Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
Szarmata temetkezések a bükkábrányi lignitbánya területén... 231 S:140 (10. tábla 1-3) Nagyméretű, lekerekített sarkú, téglalap alakú, függőleges falú sírgödör északi és keleti részén kis padkával. Alja északi irányban enyhén lejt. Háton fekvő, nyújtott csontvázas temetkezés. A váz hiányos, a sírgödröt dél-délnyugati irányból rabolták ki. A megmaradt csontok anatómiai rendben helyezkednek el. A bordák, a csigolyák, a jobb kéz ujjcsontjai és a medence hiányoznak. A fennmaradt csontok jó megtartásúak. A sírgödör mérete: 260 cm x 107 cm. Relatív m.: 45 cm (dél) — 55 cm (észak). Tájolása: ÉNy—DK 347°. A sírban mért vázhossz: 190 cm. Tájolása: ÉNy— DK 336° Antropológiai vizsgálat: adultus korú (25—30 éves) férfi. Leletanyag: 1. A jobb medencecsontnál öntött bronz, hengeres késnyél, a felső rész irányában megvastagodik, és egy gombszerű végződéssel záródik, amely hosszában átfúrt. Ez szolgálhatott felfüggesztésként. Az eszköz felőli vége négyszögletes átmetszetű. A nyélhez egy kisméretű, négyszögletes, vékony vastárgy (kisméretű kés vagy ár) töredéke kapcsolódik, amelyen faborítás (tok) nyomai találhatóak. Mé.: 0,75—1,55 x 5,75 cm, vastárgy: 0,45 x 2,10 cm (10. tábla 1). 2. Egyirányú, kihasznált magkő az 1. sz. melléklettől északra (10. tábla 5). Nyersanyaga áttetsző, világosbarna hidrokvarcit. A débitage-felszín alsó részén balról jobbra futó negatív részlet arra utal, hogy a magkövet legalább kétszer, egymástól független műveletsorokban is használták. Mé.: 32 x 28 x 25 cm (max.). 3. Bipoláris magkő débitage-felszínét megújító szilánk disztális töredéke az 1. sz. melléklettől délre (10. tábla 4). Nyersanyaga fehér/barna hidrokvarcit. Mé.: 22 x 23 x 10 cm (débitage); 22 x 30 x 10 cm (max.). Kevés kortex látható rajta (13 x 15 mm). 4. Vaskés pengéjének két, össze nem illő, kisméretű töredéke. Mé.: 1,55 x 3,6 cm és 1,5 x 1,4 cm, V: 0,40 cm (10. tábla 2). 5. Erősen töredékes vastárgy, feltehetően vaskés töredéke. Mé.:l,0 x 3, 6 cm, V: 1,0 cm (10. tábla 3). Az 1., 4. és 5. sz. leletek összetartoznak. S:146 (10. tábla 4-6) Közvetlenül az altalajra, a sárga homokra fektetett csontvázas temetkezés. Mivel a humusz-szubhumuszba mélyítették, a sírfolt nem volt megfigyelhető. Nyújtott helyzetben háton fekvő, csontvázas temetkezés. A váz hiányos, de a megmaradt csontok anatómiai rendben helyezkednek el. A csontok rossz megtartásúak. A koponya alsó része, a jobb kar csontjai, a bal kar alsó csontjai, valamint a két láb hosszúcsontjai maradtak meg. A koponya felső részét és valószínűleg az állkapcsot a humuszolás elpusztította. A jobb kar csontjai a testtel párhuzamosan, a bal kar alsó csontjai a medence felé hajlítva nyugszanak. A medence, a csigolyák, a bordák, a kéz- és a lábujj csontjai hiányoznak. A sírban mért vázhossz: 150 cm. Tájolása: ÉK— DNy 7°. Antropológiai vizsgálat: adultus korú (30—40 éves) férfi. Leletanyag: 1. Rossz állapotú vascsat töredéke a bal kézfejnél. A téglalap alakú, hatszög átmetszetű csattest szíjszorító felőli vége hiányzik. A kettős lemezes szíjszorító szintén töredékes, eredetileg téglalap alakú lehetett. A szíjat rögzítő szegecsek egy kivételével hiányoznak. Csattest mé.: 2,35 x 4,7 cm, V: 0,50 cm. Szíjszorító mé.: 1,85 x 3,70 cm és 2,10 x 3,00 cm, V: 0,30 cm (10. tábla 11). 2. A jobb combcsont felső végénél, a medencénél kisméretű vaskés három össze nem illő töredéke. A penge egyenes, az éle kissé ívelt, felső nyélállású. Mé.: 1,00 x 5,60 cm és 1,15 x 2,95 cm, V: 0,40 cm és 0,75 x 2,30 cm (10. tábla 13). 3. Háromszög alakú vastárgy töredéke. Mé.: 1,25 x 2,75 cm. További vastöredékek. Mé.: 1,20 x 1,85 cm és 0,80 x 1,20 cm (10. tábla 12). 4. Az egykori medence jobb oldalán pattintott kövek. Ép szilánk (10. tábla 8). Nyersanyaga áttetsző, világosszürke obszidián, sötét sávok nélkül (KI?). Mé.: 11x18x2 mm (débitage) és 17 x 18 x 2 mm (max.). Bázisa ép, bulbusa nagy, felülete kopott, élei erősen csorbultak. A magkőről kemény ütővel választották le. Előlapja 15—20%-ban kortexes. Szilánk disztális töredéke (10. tábla 6). Nyersanyaga áttetsző, fehér hidrokvarcit. Mé.: 19 x 30 x 5 mm (débitage); 22 x 32 x 7 mm (max.). Hátlapján hullámfodrok és szálkák jelzik a leválasztás irányát. A törési felület languette-típusú törés negatívja. A disztális végen lévő keresztélen 13 mm hosszan húzódó „gyöngyretus” valószínűleg a szilánk használata közben keletkezett. Ép szilánk (10. tábla 10). Nyersanyaga áttetsző, világosbarna hidrokvarcit. Mé.: 15x16x5 mm (débitage) és 18 x 16 x 6 mm (max.). Előlapján közel 90%-ban vas-oxidos felületi szennyeződés. Bázisa ép. A talon sima (6x8 mm). Egy ütési pont látszik. A bulbusa lapos. Ép szilánk (10. tábla 7). Nyersanyaga barna hidrokvarcit. Mé.: 20 x 25 x 9 mm. Előlapja teljes felületen patinás. Hátlapja sérült. A talon nagy, sima (9 x 22 mm).
