Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához, különös tekintettel a 18. századi evangélikus németekre
332 Bodnár Mónika a családnevek a 18. században még nem állandósultak. Különösen gyakran tapasztalható az elferdítés, az eltérő írásmód az idegen hangzású nevek esetében. Erre még a későbbiekben is lesz utalás. A különféle forrásokban többször előfordul a Kiír név. Kiír Vencelt Miskolc első építészeként tartja számon a szakirodalom. Számos miskolci és környező településeken álló középület, s feltehetőleg sok családi ház tervezését és kivitelezését végezte. A mai Csehország területén született, felesége, Kreidler Katalin Lenbach nevű elzászi német faluból származott. 1776-ban már bizonyosan Miskolcon éltek. Itt születtek gyermekeik, akik közül kettő apja nyomdokaiba lépett, a kőműves mesterséget folytatta, egy pedig mézeskalácsosnak tanult. Két lánya Miskolcon, miskolci polgárokhoz ment férjhez. A Kiír család tagjai megbecsült polgárai voltak a városnak. Apa és Antal nevű fia is tagja volt a város tanácsának (MARJALAKI 1959; 1960). Carl Klir kőművesmester nevével az 1820—30-as években, a céhnaplóban is többször találkozunk.16 Saját Bedeg- völgyi szőlőjében pedig kőbányát működtetett, melyben 1830-ban a diósgyőri uradalom hozzájárulásával követ töretett. 1846-ban már özvegye neve szerepelt az uradalmi bányák bérlői között (GULYA 2006b, 43). A fentebb említett Kat^esperger/o^re/Lereskedő panasza kapcsán találkozunk Kraus% Kénárt kőfaragó nevével, igaz, ez az eset már 1833-ban történt (SPÓNER 2011, 71—72). Ám hogy Kraus^Lénárt már jóval ezt megelőzően is Miskolcon élt, bizonyítja, hogy 1829 előtt céhmestere volt a kőműves, ács és kőfaragó céhnek (SPÓNER 2011, 58). Rokoni szálak köthették össze Kraus^Dániel kerékgyártó mesterrel (GULYA 2006c, 62). A Kraus^ családnévvel egyébként már 18. századi forrásokban is találkozunk.17 A vármegyei börtön építéséhez számos olyan német mester érkezett, aki aztán meg is telepedett a városban. Ilyen volt Gottfried Stephan bádogosmester, akinek neve 1758-ból maradt fenn, amikor ereszcsatornát és tetődíszítő elemeket készített a városi börtön épületéhez (GULYA 2006a, 33). Az említett bádogosmester felesége Dorothea Reitervolt, a mester 1789 előtt elhunyt. Miskolci polgárságukat bizonyítja leányuk házasságának anyakönyvi bejegyzése.18 * 1760-ban a börtön építése kapcsán Lang János molnár szervezte a szálfák szállítását Tokajból Miskolcra (GULYA 2006a, 33). Az ő rokonságához tartozhatott az a Lang Péter 16 HÓM HTD 1.76.9.2. 17 Miskolci ev. ház-i ak, 1789. febr. 10. 18 Az ugyancsak Dorothea nevet viselő leányuk 1789. január 26-án ment férjhez. Miskolci ev. ház-i ak. kőműves, aki 1785-ben jogorvoslatot kért a várostól Szabó Miklós fazekas és Rosengrát^ Gothárd ellen, mivel azok az általa elvégzett kőművesmunkákat nem fizették ki (SPÓNER 2011,115,149). Az 1770-es évek forrásaiban bukkan fel Oppenrieder Joseph ácsmester és Perghojfer Joseph zsindelyező neve (GULYA 2006a, 34), ez utóbbi családnévvel 1782-ben Berghofer formában találkozunk — Berghofer János nevét a német evangélikusok között említik (ZELENKA 1883,12). Openrider József ácsmester neve a városi jegyzőkönyvekben is feltűnik. Először 1782-ben, amikor kezességet vállalt egyik segédjéért, aki arra vetemedett, hogy pipázzon az utcán, s ezzel megbotránkoztasson másokat. A segédre kiszabott botütést pénzben váltotta meg. Másodszor 1783-ban találkozunk nevével, amikor egyik segédjével gyűlt meg a baja, aki őt sértegette (SPÓNER 2011,120,152). Sulc Krisztián ácsmester 1781-ben a tűzvészben elpusztult gyalogos kaszárnya felújításának munkálatait vállalta, Hoffer János ácsmester pedig 1787-ben a város udvarán épített kocsmaépület tetőzetét készítette el (SPÓNER 2011,132). KisselFridrich ácspallér nevét a mesterré válás nehézségeivel kapcsolatosan örökítette meg a városi jegyzőkönyv (SPÓNER 2011, 103). A népes csizmadia céh régi múltra tekintett vissza Miskolcon, ennek tagja volt Glat^János csizmadia (ezzel a családnévvel már a pipalajstrom kapcsán is találkoztunk), akinek Sreiner Mihállyal akadt nézeteltérése (SPÓNER 2011, 96). A 18. század második felében már megjelentek az új divatot követő suszterek, cipőkészítők is. Csak ezzel magyarázható, hogy egy Suszter nevű árendás 1781-ben a viceispán házában élt (RÉMIÁS 2004, 84). E mesterség űzői közé tartozott Forstner Josef cipőcsináló, akinek ügyével az 1784. évi városi jegyzőkönyvekben találkozunk. A dokumentumból megtudjuk, hogy magához akarta csábítani egyik társa, Bendor József legényét, ám a város ezt megakadályozta (SPÓNER 2011, 76). A városi jegyzőkönyvekben említés történik még Eberhold János, Riedl József és Ruforn Mátyás cipőcsináló legényekről is, akik 1772-ben, a kőporosi kocsmából hazafelé menve fellármázták az egész utcát, s ezért pénzbüntetéssel sújtották őket (SPÓNER 2011, 118). A suszterek a 18. század legvégén, 1795-ben jutottak el a céhalapításig. Beadványukban számos német névvel találkozunk: R ölt József Ajnpech Ferenc, Koch Mihály, Smid János, Tillinger Antal voltak, akik további, itt fel nem sorolt társaikkal együtt céhalapítási engedélyért folyamodtak a városi tanácshoz (SPÓNER 2011, 32). Ugyanebben az esztendőben Plum Jakab suszter nevével is találkozunk, aki egy Alter Ferenc nevű gyermeket nyolc esztendőre maga mellé fogadott, s kötelezte magát, hogy ez idő alatt megtanítja őt a mesterségre (SPÓNER 2011, 68).
