Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
Szarmata temetkezések a bükkábrányi lignitbánya területén... 251 Gjöngyös övék A temető sírjai közül csupán kettőnél állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a nők öveit gyöngyökkel díszítették. Esetükben az övék két végét egyszerűen összecsomózták, vagy karikára kötötték. Az övkarikák általában a bal oldalon kerülnek elő, a lecsüngő részek is ezen az oldalon helyezkednek el (VADAY—SZŐKE 1983, 103). A bükkábrányi S:2 sz. temetkezés a bolygatottsága miatt nem teszi lehetővé a pontos meghatározást. Az biztosnak mondható, hogy a medence környékén előkerült bronzkarika töredéke egy textil- vagy bőrövhöz tartozhatott, amelyet egy nagyobb méretű, nyomott gömb alakú, színtelen, egy ugyancsak nagyméretű, nyomott gömb alakú, fekete színű üveggyöngy és egy kisebb méretű, lecsapott sarkú hasábos, zöld színű üveggyöngy díszített (/. tábla 2). Az ide tartozó egyéb gyöngyök a bolygatás alkalmával semmisülhettek meg. Az S:137 sz. női sír esetében a bal oldalon elhelyezkedő vaskarika (8. tábla 6), a kisebb méretű bronzkarika (8. tábla 7), illetve a mellkas és a medence környékén előkerült gyöngyök magasabb száma alapján két különböző övtípusra következtethetünk (8. tábla 4—3)2 A nagyobb méretű, egyik oldalán erősen elkopott, a bal medencecsontnál előkerült vaskarika tartozhatott egy textilövhöz, amelynek lecsüngő részén lehettek a medence környékén talált különböző típusú, apróbb méretű gyöngyök. A bronzból készült karika a deréktájon helyezkedett el, kisebb mérete megkérdőjelezheti ugyan övkarika funkcióját, az egyik oldalán megfigyelhető erőteljes kopásnyomok alapján azonban egykor lecsüngő elemek díszíthették. Amennyiben ezt elfogadjuk, akkor a karika kisebb mérete alapján egy vékonyabb textil-, esetleg bőrszíjat képzelhetünk el, amelyre nagyobb méretű gyöngyöket rögzíthettek. Ez megmagyarázná a mellkas bal oldalának középső részén előkerült gyöngyöket, amelyek a temetéskor szabadon elmozdulhattak. Mindkét övtípussal találkozhatunk más temetőkben is (VADAY—SZŐKE 1983, 103; VÖRÖS 1985, 132; KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 308; GULYÁS 2014, 49), de együttes használatuk egyáltalán nem jellemző. A ruhák aljának gyöngyössé A lelőhelyen feltárt 27 temetkezés közül hét női sírban is megfigyelhető volt a ruhák gyöngyözésének szokása (2. tábláéi), melynek nyomai a szarmaták körében az egyik leggyakoribb leletnek számítanak az Alföldön 6 A gyöngy nyakláncoknál már említettem, hogy a mellkas középső részén előkerült kisméretű bronzkarika és gyöngyök csoportjáról nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy nyaklánchoz vagy öv részeihez tartozhattak. (KULCSÁR 1998, 48). Az S:2 sz. női sír esetében a bolygatás miatt már csak azt dokumentálhattuk, hogy a gyöngyös viselet nem különült el a két lábfej környékén (/. tábla 3). Az S:63 sz. temetkezés láb környéki gyöngyeinek magas száma (756 db) ellenére sem lehetett közelebbi megfigyeléseket tenni, mint ahogy az előző sír esetében sem (2. tábla 3). Az S:130 sz. temetkezés gyöngyei feltehetően másodlagos helyzetben kerültek elő a sír rablottsága miatt, így különösebb következtetések ugyancsak nem állapíthatóak meg a viselettel kapcsolatban (7. tábla 4). Feltűnő ez esetben, hogy csak üvegből készített gyöngyök kerültek elő a láb környékén, illetve a lecsapott sarkú hasábos típus a meghatározó, és a piros a leggyakoribb szín. Ugyancsak másodlagos helyzetet feltételezhetünk az S:303 sz. sír esetében, de sem a gyöngyök alacsonyabb száma (110 db), sem a helyzete nem adott lehetőséget a pontosabb megfigyelésekre (9. tábla 5). Bolygatatlan helyzetben az S:112 sz. temetkezés láb környéki gyöngyei maradtak fenn (616 db), ezek dokumentálására kettő rétegben került sor (6. tábla 5). Az első réteg alapján már megállapítható volt, hogy a viselet elkülönült a két lábfej környékén, majd a második rétegben már a gyöngysorok is megfigyelhetőek voltak: mindkét oldalon egymást váltották a lila vagy kék, a zöld, a fehér és a piros gyöngysorok (6. kép 1). A típusok közül mindenképpen a lecsapott sarkú hasábos gyöngyök a leggyakoribbak, ezt követik a hólyagosak és az egyszerű hasábosak. A színeket tekintve a piros dominanciája volt észlelhető mindkét rétegben, az összes típus esetében, amelyet a zöld szín követett. Megjegyzendő, hogy üvegen kívül más anyagú gyöngyök nem kerültek elő ezen sír esetében a láb környékén. A S:137 sz. sírban a rabolatlanság ellenére sem lehet messzemenő következtetéseket levonni a gyöngyök viszonylag alacsony száma miatt (94 db), melyek a láb környékén fordultak elő (8. tábla 8). Ez esetben ugyancsak üveggyöngyök alkották a ruha alsó részének a díszítését, a leggyakoribb típus pedig szintén a lecsapott sarkú hasábos gyöngy volt. A piros színét viszont itt felváltotta a zöld szín dominanciája. A temetőben legnagyobb számban az S:195 sz. bolygatatlan temetkezés halottjának lába környékén dokumentáltunk gyöngyöket (821 db; 12. tábla 8). Gyöngysorok nem voltak megfigyelhetőek a halott felhúzott alsó végtagjainak helyzete miatt, a két lábfej környékén elkülönülő viselet azonban igen. A nagyszámú üveggyöngy közé egy korong alakú borostyán- és egy korallgyöngy is vegyült. A színeket tekintve a piros és a zöld hozzávetőlegesen hasonló számban fordult
