Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
Szarmata temetkezések a bükkábrányi lignitbánya területén... 255 középső nyélállású, nagyobb méretű példány került elő (5. tábla 1). Erre a típusra jellemző, hogy a tengelyvonala elmetszi a kés hátának vonalát. A kutatás jobbára a 2—3. századra keltezi ezeket (VADAY 1989,121). Az S:139 sz. férfi temetkezésben a jobb combcsont környékén egy törött állapotú, de meghatározható darabot talátunk; éle egyenes, háta kissé ívelt, a nyéltüske középső állású (9. tábla 4). Ezeknek a szimmetrikus példányoknak a megjelenését a kutatás a 3. századtól eredezteti (VADAY 1989,120). Ezen típushoz sorolható az S:197 sz. erősen rabolt temetkezés szegeccsel ellátott darabja (/1. tábla 4), továbbá feltételesen az S:86 sz. rabolt férfi sír nyéltüske nélküli kése és töredékei is (3. tábla 2, 4), illetve az S:132 sz. sírban a jobb combcsontnál talált töredékek (7. tábla 2). Az S:196 sz., ugyancsak rabolt sírban egy egyenes hátú, felső nyélállású kés töredéke került elő nyélrészén famaradványokkal {11. tábla 4). E típusnál feltehetően a kés tengelye párhuzamos a hát vonalával, az él szintén egyenes. Feltűnésüket a 2. századra keltezi a kutatás, a 3. századi leletanyagban magasabb a számuk (VADAY 1989, 121). Ehhez a változathoz tartozhat az S:146 sz. bolygatott férfi sír töredékes kése is (10. tábla 13). Vannak azonban olyan kisméretű töredékek, amelyek esetében nem állapítható meg a pontos típus. Ilyen az S:63 sz. női sírban talált darab, amelyet feltételesen egy kés hegyeként határozhatunk meg (2. tábla 4), továbbá az S:218 sz. férfi temetkezés középső nyélállású késének két töredéke is (13. tábla 8). A tárgytípuson belül kétségkívül a leginkább figyelemre méltó darab az S:140 sz. rabolt férfi síré (10. tábla 1—3 és 7. kép 2). A halott medencéjének jobb oldalán egy vaskés töredékeit találtuk egy bronz késnyél társaságában. A késnyél a jobb oldali medencecsonton helyezkedett el, a penge a medence középső része felé mutatott. A henger alakú fém nyél gombszerű végződésénél egy lyuk található, feltehetően ez szolgált az eszköz felfüggesztésére. A késnyél penge felőli végén a négyzetes átmetszetű nyéltüske és a tok faborítása maradt fenn. Sajnos a penge típusa a töredékessége miatt nem határozható meg. Orsógombok A bükkábrányi szarmata temető hét női sírjában találtunk orsógombokat. Megfigyeléseink alapján nem állapítható meg szigorú, állandó helye a temetkezésekben: az S:2 sz. sír esetében a medence jobb oldalán (/. tábla 6), az S:63 sz. sírban a jobb lábfej környékén (2. tábla 2), az S:112 sz. sírban a medencétől jobbra (6. tábla 2), az S:130 sz. sírban a bal oldali combcsontnál (7. tábla 1), az S:195 sz. sírban a bal kar környékén (12. tábla 4) és az S:223 sz. temetkezésben a lábaktól délre került elő {14. tábla 6), míg az S:194 sz. rablott sírban nem ismerjük az orsógomb eredeti helyét (11. tábla 1). Ugyanez figyelhető meg más temetőkben is (KULCSÁR 1998, 57), de a halott jobb oldalánál érzékelhetően több esetben kerülnek elő. A medence környékén talált orsógombok esetében számolhatunk azzal a lehetőséggel, hogy ezeket a halott keze közelébe helyezték, mint munkaeszközt (KŐHEGYI—VÖRÖS 2011, 316), míg a lábnál való elhelyezésénél nem az efféle gyakorlatiasságon van a hangsúly, hanem csak maga a szokás a lényeges (KULCSÁR 1998, 57). A típusukat tekintve nagyjából egységesnek mondhatóak a bükkábrányi temetőben előkerült bikónikus testű orsógombok: egy részük szimmetrikusan kettős kúpos, másik részük pedig aszimmetrikus kiképzésű. Tű Tűt csupán egyetlen sírban, az S:86 sz. férfi temetkezésben találtunk (3. tábla 5), amely egy ezüst érme és egy vaskés mellett helyezkedett el a bal combcsonton, feltehetően egy tarsolyban. A vasból és bronzból készített tűket eszközként mindkét nem sírjaiban elhelyezhetik, habár a nők mellett gyakoribb mellékleteknek számítanak (KULCSÁR 1998, 57). Pattintott kő leletek és vas csiholó Pattintott kő leleteket a temető öt sírjában találtunk. Az S:108 sz. meghatározhatatlan nemű egyén sírjában egy szilánk (5. tábla 8), az S:140 sz. férfi temetkezésében szintén egy szilánk (10. tábla 4) és egy magkő (10. tábla 5), az S:146 sz. férfi sírjában öt {10. tábla 6—10), az S:270 sz. férfi temetkezésében pedig egy szilánk került elő (14. tábla 11). A pattintási stigmák és a leletek morfológiája alapján egyértelműen egyetlen darabról sem állítható biztosan, hogy — valamilyen tűzkészség részeként — használatuk csak tűzgyújtással lenne kapcsolatba hozható. Ennek az obszidián vagy az opál esetében maga a nyersanyag is ellentmond. Feltehetően mindegyik kőlelet csak jelképes eszközként értelmezhető, viszont az S:218 sz. sírból előkerült egy karikás végű vas csiholó is (13. tábla 7). A tűzhasználathoz egyaránt szükséges csiholókat és tűzköveket ritkán találjuk egymás mellett a temetkezésekben, legtöbbször csak az egyik kerül a halott mellé (VÖRÖS 2015, 78). A szarmata korszak településein és sírjaiban fellelhető kőeszközök használatával, azok értelmezésével kapcsolatban további részletes, esetleg kísérleti régészettel kiegészített kutatások szükségesek. Bronz szegecsek és lemeztöredékek Az S:349 sz. női sírban egy kisebb méretű, eredetileg szegecselt bronz lemeztöredéket és négy darab bronz szegecset találtunk {15. tábla 1, 7). Ezek feltehetően
