Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Vissza a barokkhoz. Barokk festménymásolatok a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében
502 Pirint Andrea Vermeer a Balló által legnagyobbra tartott mesterek közé tartozott. Személyét és munkásságát a következőképpen ítélte meg: „Vermeern, mint igen boldog emberre kellett gondolnom, aki [...] gyönyörűnek látta a világot és [...] szeretettel, egyszerűséggel tudta természetadta festői benyomásait vászonra vinni.”11 Képünk kapcsán jegyezzük meg, hogy a másolatok készítését alapvető szabályok rendezik, amelyek betartásában — másokhoz hasonlóan — Balló Ede sem jeleskedett. Az előírásoknak jelen esetben eleget tett abból a szempontból, hogy a hátoldalon utalással élt a másolt alkotás festőjének kilétére, illetve a festmény kópia-mi- voltára.21 22 Saját nevét azonban nem tűntette fel, egyúttal azt a szabályt is áthágta, miszerint a másolat méretének az eredeti mű méretétől jelentősen különböznie kell. Vermeer szóban forgó alkotását Balló mindkét ismert kópiája az eredetivel gyakorlatilag megegyező méretben reprodukálja. A másolatkészítésben tapasztalható hasonló szabálytalanságok utóbb számos (attribúciós, datálási, eredetiséget érintő) problémához vezettek, és a mai napig nehezítik a másolatok recepciótörténeti szempontú feldolgozását. II. Tornai Gyula (1861-1928): Másolat Diego Velázquez után, 1889. olaj, vászon, 200x173 cm; Ltsz. 91.53. Jelzet nélkül Származás: Képzőművészeti Főiskola Eredeti mű: Diego Velázquez (1599—1660): Baltasar Carlos infáns lóháton, 1635—1636. olaj, vászon, 209x173 cm; Madrid, Museo del Prado Velázquez újrafelfedezése a századforduló nóvuma volt. Művészettörténeti felértékelésében, sőt szélesebb körű népszerűsítésében is fontos szerepet játszott Carl Justi művészmonográfiája (JUSTI 1888), amely a spanyol festő egyik legnagyobb magyar rajongójára, Balló Edére is hatással volt (RÉVÉSZ 2004, 23). Velázquez kanonizálásának folyamata 1899-ben, születésének 300. évfordulóján ért a tetőpontra. Európa-szerte kiállításokat rendeztek, ünnepségeket tartottak tiszteletére, művészek és műértők egyaránt rajongással fordultak életműve felé. 21 A Balló Ede naplójából vett idézetet közli: RÉVÉSZ 2004, 60. 22 Ez utóbbi vélhetően a drezdai képtár érdeme. A sablonon keresztül felfestett, az eredeti mű leltári számát is feltűntető felirat hivatalos eljárásmódra enged következtetni. 2. kép. II. Tornai Gyula (1861-1928): Baltasar Carlos infáns lóháton. Másolat Diego Velázquez után, 1889. Ltsz. 91.53. (Fotó: Kiss Tanne István) I :ig. 2. II. Gyula Tornai (1861—1928): Equestrian Portrait of Prince Balthasar Charles. Copy after Diego Velázquez, 1889. Inv. no. 91.55. (Photo by István Kiss Tanne) 1899 decemberében Budapesten is kiállítás nyílt a spanyol festő emlékére. Az Országos Képtárban megrendezett tárlat — eredeti művek hiányában — magyar festők által készített másolatokból állt. A Velázquez után készített kópiák alkotói Aranyossy Ákos, Balló Ede, Hegedűs László, Kardos Gyula, Kovács Mihály, Thorma János, Tornai Gyula, Wagner Sándor, valamint Zemlényi Tivadar voltak. A Herman Ottó múzeumbeli másolat mestere után kutatva a Velázquez-imádó Balló neve teljességgel kizárható, hiszen a szóban forgó festményről ő nem készített kópiát. A budapesti Velázquez-kiállítás katalógusa szerint Tornai Gyula volt az, aki főaltasar Carlos lovasképe címmel másolatot állított ki. Az eredeti mű őrzése helyéül a Pradót nevezik meg.23 * 23 Velázquez-kiállítás. A mester születésének háromszázados évfordulója alkalmából. Kiállítási katalógus. Budapest, 1899. A katalógus tartalmát ismerteti: RÉVÉSZ 2004, 23-24, 49. (119. jegyzet)
