Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Vissza a barokkhoz. Barokk festménymásolatok a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében
Vissza a barokkhoz 499 Irányításával Benczúr Gyulát (1844—1920) bízták meg, aki a felkérésre a müncheni akadémia katedrájáról tért haza.5 Benczúr azt az oktatási módszertant hozta magával, amelynek eredményességét egyéni fejlődésében is visszaigazolni látta, s amelyben a tanulmányutak, a múzeumlátogatások és a másolatkészítések gyakorlata fontos szerepet kapott. A Mesteriskola másolatgyűjteménye a közvetlenül tanulmányozható remekművek hiányát igyekezett pótolni.6 A másolatkészítés gyakorlatát, egyúttal a kollekció gyarapodását a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1871 és 1893 között Európa nagy múzeumaiba szóló utazási és másolási ösztöndíjakkal támogatta. Az állami szubvenciókból született másolatokat a Mesteriskola és a Szépművészeti Múzeum között osztották szét (RÉVÉSZ 2004, 30). Sajátos helyük van a másolatkészítés történetében Balló Ede (1859—1936) kópiáinak. A portréfestőként is sikeres, ám leginkább másolatairól híres mester a fentiekkel szoros összefüggésben kezdte el másolói tevékenységét, de később önálló úton folytatta azt. Balló Ede olyan iskolákba járt, s olyan mesterektől tanult, ahol és akik a remekművek másolását — az ez időben már egyre erőteljesebben megfogalmazódó kritika ellenére is — a művészképzés alapvető pedagógiai gyakorlatának tartották. A budapesti Mintarajztanodában Székely Bertalan tanítványa, ezt követően a bécsi és müncheni akadémiák ösztöndíjasa, 1883—1884-ben a Benczúr-mes- teriskola növendéke volt. Egyik legkorábbi másolatát a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjával 1885-ben festette. A párizsi Louvre remekművéről készített kópia a Mesteriskola másolatgyűjteményébe került.' 1891-ben ugyancsak minisztériumi ösztöndíjjal utazott Madridba, hogy Velázquez műveit tanulmányozza. Az itt, és később Rómában, majd Bécsben készített Velázquez-másolataival 1899-ben, a spanyol nagymester születésének 300. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállításokon nemcsak itthon, de külföldön is szép sikereket aratott, amiből minden bizonnyal bátorítást nyert. Balló másoló tevékenysége azonban 5 A hazai felsőfokú képzőművészeti oktatás történetét feldolgozó, e helyen is felhasznált alapmű: BI.ASKÓNÉ MA|KÓ-SZŐKE 2002. 6 Eredeti művek tanulmányozására itthon 1865-től az Esterházy- képtár, majd az 1872-ben alapított, az Esterházyak gyűjteményét is magába foglaló Országos Képtár nyújtott lehetőséget. Ennek utódintézménye a Szépművészeti Múzeum, melynek alapítását az 1896-os millenniumi törvény mondta ki. 7 Krisztus sirbatétele. Másolatjosé de Ribera festménye után, 1885. (olaj, vászon, 125,5x182 cm) A festményt a Mesteriskolától Balló utóbb visszakérte. 1934-től a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében: Ltsz. B48. (RÉVÉSZ 2004, 22, 114. 8. kép, Balló Ede művészi másolatainak katalógusa: kát. sz. 5.) erre az időre már túlnőtt a puszta önképzés keretein. Míg az induláskor az olajfestés mesterségének alapos elsajátítása, valamint a nagymesterek iránti hódolata motiválta, a későbbiekben már tudatosan gyarapította másolatgyűjteményét. 1894-től kezdve 1922-es nyugdíjazásáig a Mintarajztanoda, illetve a Képzőművészeti Főiskola alakrajztanára volt, másolatait pedagógusi elfoglaltsága mellett, főképp a nyári időszakokban tett rendszeres külföldi tanulmányutak során készítette. Egyre határozottabban körvonalazódó szándéka az volt, hogy hiteles rekonstrukcióra törekvő másolatain keresztül a szélesebb hazai közönség is találkozhasson az európai festészet külföldi gyűjteményekben őrzött remekműveivel. Balló Ede klasszikus mesterek után készült másolataiból első alkalommal 1908-ban, az Ernst Múzeumban nyílt önálló kiállítás. A tárlatok sora nyugdíjba vonulását követően folytatódott. 1924-ben ismét az Ernst Múzeum, 1928-ban — és ezt követően még kétszer — a Szépművészeti Múzeum, 1932-ben a Műcsarnok adott helyet a Balló-féle kópiák időszaki tárlatainak. 1934- ben a már idős mester száz másolatot ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak,8 melyek ettől kezdve — egészen a világháború kitöréséig — állandó kiállításon voltak megtekinthetők. Balló Ede Európa legrangosabb képtáraiba nyert bebocsátást, s másolói tevékenységének fél évszázada alatt 170 kópiát készített, túlnyomórészt külföldi mesterek remekművei után.9 Tekintve, hogy köznevelési célra szánt munkáin keresztül az olajfestészet fejlődését kívánta reprezentálni (az olajfestés mesterségének több évszázados tradícióit szakértőként is kutatta),10 legjobbnak tartott — s ekként a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott — másolatai a Jan van Eycktől induló és Goyáig tartó történeti ívet rajzolják meg. Ezen belül azonban — mivel a másolandó alkotásokat jellemzően ő maga választotta ki, s csak alig néhány esetben dolgozott megrendelésre — másolatgyűjteménye egyéni ízlését és szubjektív értékítéletét tükrözi. Munkáinak listája azt mutatja, hogy nagy hatással volt rá az olasz reneszánsz, de leginkább a barokk hagyatéka érintette meg. A szívéhez közel álló remekművek többsége a 17. században, spanyolföldön és Hollandiában született. 8 A Szépművészeti Múzeum egykori nyilvántartásában összesen 108 Balló-másolat szerepel. 9 Másolatainak katalógusát adja: RÉVÉSZ 2004, 113—132. 10 E témában született publikációja: BALLÓ 1917. Németül: Technik der Ölmalerei. Leipzig, 1924.
