Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Hajdú Ildikó: Vákár Tibor Miskolcon
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 523—538. VÁKÁR TIBOR MISKOLCON Hajdú Ildikó Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: 2014-ben került a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe Vákár Tibor építész 1950-es évek elején végzett munkásságának dokumentációja. Egy olyan történeti korszak dokumentumai, amelyek épp az átalakulás, Miskolc Nagy-Miskolccá válásának első lépéseinél készültek. A tanulmány számba veszi a város azon értékes épületeit, amelyek megmentése Vákár Tibor tevékeny részvételével vette kezdetét: ilyen volt a Miskolci Nemzeti Színház kiugró portikusza, a Rákóczi utcán sorakozó egykori görög kereskedők házai, vagy a Diósgyőri vár építészeti emlékei. Kulcsszavak: Vákár Tibor, szocialista építészet, Nagy-Miskolc, Diósgyőri vár, Herman Ottó Múzeum, műemlékvédelem, Miskolci Nemzeti Színház, Városépítési Tervező Vállalat A VÁROSÉPÍTÉSZET KIHÍVÁSAI A 20. század jelentős változásokat hozott Miskolc életében. Minden társadalmi, politikai és gazdasági nehézsége és ambivalenciája ellenére ez a század az átalakulás, és egy új város megszületésének korszakává vált. Azonban míg az első évtizedek egy önállóan konstruálódó, a gazdasági fejlődés által motivált település lendületét, dinamizmusát hirdették, a II. világháború már egy új ideológia mentén irányította a város életét, gazdasági és társadalmi növekedését. A 19. század, s a meginduló gazdasági növekedés, a közlekedés, és elsősorban a vasút olyan lehetőségeket nyitottak meg, amelyek már a 20. század elején előre vetítették egy új nagyváros víziójának a képét. S bár az I. világháborút követő megtorpanás a város életében sem múlt el nyomtalanul, mégis egy teljesen új helyzetben kellett Miskolcnak megfogalmaznia céljait. A határok átrendeződésével nemcsak a túloldalról érkezők befogadásával és elhelyezésével kellett szembenéznie, hanem — a korábbi regionális központ, Kassa elvesztésével — saját, Felső- vagy Eszakkelet-Magyarországon betöltött szerepének újragondolásával is számolnia kellett. Mindeközben az 1920—30-as évekre globálisan jellemző gazdasági krízis kísértette Miskolc politikusait, építészeit, s a város fejlődéséért tenni akaró lakóit egyaránt. Trianon után az országnak jóvátételi kötelezettségei voltak. A gazdaságilag súlyos helyzetben levő ország mindezt azonban csak egy 1923-ban felvett, hosszú lejáratú kölcsönnel tudta teljesíteni. Ez a Bethlen-kormány alatt felvett Speyer-kölcsön Miskolc számára is lehetőséget teremtett számos nagy beruházás megvalósítására (DOBROSSY 1996a). Azonban ebben az évtizedben, 1929-ben bekövetkező világméretű gazdasági krízis a várost sem kerülte el. Csak az 1930-as évek első felére tudott az ország ismét fejlődésnek indulni, főleg a német hadiipari megrendeléseknek köszönhetően, melyből a Diósgyőrben működő MÁVAG lövegüzem is kivette a részét. Azonban a gazdasági nehézségek megoldása épp csak elkezdődött, mire a II. világháború minden elkezdett folyamatot megszakított. A város gazdasági, társadalmi céljai más területekre összpontosultak. A háborút követően pedig egy gyors léptékben átalakuló, önmagát teljesen más kontextusban elképzelő és értelmező politikai ideológia megjelenése determinálta. A társadalmi gondolkodást is átalakító eszmerendszer, a formálódó új rend kihívások elé állította a várost és a várostervezést. A szocializmus mindent átható és mindent irányító eszméje az iparosítás minél intenzívebb erősítésével új szerepbe helyezte Miskolcot. S bár az elmúlt fél évszázadban már nagyléptékű fejlődésnek indult a város, most az ország második legnagyobb városává válás gondolatával kellett újra- és megalkotnia önmagát, a párt és a politika aktív irányításával. Bár ennek az elképzelésnek a gyökerei a század elejéig visszakövethetők, s azt dr. Mikszáth Kálmán már 1930-ban ismertté tette politikai körökben és a minisztériumok előtt (DOBROSSY 1996b, 72), mégis csak a II. világháború után valósult meg. Első lépésként
