Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Hajnáczky Tamás: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányság helyzete a szocialista korszakban a levéltári források tükrében
488 Hajnáczky Tamás gátló tényezők felszámolása megkezdődött.49 A jegyzőkönyv tanúsága szerint a Megyei Párt az MTVB-hez hasonlóan nem támogatta egy újabb határozat kiadását, annak ellenére, hogy az ülésen előterjesztett jelentés szerint az „erőfeszítések” ellenére a korábbi határozatok végrehajtása nem a kívánt mértékben haladt.50 Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1968. szeptember 10-én kiadott állásfoglalásából kiderült, hogy nemcsak a vizsgált megye küszködött az 1961-es párthatározat végrehajtásával, hanem ez az egész országra érvényes általános jelenség volt: „A párthatározat nyomán pozitív fejlődési folyamat indult meg, az elért eredmények azonban a megtett erőfeszítések ellenére nem kielégítőek. Változatlanul a szociális, egészségügyi, lakásügyi, kulturális problémák dominálnak, melyek megoldása rendszerint meghaladja a tanácsok lehetőségeit.”51 52 53 A pártállam központi szerveiben ebben az időszakban fel sem merült, hogy az 1961-es párthatározat lényegi módosításra szorulna,12 az említett APB állásfoglalás sem tért ki erre a kérdésre. Ezzel szemben már az 1960-as évek végén számos kutató szóvá tette, azon észrevételét, hogy a fentebb említett határozat komoly helyesbítésre szorul: „Nem kell köntörfalazni és meg kell mondani — volt már olyan, hogy párthatározat tévedett és megváltoztatták. Azt javaslom, hogy ez a konferencia mondja ki, hogy vizsgálják felül ezj a párthatározatot, mert ez} a kérdést máskülönben nem lehet megoldani.” (SÁGHY 2008, 307) A cigányság helyzetének javításával kapcsolatos kezdeti fellángolás látszólag alábbhagyott Borsod- Abaúj-Zemplén megyében, mivel a felsőbb szervek közel egy évtizedig nem foglalkoztak átfogóan a cigány lakosság helyzetével. Csupán a „szociális követelményeknek megnemfelelő telepek” felszámolásának menetét részletező apróbb jelentések és statisztikai adatlapok megvitatására, jóváhagyására szorítkoztak.13 Ennek hátterében részben az állhatott, hogy az 1960-as évek végén az országos Tárcaközi Koordinációs Bizottság54 mintájára 49 MNL BAZML XXIII-2a 79/1966. 50 MNL BAZML XXXV-1 10. dosszié 51 MNL OL M-KS 288. f. 41/1968/100. ő. e. 52 Egyedül az MSZMP KB Kulturális Osztálya javasolta az 1961-es párthatározat módosítását a tekintetben, hogy ne a Művelődésügyi Minisztérium lássa el a cigánysággal kapcsolatos összehangoló tevékenységet, hanem a HNF vagy a Minisztertanács. Az iménti javaslat csupán szervezeti kérdésekben változtatott volna, a lefektetett alapelveket nem érintette. MNL OL M-KS 288. f. 41/1966/57. ő. e. 53 MNL BAZML XXIII-2a 86/1968., MNL BAZML XXIIl-2a 93/1970., MNL BAZML XXIII-2a 94/1970., MNL BAZML XXIII-2a 95/1970., MNL BAZML XXIII-2a 99/1971. 54 MNL OL M-KS 288. f. 5/1968/474. ő. e., MNL OL XIX-A83-b-3347/1968 (426 d) a vizsgált megyében is létrehozták a megyei Cigányügyi Koordinációs Bizottságot,55 melynek hatáskörébe került a cigányság helyzetének az átfogó értékelése (HAJNÁCZKY 2014c, 117-118). Feltételezhetően ebben az időszakban továbbra is az 1961-es párthatározat, az APB állásfoglalása, valamint a menetközben kiadott kormányhatározatok56 számítottak irányadónak. Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1974. június 11-én ismét tárgyalta a Politikai Bizottság által 1961- ben kiadott határozat végrehajtásának a tapasztalatait, valamint állásfoglalást adott ki, mely a későbbiekben is a párthatározatban lefektetett elveket tekintette irányadónak. Továbbá „egyes cigányértelmiségiek és ciganológusok” azon felvetéseit, melyek kikezdték a párthatározat azon részét, mely megtagadta cigányság nemzetiségi voltát; az állásfoglalás egyértelműen lesöpörte. Az állásfoglalásban kinyilvánítottak helyi szintű végrehajtása érdekében a Minisztertanács Tanács Hivatalát utasította az APB, hogy dolgozzon ki irányelveket az állásfoglalás alapján.1 1974 szeptemberében az APB állásfoglalásának a hatására a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács is napirendre tűzte a megyében élő cigány lakosság helyzetének a megvitatását. Az ülésen előterjesztett beszámoló viszonylag terjedelmesen számolt be a cigányság életkörülményeiről, valamint a vonatkozó határozatok végrehajtásáról.58 A jelentés a kifogásolható eredmények hosszas felsorolását megelőzően, egyfajta mentségként a következőket fejtette ki: „Megyénk megközelítően ötvenezer főt kitevő cigánylakosságának kérdése — sajátos helyzetükből adódóan — számarányukat messze meghaladó társadalmi problémátjelent. Itt él az ország cigánylakosságának több mint 14 %-a. [...] A cigánylakosság az országos átlagtól eltérő nagy számaránya és abból adódó mindennemű társadalmi probléma megyénket nagy mértékben érinti. 55 MNL BAZML XXIII-la 21/1974. 56 A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány 1967-ben kiadta a 2047/1967. sz. és a 3254/1967. sz. határozatait, melyek a „szociális követelményeknek meg nem felelő telepek” felszámolásával foglalkoztak. (A kormányhatározatok hátteréről lásd bővebben HAJNÁCZKY 2013, 30-31.) Továbbá 1969-ben napvilágot látott a 2019/1969. sz. kormányhatározat, mely szintén a felszámolásra ítélt telepekről rendelkezett. MNL OL XIX-A-83-b 2019/1969 (494 d) 57 MNL OL M-KS 288. f. 41/1974/318. ó. e. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalásának az érvényre juttatásának az érdekében a Minisztertanács megfogalmazta a 3558/1975. sz. és a 3280/1976. sz. határozatát (HAJNÁCZKY 2014c, 119-130). 58 MNL BAZML XXIII-la 21/1974. 59 MNL BAZML XXIII-la 21/1974.
