Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Terdik Szilveszter: Újabb adatok Görömböly egykori görögkatolikus templomáról
Újabb adatok Görömböly egykori görögkatolikus templomáról 357 A költségkimutatás szerint a görömbölyi új templom öt év alatt elkészült, az utolsó évben már a tornyon dolgoztak. A szentelő nevét és a szentelés pontos dátumát viszont nem ismerjük. Az összesítésben csak az általános mesterelnevezések szerepelnek, pontos személynevek viszont nem, így mind a tervező, mind a kivitelező mester kilétét továbbra is homály fedi. Érdekes adalék, hogy a lebontott fatemplom további sorsával kapcsolatban is van egy adatunk: a faanyagát a felsőzsolcai hívek igényelték ki a püspöktől egy 1803- ban kelt magyar nyelvű levélben, hogy már meglévő fatemplomuk bővítésére használhassák {Függelék 41). A püspök válaszát nem ismerjük. Úgy tűnik viszont, hogy az új görömbölyi templomon alig tíz év múlva komoly statikai problémák jelentkeztek. 1816 szeptemberében Kunjános miskolci kőművesmester felmérte a templom állapotát, magyar nyelvű szakvéleménye és helyreállítási javaslata fenn is maradt {Függelék 51). Leírja, hogy a templom alapozása nagyon gyenge kőből készült, az esővíz már komoly károkat tett benne, ami különösen az északi oldalon szembeötlő, belül pedig már zöld a fal töve a nedvesség miatt. A déli oldalon nagy repedések is jelentkeztek, ami viszont annak tudható be, hogy a torony építése folyamán a lépcsőről megfeledkeztek (!), ezért utólag vájták be a falba, ezzel jelentősen gyengítve a már kész falak szilárdságát. Kun leszögezi, hogy a nagyobb veszély elkerülése végett már tavasszal hozzá kellene fogni a javításhoz. Úgy látszik ez nem történt meg, mert három évvel később újabb szakvéleményt ad: 1819. március 22-én kelt levelében Kunjános részletesen ismerteti, hogy a görömbölyi templom statikai problémáit hogyan kívánja orvosolni. (Függelék ű.)18 A templomot tizennégy támpillér építésével akarta megerősíteni, lehetőleg faragott kövekből, hangsúlyozva, hogy ha egész pillért nem is lehetne ebből megépíteni, legalább a külső oldalai legyenek kváderekből. Az egész templom külső lábazatát is faragott kőből kívánta megépíttetni. A templomtorony falának déli oldalába utólag bevésett csigalépcső befalazását javasolta, a torony felsőbb szintjeinek megközelíthetőségét pedig a hajó nyugati falához épített falépcsővel oldotta volna meg, a befalazott első emeleti toronyajtó megnyitásával. Később a falépcsőt fölválthatná egy másik, ha idővel egy jól boltozott nyugati karzatot építenének a hajó végébe. Itt megjegyzi, hogy az utólagosan falba vágott 18 A levél pontos címzettje nem derül ki. Ebben az időben a tapolcai apáti cím betöltetlen volt, Bacsinszky halála után Pócsy Elek kinevezéséig a kamara felügyelte az apátság javait (BESZKID 1903, 60). csigalépcső a bajok fő okozója, mert a templomhajó déli sarkán jelentkeznek a legkomolyabb repedések. Kun fontosnak tartja még, hogy a templom boltozatai is megfelelő vasalást nyerjenek. Megemlíti a levélhez mellékelt felmérési rajzot, amely szerencsére fönn is maradt (/. kép), illetve a kőfaragó mester német nyelvű árajánlatát, amelyet viszont egyelőre nem ismerünk. A rajzon a templom hosszmetszete és alaprajza látható, a tervezett új falazásokat rózsaszínnel jelölte a mester. Ebből látszik, hogy a szentélyben például az előkészítő oltár fülkéjét is be akarták falazni. A rajz alapján megállapítható, hogy Kun rajzolni jól tudott, érthette a dolgát. A mester egyéb munkáira vonatkozó elszórt adatokat Miskolc helytörténeti irodalmában is találunk: 1810-ben tervet és költségvetést nyújtott be a Pech-ház és egy új strázsaház építéséhez (GYULAI 2000a, 148), feltételezhetően ő tervezte az 1819 és 1823 között épített első városi kőszínházat is, amely 1843-ban leégett (VERES 2003, 245), 1829-ben pedig a katolikus iskolához készített terveket (BARSI 2000a, 887). Kunjános miskolci építőmester viszont az 1828-as országos mester összeírásban nem szerepel (KAPOSSY 1952, 136, SZENTESI 2015, 641). A felmérési rajz azért is jelentős, mert ezek segítségével némi képet alkothatunk a templom egykori formájáról. A rajz szerint 17 klafter (bécsi öl) hosszúságú volt a teljes épület, szentélye egyenesen záródott, lekerekített sarkokkal, ugyanúgy, ahogyan a szomszédos római katolikus templom szentélye. A hajó szélesebb volt a szentélynél, három csehsüvegboltozat fedte, de a nyugati vég első boltszakasza kb. fele olyan széles volt, mint a másik kettő. Ennek oka nem egészen világos, a Kunjános által jelzett, a torony megközelítését lehetővé tevő, utólagosan falba vésett csigalépcső sejtetni engedi, hogy az építkezés közben talán módosultak a tervezett méretek, arányok, talán eredetileg terveztek nyugati karzatot, csak időközben elhagyták. A hajó boltozatai kettős pilaszterekkel tagolt pillérekről indultak és kettős hevederek választották el egymástól őket. A nyugati homlokzat előtt négyemeletes torony emelkedett. Sisakja egyszerű volt, a korszakban már szokásos, hasasodó, íves profilú alacsony gúlára emlékeztetett.19 Az alaprajzon látszik, hogy a külső homlokzatot is kettős pilaszterek, vagy lizénák tagolták. A hosszmetszetről pedig sejthető, hogy a főhomlokzatot is tagolták, a 19 Hasonlókat már láthatunk a típusterveken is (KELÉNYI 2013, 485-487, 1. kép). A kamarai építészek munkái között is találhatunk hasonlókat, pl. a madarasi templom Joseph Thalherr által, 1795-ben készített tervein (SZERDAHELYI 2013, 67-68,1-2. kép).
