Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Csengeri Piroska: Középső neolitikus telepnyomok Mezőzombor-Községi temető lelőhelyről
Középső neolitikus telepnyomok Mezözombor-Községi temető lelőhelyről 53 Megfigyelhető 3 vonalból kialakított szögletesedő vo- nalköteg dísz (20. kép 4), illetve 4 vonalból álló tompa ívű vonalköteg dísz is (21. kép 4). Vannak ofyan darabok, melyek kidolgozásukat tekintve a finomkerámiák közé sorolhatók, falvastagságuk és kettős vonalas bekarcolt díszítésük azonban a házi kerámiákéval megegyező (pl. 22. kép 1—3). Ez utóbbiak közül egy csőtalpas tál felülete függőleges osztópanellel mezőkre osztott, a fő díszítést pedig különálló, W alakú elemek jelentik, belsejükben beszurkálásokkal (22. kép 2—3). Előfordul kör alakú bekarcolással övezett kicsúcsosodó bütyök is (26. kép 7). A perem alatti díszítés kettős vízszintes vonal (20. kép 1—2; 21. kép 1). A fenék feletti díszítés pedig kettős (21. kép 3) vagy hármas vonal (IS. kép 3; 21. kép 4), esetleg nincs fenékhez közeli díszítés (18. kép 4). A kettős vonalból álló díszítéseket a házi kerámiáknál egy heggyel rendelkező eszközzel külön-külön (20. kép 1—2; 21. kép 1), vagy kettős hegyű eszközzel karcolhatták be (20. kép 1 alsó dísz; 21. kép 2). Több esetben megfigyelhető, hogy a kétféle eszköz használatát egy vonalköteg díszen belül kombinálták (21. kép 4). A finomkerámiákhoz hasonlóan azonban elképzelhető, hogy minden páros vonalból álló díszítésnél kettős hegyű eszközt használtak, mely azonban nem merev anyagból készült, így nem szabályosan haladt az agyagban a bekarcoláskor. A fekete festést a vonalak közötti területen és/ vagy a vonalakat lefedve, széles sávban találjuk (20. kép, 1—6; 21. kép 1). Ezen kívül vörös okkerfestés (21. kép 1, 3), illetve teljes felületet beborító vörös bevonat (18. kép 4; 21. kép 2) is megfigyelhető a karcolt díszes házi kerámiáknál. Házi kerámia szintén előfordul karcolás nélküli fekete festéssel, mely a rekonstruálható esetben egyetlen vékonyabb fekete sáv (13. kép 3a—b). Okkermaradvány kisméretű edények belső falán fedezhető fel, melyek okkertartó edények lehettek. Festett díszítés tiszadobi karcolt mintákkal való együttes jelentkezését már Kalicz N. és MakkayJ. említette (KALICZ—MAKKAY 1977, 43). A Nyíri Mezőségben tiszadobi környezetben előkerült nagyobb mennyiségű festett kerámiája alapján pedig Kurucz K. feltételezte, hogy bizonyos festett díszítések a tiszadobi csoport sajátjai lehetnek (KURUCZ 1989, 35-37). A B.-A.-Z. megyei középső neolitikus festett kerámiák vizsgálata során magam is megállapítottam, és bemutattam, hogy a karcolt díszítésnél ugyan jóval kisebb számban, de használatban volt a tiszadobi kerámiaművességben a bekarcolással kombinált és az önálló festett díszítés (CSENGERI 2015, 138-139). BÜKKI FINOMKERÁMIA Bükki stílusú finomkerámia kis számban előkerült a tiszadobi objektumokból is, többnyire azonban más korszakok jelenségeiből, vagy szórványleletként ismert Mezőzomboron. Rekonstruálható formái: félgömb alakú csésze/tál (28. kép 1), 3/4 gömbös csésze/tál (21/A/2001 sír edénye: 5. kép 1a—b), bomba formájú edény (13. kép 4; 29. kép 3) és nyakas „amfora” (29. kép 7; a díszítés alapján: 28. kép 2). A kora bükki (Bükk AB?) stílusra utalnak a finom, a tiszadobinál sűrűbben bekarcolt, néhány vonalból álló tompa ívű vonalkötegek (13. kép 4, 6; 28. kép 1—4), valamint a spirálmintával kitöltött belsejű díszítő háromszögek (27. kép 5). A klasszikus bükki stílushoz (Bükk B) köthetők a sok, sűrűn bekarcolt vonalból álló vonalkötegek (29. kép 8) vagy a negatív díszes díszítő háromszögek (29. kép 6). A késő bükki stílus (Bükk C) jellemző darabjai a minimális, de rendkívül finom vonalakból felépülő, vörös, esetenként fehér inkrusztációval társuló díszítésű töredékek (29. kép 1—3, 5, 10). A Mezőzomboron előkerült darabok a bükki kerámiára általánosan jellemző formákat és díszítéseket mutatják (lásd: LICHARDUS 1974, 22-40). EGYÉB LELETEK A kisleletek között előfordul nagyméretű, lapos, rom- boidos agyaggyöngy (10. kép), tiszadobi stílusú edényoldalból készített orsókarika (6/2001 obj.: 13. kép 1), illetve meanderdíszes edényfedő (26. kép 5). Ugyancsak a tiszadobi stílushoz köthető az a „mezőzombori típusú” arcos edény töredék, melyből csupán a fordított háromszög alakú arcot jobb oldalon lezáró bordadísz részlete és a fület jelképező átfúrás maradt meg (26. kép 6). Az arcos edényeket két korábbi munkában már részleteztem (CSENGERI 2011a; 2014b), így a darab elemzésétől itt eltekintek. Legközelebbi párhuzamai a Garadna-Elkerülő út, 2. lelőhelyen (CSENGERI 2011a, 72 /11-15. sz. töredékek/, 80, 11. kép 1—5), Encs-Fügöd-Vízre járó, 2. lelőhelyen, Hernádszentandrás-Csárda és Szegi-Ady E. u. 4. lelőhelyeken előkerült darabok (CSENGERI 2014b, 45 /4. sz./, 47 /19. sz./, 48-49 /25. sz. töredék/, 50, 7. kép 1—3). Hasonló a rásonysápberencsi arcos edény is, ott azonban nemcsak borda keretezi az arcot, hanem a teljes háromszög alakú arc emelkedik ki plasztikusan az edény síkjából (CSENGERI 2014b, 48 /22. sz. töredék/, 2. kép).
