Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Vissza a barokkhoz. Barokk festménymásolatok a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében
Vissza a barokkhoz 509 11. kép. XI. Gyoroki Pál (1904-1972): II. Rákóczi Ferenc ifjúkori képmása. Részletmásolat ismeretlen mester után, 1930-as évek. Ltsz. 76.10. (Fotó: Kiss Tanne István) Fig. 11. XI. Pál Gyoroki (1904-1972): Youthful Portrait of Ferenc II. Rákóczi. Copy of fragment after unknown painter, 1930s. Inv. no. 76.10. (Photo hy István Kiss Tanne) XI. Gyoroki Pál (1904-1972): Részletmásolat ismeretlen mester után, 1930-as évek olaj, vászon, 40x49 cm; Ltsz. 76.10. Jelzet balra lent: Cop. Gyoroki Származás: átvétel 1976-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltártól Eredeti mű: Ismeretlen mester: II. Rákóczi Ferenc ifjúkori képmása, 1684. olaj, vászon, 130,3x92 cm; Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka (Ltsz. 2254) E festménymásolat a kópiák készítése mögött megbújó mindenkori indítékok egy újabbjára, az ábrázolt történelmi személy iránti kultikus tiszteletre mutat példát, emellett a hivatali portrémegrendeléseknek a műfajra gyakorolt ösztönző erejét is hangsúlyozza. A nemzeti múlt iránti érdeklődés a 18. század vége felé vett nagyobb lendületet a magyar képzőművészetben. Noha a történelem nagyjai már ezt megelőzően is ábrázoltjai voltak a főúri arcképgalériáknak, az irántuk megnyilvánuló érdeklődést ekkor még elsősorban nem a nemzeti érzület, hanem a nemesi reprezentációigény motiválta. Ennek jegyében született a másolatunk alapjául szolgáló portré is, amely az erdélyi fejedelmi család sarját nyolcéves korában ábrázolja. A főúri arcképfestészet hagyományait követő egész alakos, álló kompozícióról már saját idejében másolatok készültek, melyek közül egyet a Magyar Tudományos Akadémia, egy másikat az eredeti művet is birtokló Magyar Nemzeti Múzeum őriz (RÓZSA 1976, 480). Gyoroki (Gyurkó) Pál neve kevéssé ismert, noha tanult festő volt: néhány évig a Képzőművészeti Főiskola keretei között képezte magát, egy szemeszteren át a müncheni akadémia növendéke volt. Az 1930-as évektől kezdve munkássága elsősorban Tokajhoz kötődött, ugyanakkor a főváros művészeti életében is aktívan részt vett. Pályájának legsikeresebb időszaka a század negyedik évtizede, amikor a hivatali (közigazgatási, testületi) önreprezentáció felfokozódásával jelentős számú portrémegrendeléshez jutott. Az északkeleti vármegyék és azok elöljárói éppúgy szívesen fordultak hozzá, mint a Hadi (a mai Hadtörténeti) Múzeum, melynek megbízására katonai vezetők díszegyenruhás mellképeit festette meg, részben modell, részben fénykép után. A gyermekkori Rákóczi-képmás mellképre redukált — egyúttal a Rákócziak címerével kiegészített — másolata dátum nélkül, de gyaníthatóan a 30-as évek során, a fokozott állami portré-mecenatúra idején készült. Megrendelése minden bizonnyal a térség valamely közigazgatási szervéhez kötődik, s így kerülhetett utóbb a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárba. Gyoroki számára ez a feladat korántsem volt kivételes, hiszen Szinay Béla altábornagy családjának megbízására „.. .a családtagokon túl egy törökverő és egy kuruckapitány ősről is készített korabeli festmények után másolatot” (SARAY 2005, 28). XII. Ismeretlen mester: Másolat Mányoki Ádám után olaj, vászon, 73x52 cm; Ltsz. 95.58. jelzet nélkül Származás: vétel 1995-ben (magánszemélytől) Eredeti mű: Mányoki Ádám (1673—1757): II. Rákóczi Ferenc arcképe, 1712. olaj, vászon 75,5x62,5 cm; Budapest, Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz. 6001) „Nincs a régi magyar művészetnek még egy olyan alkotása, amely annyira mélyen és elevenen élne a legszélesebb közönség tudatában, mint Mányoki Adómnak II. Rákóczi Ferencről
