Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Közlemények - Rainer Pál: „Másfél éve állandóan/Fedezékben élünk.” A m. kir 10. (miskolci) honvéd gyalogezred Sassy Csaba verseivel ellátott tábori levelezőlapjai a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban
„Másfél éve állandóan fedezékben élünk. ” 567 Magyaroknak nagy Istene, Mindent tudó - látó - Láthatod, hogy nem félünk mi A hősi haláltól. De szeretnénk szemtől-szembe Allani a cárral S leszámolni vele is, meg Az egész hadával. Mert így unalmas az élet, Galiczia sáros, Nyakig lucskos, csatakos itt A falu, a város. A férfinép, az asszonynép Lompos, piszkos, csúnya, 10-es baka, ha ilyet lát, A szemét behunyja. Magyaroknak nagy Istene, Tégy velünk csodákat... Segítsd haza diadallal A 10-es bakákat. Bodrog partja, Sajó partja, Meg a Tárná partja, Virággal vár, — más az, mint a Stripa környék hantja. Magyaroknak nagy Istene, Tégy velünk csodákat... Gyűjtsd itt össze mi előttünk Mind-mind a muszkákat... Aztán engedd, hogy csak egyszer Mehessünk rohamra... Meglásd nem lesz a muszkának Se híre, se hamva. Nincsenek itt kis ablakok Muskátlivirággal, Nem hallik a kapu mögül Csengő, vig leánydal... Lány a legényt nem szólítja Édes magyar szóval... Nem várja friss vacsorával, Minden földi jóval. Tejes krumpli az élete Itt a fehérnépnek, Attól pedig hogyan legyen Benne tűz, vér, élet...? Sápadt, szürke, színtelen itt A leány, az asszony... Vak legyen az, ki az ajkán Csókokat fakaszszon. Magyaroknak nagy Istene, Tégy csodát mivélünk, Tereld ide, gyűjtsd itt össze Minden ellenségünk. Hagy foghassuk valamennyit Tűz alá egyszerre... Legyen egész Muszkaország Megtörve, megverve. 9. Tábori levelezőlap, 1916. május 14. Halványkék színű, kartonpapír, fekete betűkkel nyomtatva, 14x8,9 cm. Rábíztam a levelemet...- Strypa-front. Irta: SASSY CSABA. 1. Rábíztam a levelemet egy tábori lapra, Háthogyha az, akinek szól, a kezéhez kapja. Megírtam, hogy én felőlem száz ágyú is szólhat... Strypa-parti fedezékben álmodozom rólad... 2. Messze földről jött a válasz a tábori lapra... Csak egy pár sor volt az egész... csak ez állott rajta: Édes rózsám a jó Isten oltalmazzon, áldjon... Virágnyitó tavasz estén te utánad vágyom... Kiadja a 10. honvéd gyalogezred. Tábori posta 70. 7 A jórészt parasztemberek közül kikerülő magyar legénység csakugyan jobban félt a rokkantságtól, mint a hősi haláltól. A paraszti gazdálkodás ugyanis nagy fizikai erőt igényelt. Ennek fogytával az illető képtelenné vált az önálló gazdálkodásra, a közösség kegyelem kenyerére, koldusbotra szorult.
