Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Művészettörténet - Mészáros Erika: A boldogkőváraljai szentsír restaurálása és liturgiatörténeti jelentősége

A boldogköváraljai szentsír restaurálása és liturgiatörténeti jelentősége 515 A 14. századtól kezdve jelentős számban maradtak fenn emlékeink Közép-Európában. A korai időkben kőből faragott fülkés szentsírok voltak (4. kép), majd ezt követően megjelentek az önálló, életnagyságú szob­rokkal körülvett szentsírok is (5. kép). Ezzel egy időben, bizonyos területen fából ácsolt, festett sírládák voltak divatban, melyek az úrkoporsó előképének tekinthetők (6. kép. A késő gótika korában fejlődött ki a középkori szentsír utolsó típusa, a fából épített, festett, aranyozott úrkoporsó (7. kép). A reformáció idején a szentsír elvesztette liturgikus jelentőségét, a katolikus megújulás idejére egészen feledésbe merült. A barokk kor egyházi művészeté­nek azonban kiemelkedő alkotásai voltak a szentsírok (MAGYARI 1994, 333). Az illúzióban gazdag barokk egyházi művészet hatása alatt olyan színpadias és mo­numentális szentsírok születtek, melyek olykor az egész szentélyt betöltötték, mivel azonban ezek alkalmi épít­ményként szolgáltak, kiképzésük nem időtálló módon történt, gyakran felújították, vagy lecserélték őket. Az építészeti architektúrát, vagy magát a barlangot imitáló szentsírokat három vagy négy, a perspektíva szabályainak megfelelően kisebbedő, íves kapuból díszletszerűen lehetett összeépíteni, melyek általában fa vakkeretre feszített festett vászonképekből álltak (8. kép. A perspektivikusan csökkenő méretű, összefutó oszlopok a távlat illúzióját keltik. (Ilyen típusú szentsír a boldogkőváraljai is.) A sír belsejében helyezték el a koporsót, melyben a halott Krisztus szobra feküdt. Más esetben azonban, maga a sír is festve volt. Az első kapu két oldalán általában a sírt őrző római kato­nák álltak. A monumentális méretekkel bíró szentsír építményeken a Passió több eseménye is megjelenik (Krisztus megostorozása, Krisztus Pilátus előtt), vagy az Ószövetségből vett történetek (Izsák feláldozása, Mózes és a bronzkígyó). A 18. században lezárult a Dicsőség Színházának fénykora: az 1730-as, ’40-es éveket követően a pom­pás díszletek elmaradtak, a szertartás látványossága megszűnt. Napjainkban német nyelvterületen újra előkerültek ezek a gazdagon díszített építmények, felújították vagy restaurálták őket és húsvét alkalmá­val a templomok legnagyobb látványosságaivá váltak (KNAPP—KILIÁN 1999,106—146). A magyarországi emlékanyag igen csekély, épségben megmaradt darab szinte alig akad. Legfontosabb a garamszentbenedeki Úrkoporsó, amely középkori művészetünk kincse, európai viszonylatban is jelentős értékeket képvisel, kerekes megoldása következtében pedig egyedülálló (PROKOPP 1982). 4. kép. Szentsír, St. Nicolas templom, Haguenau, Franciaország (14. sz.) Forrás: http://www.photos-alsace-lorraine.com/index. php?cat=2716&offset=3 (2014.01.03.) Fig. 4. Sepulchre, Sí. Nicolas church, Haguenau, France. (14th c.) 5. kép. Szentsír, Notre Dame, Rodez, Franciaország (1523) Forrás: http://fr.wikipedia.org/wiki/Liste_des_mises_au_ Tombeau_de_France (2014.03.03.) Fig. 5. Sepulchre, Notre Dame, Kode%, France. (1523) A BOLDOGKŐVÁRALJAI SZENTSÍR REKONSTRUKCIÓJA A boldogkőváraljai szentsír perspektivikusan kisebbedő kapuira nem találni hazai példát. Ez a szerkezet a barokk kor teátrális, díszletszerű szentsírjaira jellemző, melyek kapuinak jelentős méretcsökkenése nagy térmélységet kelt. Legtöbbjük a boldogkőváraljai szentsírtól eltérően, építészeti belső teret ábrázol. Nagy méreteik okán egyéb­ként sem alkalmasak kicsiny sírkápolna ábrázolására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom