Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Gál Viktor–Miskolczi Melinda: A gönci római katolikus plébániatemplom 2014. évi feltárása
A gönci római katolikus plébániatemplom 2014. évi feltárása 313 Gönc, római katolikus plébániatemplom Összesítő ásatási alaprajz Herman Ottó Múzeum 2014 10 méter __i___I rakott falak kerültek elő. Megtalálták, és kibontották a sekrestye gótikus csúcsíves ablakait is. A meglévő diadalív felújítása során azonosították a felette lévő, elfalazott csúcsíves diadalívet, melyet a jelenlegi boltozat megbontása nélkül bemutatni nem lehetett. A templom 2014-ig végzett utolsó, nagyobb lélegzetű felújítása, kifestése, műkő padlójának és oltárának kialakítása az 1970-es években történt meg.4 A RÉGÉSZETI KUTATÁS EREDMÉNYEI A gönci Szent Imre plébániatemplom történetének első, 2014. évi régészeti kutatása számos eddig nem ismert érdekes részlet felbukkanásával szolgált (2. kép). A fent ismertetett történeti források alapján a 15. század közepén - utolsó harmadában emelt templom szentélyének feltárása sok kihívást tartogatott.5 A modern műkő burkolat eltávolítását követően három periódusban közvetlenül egymásra épült téglapadló nyomát azonosítottuk. A legújabb, öntött cementes réteg alatt (sl)6 szintén cementes rétegbe, sorosan rakott, É—D-i irányú téglapadló lenyomata került elő (s2). Ezt egy meszes habarcsba, diagonálisan rakott téglapadló előzte meg (s3). A szentély területének csupán kis ré4 Lásd az 1. lábjegyzetet. 5 A szentély feltárása során több helyi legendával is találkoztunk: altemplom, kripta, valamint ide vezető csigalépcsős lejáró megléte, illetve ennek a lejárónak a későbbi lezárása, „elbetonozása”. 6 A feltárás bemutatása során, a könnyebb átláthatóság érdekében a főszövegben szerepeltetjük a helyszínen kiosztott stratigráfiai egységek számait. 2. kép. A régészeti feltárás szelvényeinek összesítő rajza Fig. 2. Comprehensive map of the excavation szében megmaradt, világos színű fektetőréteg felületén felfedezhető volt a téglákba nyomott „D”, illetve „CAC” betűk negatívja. A szentély közepén két, sorosan rakott téglasor között futó, ám diagonálisan fektetett téglasor lenyomatát figyeltük meg. Ennek az elrendezésnek talán díszítő funkciója lehetett. A téglanyomatok és in situ maradt téglák méretbeli hasonlósága alapján arra következtettünk, hogy az időben egymást követő padlók megújítása során az új burkolathoz a felszedett régi téglákat használták fel.7 Az s3 padló téglái csupán a déli oldal 1. és 2. pillére között maradtak meg eredeti helyükön.8 A pillérek és a szentélyfalak kapcsolódásának, építési korának és alapozásának vizsgálatára mind az északi, mind a déli fal tövében kis felületű kutatóblokkokat nyitottunk. Az északi oldal 2. és 3. pillére között, közvetlenül az s3 réteg alatt egy újabb téglapadló meszes, habarcsos fektetőrétegére (s5) bukkantunk. Ez a padlóréteg ráfedett az északi oldal 3. pillérének 20 cm széles alapozási kiugrására, valamint felfutott a szentély északi falának belső síkjára. Azaz, az s5-tel jelzett első padlót közvetlenül a barokk átépítés után alakították ki. Ugyanezt az s5 padlót azonosítottuk a 7 A megmaradt téglák, valamint a lenyomatok mérete egységesen: 15 x 30 x 3 cm. 8 Mind az északi, mind a déli oldalon a szentélyben található pillérek azonosítását számokkal végeztük. Az 1. sorszámot a szentély nyugati végében lévő pillérek kapták.
