meg Miskolcon. 1905-től különböző lapoknál újságíróskodott: pl. Felsőmagyarországi ReggeliHírlap, 28-as Újság (szatirikus riportlap), Csirip (élclap), Miskolci Szemle (1927—1928 főszerkesztő). Felesége, Szilágyi Erzsébet Kaffka Margit iskola-, majd tanítótársa, barátnője volt. Maga is Csáth Géza és Kaffka Margit baráti köréhez tartozott. 1909-ben, Heten vágjunk címmel, Kaffka Margittal, Reichard Piroskával és másokkal együtt jelentek meg versei. Kacsóh Pongráccal is dolgozott együtt, mint dalszövegíró. Első önálló kötete: Tűzhely (Miskolc, 1910). Az I. világháborúban a 10-es honvéd gyalogezred tartalékos zászlósaként teljesített katonai szolgálatot (TARCZAI 2005, 367, 5. kép). Ó szerkesztette (és nagyrészt írta is) 1917—1918-ban az ezred 10-es honvéd című tábori újságját (NÉMETH 1983—84,132, GULYA 2000, 293, TÓTH 2000, 91, 9. jegyzet, 97,106, 7. kép). Az újság a két világháború között feléledt, de 1923—1942 között már csak évente egyszer, az ezrednapra jelent meg (NÉMETH 1983—84, 131). Több világháborús témájú verseskötete jelent meg: Halok a táborból (Miskolc, 1915), Frontról-frontra (Miskolc, 1917), A csíki határszélről (Miskolc, 1918). Utóbb napvilágot látott világháborús naplója is: Hét ország frontján: Sassy Csaba háborús naplója, 1915-1918. I II. (Miskolc, 1930-31.) (TÓH 2000, 91, 9. jegyzet). A két világháború között is élénken ápolta a 10-es honvéd hagyományokat. 1927-ben jelent meg a 10-es honvédek adomáskönyve című munkája. Réti Bélával közösen 1939-ben ő szerkesztette M volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbumá-t. A Rákosi-korszakban agyvérzése ellenére 1952-ben a Hortobágyra telepítették ki. Élete utolsó éveit 1953-tól Pécsett, a Baldhaus szeretetotthonban élte le. (Életrajzi adatai KENYERES 1969, II. 578, DOBROSSY 2007, V/2. 423.) Bátyja, Sassy Attila (Miskolc, 1880. október 16. — Budapest, 1967. október) Budapesten, Münchenben, Nagybányán és Párizsban tanult festőművész 1905 és 1943 között szerepelt itthoni kiállításokon, esetenként Aiglon művésznéven. Ex libriseket és karikatúrákat is alkotott. 1963-ban 37 festményét ajándékozta a miskolci múzeumnak (RÉVAI 1924, 592, BODGÁL 1970, DOBROSSY 2007, V/2. 423, 461, 470-472). A 10-es honvédek soraiban a világháború alatt és azt követően is igen komoly bajtársias szellem uralkodott. A Sassy Csaba verses tábori levelezőlapjainak kiadásával szerzett bevételt (ugyanúgy, mint a 10-es honvéd tábori újság minden bevételét, valamint a Kövér Gyula és Meilinger Dezső festőművészek rajzos levelezőlapjaiért kapott summákat) a 10-es honvéd hadiözvegy- és árvaalap javára fordították (GULYA 2000, 293).
