Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Csengeri Piroska: Középső neolitikus telepnyomok Mezőzombor-Községi temető lelőhelyről
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 39—78. KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS TELEPNYOMOK MEZŐZOMBOR-KÖZSÉGI TEMETŐ LELŐHELYRŐL Csengeri Piroska Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: Mezőzombor-Községi temető lelőhely az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, a Taktaköz peremén futó kiemelkedésen helyezkedik el. Kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően a terület a neolitikum, rézkor és bronzkor időszakában mindvégig lakott volt, ezt követően pedig a római császárkorban népesedett be. Jelen tanulmány a 2001. évi leletmentés neolitikus települési jelenségeit és anyagát mutatja be. Bár a településszerkezet rekonstrukciója a kis felületek és a későbbi korok erős bolygatása miatt nem lehetséges, a leletanyagból az AVK késői csoportjainak kerámiastílusaira vonatkozó fontos következtetések vonhatóak le. Egyúttal megállapítható, hogy e középső neolitikus település jelentős csereútvonal mentén feküdt. Kulcsszavak: Kárpát-medence, neolitikum, tiszadobi csoport, bükki kultúra, kerámiastílus, Spondylus BEVEZETÉS Jelen cikkben a Mezőzombor-Községi temető lelőhelyen 2001-ben feltárt középső neolitikus településrészletet mutatom be. E feldolgozás PhD disszertációm eredeti célkitűzései közé tartozott, végül azonban módszertani okok miatt nem valósult meg, így a dolgozatban csupán a településrészlettel kapcsolatos néhány megfigyelés kapott helyet (tiszadobi sírcsoport, Spondylus gazdagság; CSENGERI 2013, 5.2. és 5.3. alfejezet), valamint a lelőhely főbb adatait és kutatástörténetét adtam közre annak neolitikus adatbázisában (CSENGERI 2013, digitális függelék).1 A LELŐHELY KÖRNYEZETE ÉS KUTATÁSTÖRTÉNETE Mezőzombor (B.-A.-Z. megye) az Alföldön, a Közép- Tisza-vidéken, a Taktaköz kistáj É-i peremén található. A Taktaköz hordalékkúpsíkság, melynek nagy része ártéri síkság — igen gazdag a Tisza és a Bodrog által elhagyott régi folyómedrekben. A folyószabályozások előtt, nagyobb áradások idején a terület nagyjából 75%-át víz borította. Bár ma főként mezőgazdasági hasznosítású 1 Jelen tanulmány nem tartalmazza a 2000. évi, Koós Judit és Kalicz Nándor által vezetett ásatás neolitikus jelenségeinek és leletanyagának feldolgozását. terület, potenciális vegetációját a kőris-szil ligeterdők jelentik, helyenként puhafaligetekkel, nádasokkal, magassásosokkal. A kistáj területének közel a felén löszös üledéken képződött réti talajok találhatóak. A terület tengerszint feletti magassága 92,8 m és 115 m közötti (DÖVÉNYI 2010,151-155). Mezőzombor-Községi temető egy ÉK— DNy-i irányú kiemelkedéssoron helyezkedik el, melyet DK felől vizenyős terület határol (1—2. kép). A különböző régészeti korokban (így a középső neolitikumban is) itt megtelepült emberi közösségek számára nagy jelentőséggel bírt, hogy a terület közvetlenül az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik. A lelőhelyről 1999 tavaszán, bejelentés útján szerzett tudomást a Herman Ottó Múzeum.2 Az ennek nyomán végzett helyszíni szemle során Lovász Emese római császárkori kerámiatöredékeket gyűjtött a területen.3 1999 őszén újabb bejelentés érkezett Bodnár Bertalantól, a helyi általános iskola igazgatójától, miszerint sírásás alkalmával régészeti leleteket találtak.4 2 Az 1930-as években a Református temetőből már kerültek be bronzkori edények a Sárospataki Református Kollégium gyűjteményébe (J. DÁN KÓ-PATAY 2000, 32). 3 Lásd HÓM RégAd 2712-99 dokumentum. 4 Lásd HÓM RégAd 2712-99 dokumentum. Ekkor ismét Lovász Emese végzett helyszíni szemlét.
