Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Makár Zsófia: Tollal é s fakanállal. Herman Ottóné Borosnyay Kamilla irodalmi, közéleti működése
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 407—419. TOLLAL ÉS FAKANÁLLAL Herman Ottóné Borosnyay Kamilla irodalmi, közéleti működése Mlakár Zsófia Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: Az 1900-as századforduló nagy érdeklődéssel övezett vitája a nőírók tevékenységéről, és ezzel szoros összefüggésben a nőkérdés adják ennek a tanulmánynak a fő szempontjait. A vizsgálat alapjául Herman Ottóné Borosnyay Kamilla versei, levelei és személyes megjegyzésekkel, újságkivágatokkal ellátott naplója szolgál. Az írónő alkotással, női hivatással és a női művelődési és közéleti tevékenységgel összefüggő nézetei egy konzervatív, a családi életében és az alkotásban is hagyományos utakon járó egyéniséget mutatnak. Férje tudományos munkájának támogatása mellett a gyermekirodalom terén ő is alkotott, a társadalomért és az akár emberi, akár természeti értékek megóvásáért érzett felelőssége pedig határozott cselekvésre késztették. Elgondolkodtató, hogy nyomtatásra nem került versei, regénye élesebb önmegfigyelést és egy árnyaltabb látásmódot sejtetnek a nőkérdés területén is, mint eddig hittük. Kulcsszavak: nőtörténet, emancipáció, nőírók, napló, társadalmi nem „»A^t szeretem ebben az asszonyban, hogy fogja a tollat és megírja a versetjól, aztán fogja a főző kanalat és megfőzi a vacsorát jól.« Ezt a kritikát az apám mondta rám, az apám, aki a versben talán tévedhetett, de a vacsorában soha.”' A 19. század közepétől komoly vitatéma, számos cikksorozat, esszé és tanulmány által feszegetett kérdés volt a nők közéleti, politikai, tudományos szereplése, megjelenése a munka világában. A nők kilépése a privát szféra: családi hivatás, az otthon keretei közül, számukra már egyre inkább kívánatos, de még sok ellenérzést is kiváltó, tömegessé váló jelenség volt a 19. század utolsó harmadától. Az urbanizáció és modernizálódás, a polgári életforma elterjedése nemcsak számos területen kínált erre lehetőséget, de össze is fonódott ezzel a folyamattal. Hogyan élte meg ezt hivatása és az egyre gyakoribbá, de még korántsem elfogadottá váló női alkotói részvétel szempontjából egy alapvetően hagyományos életformát élő tudós feleség a századforduló Magyarországán? E rövid tanulmányban azokra a kérdésekre igyekeztem válaszolni, hogy vajon az írói nevén főként Herman Ottónéként emlegetett Borosnyay Kamilla írói pályája hogyan viszonyul a századfordulón kialakult női alkotói utakhoz, stratégiákhoz, miként vélekedik 1 Részlet Herman Ottóné Borosnyay Kamilla naplójából, szennycímlap mögé illesztett papírszeleten. HÓM Ltsz.78.17.1 saját és nőtársai alkotói tevékenységéről és mindez hogyan függ össze a női hivatásról vallott elképzeléseivel? Segítségül hívtam folyóiratokban megjelent cikkeit, meséit, gyűjteményes kötetben megjelent novelláit, de verseit és naplójának bejegyzéseit is. A kutatás során kibontakozott az írónő nyilvánosan is vállalt, illetve csak utalásokban tetten érhető személyes véleménye a nőkérdésről, a női alkotásról és saját alkotáshoz fűződő viszonyáról. Borosnyay Kamilla pályáját alapvetően meghatározta a családjától kapott értékrend, a 48-as őrnagy apa és az általa képviselt politikai közéleti nézetek. Az egyszerű birtokos, székely család a református püspök felmenő, Borosnyay Lukáts János révén lépett a közélet és alkotás színpadára (SZINNYEI 1891, 1249). Kamilla édesapja nagyenyedi jogi tanulmányai után ügyvéd lett, bár igazi helyét Bem tábornok mellett találta meg hadbíróként, majd a szabadságharc bukása utáni hosszú kitérőt követően visszahelyezték hadbíró századosi rangjába.1 2 Kézdivásárhelyen, 1846-ban született 2 Feljegyzések a Borosnyay családról. OSZK Kézirattár, Fond 178./16.
