Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Történettudomány - Mikita Gábor: Átdíszletezések. A magyar színházak államosítása

474

Mikita Gábor

3. kép. A budapesti Béke Színház 1946. áprilisi műsorplakátja a hagyományos szórakoztató operett-repertoárral. (HÓM SZGY Színlaptár)

Fig. 3. Playbill of the Béke Theatre in Budapest from April 1946 showcasing a traditional repertoire of light operas.

meg a színtársulat ez évi szezonját is” (DANCS 1990, 274). Újabb segéllyel pedig már ez a város sem tudta támogatni a színházat.

AZ ELSŐ ÁLLAMOSÍTÁSOK

A háborút követően azonnal felmerült a színházak államosításának gondolata, s korszakunkban valamilyen formában megfogalmazódott a pártprogramokban is. A Szociáldemokrata Párt 1945. augusztus 18-20-án megtartott XXXIV. kongresszusán elfogadott akció- programjában foglalkozott ezzel a témával is: „Miként a filmszínházakat és a rádiót, a szükséges előfeltételek megteremtése után a színházakat is ki kell venni a magántőke kezéből” (BALOGH—IZSÁK 1977,214—215).

A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 1947-es programtervezete hangsúlyozta, hogy „az államnak már az átmenet nehéz időszakában is gondoskodnia kell róla, hogy irodalmunk, képzőművészetünk és színházaink nagyjai megkapják a munkájukhoz szükséges anyagi ösztönzést és létminimumuk biztosságát” (BALOGH-IZSÁK 1977, 307). 1948-ban pedig a Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozata is leszögezte: „a tudományos kutatást és művészi alkotást fel kell szabadítani a tőkétől való függés alól, és a nép szolgálatába kell állítani” (BALOGH-IZSÁK 1977, 339). Ám a régi kerületi és magánszínházi rendszer 1949-ig fennmaradt. Az első vidéki színház, amely abból