Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Vissza a barokkhoz. Barokk festménymásolatok a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 497—511VISSZA A BAROKKHOZ Barokk festménymásolatok a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében Pirint Andrea Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A barokk művészet megítélése az évszázadok során folyamatosan módosult. Leáldozását követő újbóli „felértékelése” szélesebb körben a 19. század közepétől regisztrálható, de az igazi revelációt a századvégi historizmus hozta meg. A neobarokk transzponálási szándéka érdeklődést keltett az autentikus alkotások iránt. A barokk emlékek tanulmányozása az akadémiai oktatásnak is részévé vált. A művészi másolat többféle szerepet betölthetett a maga idején. Mindenekelőtt az önképzés és a művészeti oktatás módszere volt, de lehetett pótlása az eredeti alkotásnak, kifejeződése egy nagymester, vagy egy remekmű iránti csodálatnak. Ez utóbbi indíttatások adnak okot arra, hogy a másolatot ne csak konkrét szerepe szerint értékeljük, de mint recepciótörténeti jelenséget is értelmezzük. Katalógusunk a miskolci múzeum által őrzött festménymásolatokat a barokk megítélésének történetével foglalkozó kutatás támogatására adja közre; ebből a szempontból adatolja és tárgyalja. Kulcsszavak: Balló Ede, képzőművészeti oktatás, recepciótörténet A modern történelemtudomány jelentős érdeme a kultúra egészének, valamennyi területének együttes szemlélete, az időben és térben elkülönülő jelenségek egymásra hatásának felismerése. A szaktudományokon belüli periodizáció, izolálás csakis az „átjárók” nyitva hagyásával, az áthatások és továbbélések lehetőségének kitétele mellett lehet helytálló. A képzőművészet különösen jól — az elmélet szintjén túl sokszor vizuálisan is, így tehát látható módon — példázza a múlthoz való folytonos visszanyúlás eltörölhetetlen igényét. Legszembetűnőbben a szándékos mintavételek nyomán létrejövő másolatok, replikák, reminiszcenciák és parafrázisok példázzák ezt. Fentiek átgondolása vezette a Herman Ottó Múzeum Képtárához szorosan kapcsolódó, 2015-ben nyíló időszaki kiállítás kurátorait, amikor a közönséget máig megosztó barokk művészet tematikai-műfaji-földrajzi körbejárását és megszerettetését 18. századi autentikus műtárgyak, 20. század eleji másolatok és kortárs művészeti alkotások együttes bemutatásával tűzte ki célul, rámutatva a barokk korszak eredményeinek időtállóságára, folyamatos haszonélvezetére és jelenünkkel való párhuzamaira.1 Járulékos érdemnek bizonyult, hogy miközben a játékos eszközökkel élő, érdekességekre és történetekre fókuszáló tárlat alapvetően a széles nagyközönséget, kiemelten pedig az ifjúságot célozta meg, a népszerűsítésen túl szakmai eredményekhez is vezetett. A kiállítás műhelykonferencia megrendezésére adott alkalmat, amely a régióban folyó barokk kutatások legújabb eredményeit összegezte.1 2 Jelentősebb szakmai produktum, hogy a tárlat alapvetően a Herman Ottó Múzeum saját raktári gyűjteményeiben rejlő erőket aknázta ki, s ennélfogva fokozott figyelmet keltett a korábbiakban alaposabban meg nem kutatott gyűjteményi műtárgyak (képző- és iparművészeti alkotások, könyvritkaságok) iránt. A barokk kori, illetve a barokk utóéletéhez köthető műtárgyaink feldolgozása így tehát a kiállítás kapcsán lendületet vett. A témakörhöz kapcsolódó tárgyak a 1 Szállj velünk! Képtár Légitársaság — Put tója rat. Kalandozások a barokk művészet világában. Herman Ottó Múzeum Képtára, 2015. április 10-től 2016 végéig. Koncepció: Éliás István—Pirint Andrea 2 Barokk kutatások 2015. A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának műhelykonferenciája. Herman Ottó Múzeum központi épülete, 2015. április 22. Szervező: Gyulai Éva
