Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Gál Viktor–Miskolczi Melinda: A gönci római katolikus plébániatemplom 2014. évi feltárása
A gönci római katolikus plébániatemplom 2014. évi feltárása 315 5. kép. A barokk boltozat és a gótikus falak viszonya Fig. 5. The relation between the Baroque vault and the Gothic walls a padlószinteket összekötő, É—D-i irányú, egykor az oltárhoz vezető, 20 cm magasságú lépcsősor egyetlen megmaradt eleme volt (4. kép). Azaz, az 1. árokban észlelt 40—45 cm széles kevert réteg (s23) az átépítések során eltávolított kőhasábok helyének visszatöltött anyaga. Erre az s3 padló kialakítása miatt került sor. Az s5 padlóréteghez tartozó egykori oltár maradványait a modern kori oltár elbontását követően sikerült vizsgálnunk. A közvetlenül az s3 réteg alatt lévő, 180 x 210 cm kiterjedésű, habarcsba rakott korábbi oltáralap megmaradt magassága 35—40 cm volt. Az oltár északkeleti sarkában 30 cm átmérőjű oszlophelyet találtunk, melynek betöltéséből kora újkori leletanyag (fémlemezből készített sütőforma, olajöntő üvegcsék töredékei, minimális számú kora újkori kerámiatöredék) került elő. Az 1. árkot keleti irányba egészen a szentély zárófaláig meghosszabbítottuk, és megállapítottuk, hogy az oltárt a bolygatatlan, agyagos altaljra építették. A barokk oltáralaptól délkeletre két sekély (-8 cm, -14 cm) mélyedést — cölöplyuk vagy gödöralj nyomai — észleltünk (s35, s37). Betöltésük leletanyagot nem tartalmazott. Az északi oldal pillérei között tovább folytattuk a feltárást, a pillérek és az északi szentélyfal kapcsolatát vizsgálva. A 3. pillér nyugati oldalán megnyitott kutatási területen az s5 padlószint alatt észleltük a pillér átlag 65—70 cm széles alapozási árkát, melyben kevert, agyagos, puha földben szórvány embercsontokat is találtunk. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a pillért utólagosan építették neki a szentély északi falának síkjához. Ugyanezt a jelenséget észleltük a 2. pillér kapcsán is. Itt azonban a pillértestnél szélesebb alapozási árkot nem ástak. A déli fal mentén lévő 3. pillér kutatása során hasonló jelenséget észleltünk. Itt a magasan elhelyezkedő agyagos altalajra ültették, vagy abba csak kis mélységben ásták bele a pillérek alapjait. A kutatás során viszont kiderült, hogy a pillér és a déli fal egymással kötésben van, így itt egy építési periódussal számolhatunk. A szentélyfalakhoz futó rétegek és a barokk kori félgömb alakú boltozatot tartó pillérek viszonyának vizsgálata során a következő megállapításokat tehettük: a templom szentélyének északi fala, mely egyben a gótikus ablakokat is tartalmazó sekrestye déli fala is, az épület 15. századi építési periódusához kapcsolható. Ehhez a falhoz utólagosan illesztették a barokk félgömbboltozatot tartó pilléreket. A déli oldalon másképp nem magyarázhatjuk a pillérek és a déli fal egykorúságát, csakis azzal, hogy a barokk pilléreket a déli templomfal megvastagított (utólagosan köpenyezett) belső oldalával építették egyszerre. Ezt az állítást bizonyítja az a tény is, hogy a templom padlásterében végzett megfigyeléseink során a barokk boltozat felett, az eredeti középkori falak minden oldalon jóval a boltozat fölé magasodnak. Ezeknek a falaknak a belső síkján még megmaradtak az eredeti gótikus, kétszakaszos boltozat gyámkövei. A gótikus falak részlete és a középkori diadalív szintén látható (5. kép).'0 10 10 A diadalív meszelt felületén látható égésnyomok a templom utolsó, 17. századi pusztulásának nyomait őrzik.
