Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Gál Viktor–Miskolczi Melinda: A gönci római katolikus plébániatemplom 2014. évi feltárása
A gönci római katolikus plébániatemplom 2014. évi feltárása 323 fent leírtaktól. A gönci éremhez hasonló, de azzal nem teljesen egyező példány Visegrád, Rév utcáról ismert (KOVÁTS 2013, 6-7). A RÉGÉSZETI FALKUTATÁS EREDMÉNYEI20 A történeti és régészeti kutatások volumenéhez képest sokkal kisebb jelentőséget nyerhetett a roncsolásos falkutatás, melynek célja a szentély egyes helyeinek pontszerű vizsgálata volt. A korábbi vizsgálatok nyomán világossá vált, hogy a templom középkori szentélye koronaszintig áll. Ugyancsak épen szemlélhető a padlástérben az egykori gótikus szentélyt a hajótól elválasztó, élszedett, csúcsíves diadalív felső része. Ennek sokszorosan meszelt felületén hatalmas koromfoltok jelzik a történeti források által említett tűzeseteket. A szentély belső terében, annak földszintjén végzett falkutatást indokolta a már a felmérések kiértékelése nyomán is észlelhető bizonytalanság és váltás a fal- vastagságok között. Szintén szokatlan volt a templom szentélyzáródásának mindhárom falán, azok középtengelyében kialakított egy-egy szentségtartó fülke. Fölös számuk ellenére tagozata egyiknek sem volt, így kérdésként merült fel, melyik lehet a középkori? Az elvégzett falkutatás azt igazolta, hogy egyik sem. A régészeti kutatások megfigyeléseihez hasonlóan egyértelműen megállapítható volt, hogy a szentély falát belülről meg- köpenyezték, szinte megkettőzték annak vastagságát. E vastagításra mindenképp a templom gótikus periódusának utolsó pusztulása után, a szentély barokk kori beboltozása idején került sor. E köpenyezéskor barokk téglák mellett felhasználták a középkori templomhajó bontásából származó hatalmas kváderköveket. Ezek közül több faragott darab is előkerült: lábazati, illetve nyílászáró elemek.21 Joggal feltételezhető ugyanakkor, hogy a szentély köpenyezésében még jelentős számú, hasonló gótikus faragvány rejtőzhet.22 Több további, kisebb megfigyelést tehettek a szentélyben. így például megállapítást nyert a szentélyből a sekrestyébe nyíló, jelenlegi barokk kőkeretes ajtó aszimmetrikus elhelyezésének oka. Ezt ugyancsak a barokk köpenyezés és a boltozatot tartó barokk pillé20 A falkutatást a régészeti feltárást követően Paszternák István végezte el (GÁI.-MISKOLCZI-PASZTERNÁK 2014,113-114). 21 Ezek falazatból való kiemelését a falkutatást végzők nem érezték szükségesnek. 22 A bontott és újra felhasználható középkori építőanyag több helyen kerülhetett beépítésre a barokk hajóban is, pl. annak mai vakolatlan lábazata végig hatalmas középkori kváderekből áll. rek megépítése miatt kellett a sekrestye felől feltáruló, gótikus ajtómélyedésen belül annak nyugati széléig elcsúsztatni, hogy a szentély felőli oldalon elférjen a diadalív megköpenyezésével kialakított heveder pillére. A templom déli külső homlokzatán kutatták a középkori szentély és a barokk kori hajó egybeépítésének helyét, ami a padlástérben nem volt egyértelmű. Megállapították, hogy a szentélynél némileg szélesebb hajó — diadalívvel egy síkban lévő — keleti fala egészen annak délkeleti sarkáig összefügg a szentély középkori falszövetével. Itt nyugatra kanyarodva dolgozták össze a középkori és a barokk falazatot. ÖSSZEGZÉS A régészeti feltárás és falkutatás eredményeként megállapíthattuk, hogy a templom szentélyében jelentős átépítések történhettek a 18. század folyamán. Figyelemre méltó a szentély jelenlegi belső és a templomkert déli részének külső szintje közötti, majd 2 méteres szintkülönbség megléte. Egyedi helyzetet teremt a legkorábbi, 18. századi padló alatt 5—20 cm-rel (!) feltárt temetkezések helyzete, a szentély területén lévő középkori sírok csekély száma, valamint az ezekhez hasonló tájolással bíró, középkori kripta feldúlása, területének beépítése. A kutatás végén rendelkezésünkre álló információk alapján joggal feltételezhetjük, hogy az első, barokk kori átépítés során nemcsak a pillérek és boltozat beépítése, valamint a templomhajó újjáépítése történt meg, hanem azt megelőzően a templomszentély területén egy jelentős szintsüllyesztést is végrehajtottak. Ennek során lényegében az összes középkori — késő középkori - kora újkori réteget megsemmisítették. A feltárt középkori és barokk kori temetkezések, valamint az s5—sl4 és s3 padlószintek szuperpozíciói alapján, a feltárás kiértékelése során a következő megállapításokat tehettük: a szentély első nagyobb átépítésére, azaz az s5—sl4 padlóréteg, kőlépcső, oltár, pillérek és boltozat kialakítására a 18. század legelejének rekatolizácója alatt-után kerülhetett sor. A Rákóczi-sza- badságharc idején még utoljára a református gyülekezet kezére került templomot 1712-ben Szent Imre tiszteletére szentelték újra. Az első barokk átépítést ehhez az időponthoz kapcsolhatjuk. Az 1—2. és 5. sírok egyértelműen vágják az első barokk kori padlót, viszont több helyen azonosítottuk a sírokba zuhant s3 padló összefüggő maradványait. A templombelső képének átformálása, azaz az oltárhoz vezető lépcső megszüntetése és új padlószint kialakítása talán összefüggésben lehet a sekrestyébe vezető
