Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Szalipszki Péter: (Füzér)Komlós története a 19. század első felében
380 Szalipszki Péter Szurujka Mihály nem fizettek házadót, merthogy nem volt házuk. Nem nehéz megállapítani a számok alapján, hogy 1828-ban a zsellérek száma már kétszerese volt a jobbágyokénak. A velük együtt élő mindkét nemű 18 és 60 év közötti családtagok száma összesen 75. Ezen kívül 6 fiútestvér is gyarapította még a felnőtt lakosok számát. Érdekes, hogy mindössze csupán 5 fő 18 éven aluli fiút találunk az összeíró íven. Egyetlen jobbágynak, Baranyák Istvánnak volt szolgája. Jól jellemzi Komlós társadalmi szerkezetét, klasszikus kicsiny jobbágy falu mivoltát, hogy a lakosok között nem találunk értelmiségit, hivatalnokot, kereskedőt, de még mesterembert sem. Mindent összevéve Komlós határa, mint a korábban bemutatott uradalmi összeírásokból is láthattuk, 10 jobbágyi telket tett ki. Érdekes, hogy az állami összeírásban a földterület mértékéül még a pozsonyi mérőt nem pedig a holdat használták, egy jobbágytelek nagyságát 19 3/5 mérőben meghatározva. Ezek után az adóköteles javak után fizetett 224 ft 22 kr kiegészült még a rétek után járó 40 ft 48 kr-ral, tehát a lakosok összesen 265 ft 10 kr-ral gyarapították az államkincstárt. Az összeírásból az is kiderül, hogy a komlósiak semmi adó alá eső szőlővel nem rendelkeztek. Az összeírás szerint meglehetősen gyér volt az állatállomány: 28 igás ökör, mindössze 16 fejőstehén, és 4 három évesnél fiatalabb borjú, 17 három évesnél idősebb fogatolt ló, 32 juh, 14 sertés található a komlósi jobbágyok portáin. Az ökrök — ahol vannak — mindig párban vannak, igázásuk ugyanis csak így volt lehetséges. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ELŐTT; A FALU ÉS A KÁROLYI GRÓFOK 1848/49-BEN Az 1825-től 1848-ig tartó időszakot reformkornak nevezzük. Jogos ez a terminus, ha a nagypolitikában, az országgyűléseken történtekre gondolunk, de a Kom- lóshoz hasonló jobbágyfalvak népe szinte semmit nem érzékelt a nemesség különböző irányzatainak megyei és diétái csatározásaiból, a liberálisok és konzervatívok disputáiból, a tehetségtelen Ferenc királytól való függőséget lazítani célzó törekvésekből. Komlóson továbbra is ugyanúgy három nyomásban művelték a földet, mint korábban, ugyanúgy beszolgáltatták terményeiket és pénzjáradékaikat István gróf executorainak, mint korábban, és az állami adóikat is teljesítették, akárcsak annak előtte. A falu életében az sem jelentett különösebb változást, hogy 1843-ban István gróf idősebbik, első házasságából származó fiának, gróf Károlyi Edének (1821—1879) adományozta a füzérradványi birtokot a beletartozó Komlós községgel egyetemben. A falu életére az sem volt különösebb hatással, hogy Ede gróf — nem úgy, mint az apja — lakhelyéül Füzérradványt választotta, hiszen az uradalom hivatalai és hivatalnokai51 is ugyanazok maradtak, a földesúr pedig — a kor szellemének megfelelően — nem igen került érintkezésbe a pórnéppel. Az 1847. január l-ével datált uradalmi összeírásnak is52 csakúgy az volt a célja, mint a korábbiaknak: kimutatni az uradalom Komlóstól várható jövedelmét. Néhány tanulsággal azonban mégis szolgálnak a számok az eltelt mintegy húsz évre vonatkozólag. Az uradalom komlósi birtoka változatlanul 14 teleknyi, melyet ekkor már 23 telkes gazda művelt meg. Ebből az állományból már csak 5 van egész telekként feltüntetve, de ezeket is négy esetben két-két család művelte: Ifj. Orosz András és János, Matusz István és György, Baranyák István és Baranyák Jánosné, Csihai János és Tóth Mihály. Ezekben az esetekben tehát gyakorlatilag fél telkekről beszélhetünk. 1847-re csupán egyetlen egész telkes jobbágy, Horváth István maradt Komlóson, aki maga, családjával művelte a földjét. A birtoknagyság szerint bejegyzett 18 fél telket három esetben szintén két-két család művelte, ami azt jelenti, hogy valójában 15 fél telekről és 6 negyed telekről beszélhetünk. A korábbi összeírások adataival összevetve ezeket a számokat, kiderül, hogy — mint az országban általában — Komlóson is lezajlott a jobbágytelkek elaprózódási folyamata a 19. század 30-as, 40-es éveiben. 1847-ben 14 házzal bíró zsellért és 7 házzal nem rendelkező, másnál lakó zsellért találtak Komlóson az uradalmi összeírok, ők jelentették a falu jobbágytársadalmának legalsó rétegét. Az egész telek után immár 54, fél telek után 27 nap „márkás robotbeli szolgálat” jár az uradalomnak. A házzal bíró zsellérek 18, a másnál lakók 12 gyalogos robotbeli nappal tartoznak. Összességében az uradalom 756 nap igás és 336 nap gyalogrobotra számíthatott a komlósi jobbágyoktól. Érdekesség a korábbi összeírásokhoz képest, hogy egyetlen krajcár tervezett bevétel sincs kimutatva sem a robot, sem a természetbeni szolgálatok pénzbeli megváltása címén, pedig nem valószínű, hogy a komlósi jobbágyok ne törekedtek volna erre, a kisebb személyi függést jelentő módozatra. Arról lehet inkább szó, hogy az uradalom majorsági gazdálkodásának nagyobb munkaigénye miatt nem tették lehetővé számukra a terhek pénzbeni megváltását. így is került azonban Komlósról pénz az uradalom kasszájába, hiszen a 37 ház után egy-egy forintot kellett fizetni. A kender után járó kilencedet 51 Lásd az uradalmak igazgatásáról bővebben KAPOSI 2000! 52 MNL BAZML S Fit. IV-l/k/16.H füzérradványi uradalom összeírásai. 1847. Komlós.
