Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Természettudomány - Fehér Béla: Turmalin kötőanyagú hidrotermás breccsa Miskolc-Bükkszentlászlóról
18 Fehér Béla U,UU -----------------------------------1-----------------T-----------------------------------------------------,-----------------I----------------0,00 0,25 0,50 0,75 1,00 Fe/(Fe+Mg)v 8. kép. A bükkszentlászlói breccsa-cementáló turmalin összetételének ábrázolása a Fe/(Fe+Mg)^—[]/([]+Na)x diagramban. Fig. 8. Composition of the breccia-cementing tourmaline of Bükks^entlás^lóplotted in the Fe/(Fe+Mgf—[]/([]+Na)x diagram. A turmalinokban a legváltozatosabb kationhelyettesítések az árpozícióban találhatók. A bükkszentlászlói mintákban itt a domináns kation a Fe2+, melynek meny- nyisége 1,69—1,86 apfu között változik. Az összes vasat két vegyértékkel vettük figyelembe, amit alátámaszt a turmalin vékonycsiszolatban látható zöld színe is. Nagyobb részarányban még Mg (0,89—0,99 apfu), kisebb mennyiségben pedig A1 (0,06—0,17 apfu) épült be erre a szerkezeti helyre. A Ti (0,02—0,05 apfu) és az Mn (0—0,04 apfu) mennyisége nem számottevő. Az árpozíció betöltöttsége az ideális 3-nál legtöbbször kisebb, 2,76 és 3,00 apfu között változik. Kérdés, hogy az így előálló, legfeljebb 0,24 apfu kationhiány valóságos-e, vagy pedig az elektron-mikroszondával nem látható elem, nevezetesen lítium tölti-e ki. Geokémiailag a lítium előfordulása nem lenne idegen ettől a földtani környezettől, mint ahogy Li-turmalin (elbait) előfordulásáról - bár mindenféle vizsgálati alapot nélkülözve - SZABÓ-VINCZE (2013) már beszámolt erről a területről. Ugyanakkor a turmalinokban a magnézium és a lítium nem összeillő természete közismert. Ez azt jelenti, hogy a 0,2 apfu-nál több Mg-ot tartalmazó turmalinokban a Li legfeljebb csak nyomokban lehet jelen (HENRY—DUTROW 1996), emiatt a bükkszentlászlói turmalinban, ahol az Mg = 0,89—0,99 apfu, számottevő lítium-tartalomra nem számíthatunk. Emiatt a II. táblázatban Li jelenlétével nem kalkuláltunk. Ugyanakkor BOSI (2010) számításai alapján (mely a vegyértékkötés-elméleten alapul) bizonyítást nyert, hogy az árpozícióban üres rácshelyek előfordulhatnak. A bükkszentlászlói turmalinban a Z-, T- és B-pozíciókat rendre alumínium, szilícium és bór tölti be, kationhelyettesítések nélkül. Ezek közül a 13-pozíció érdemel figyelmet, melyet a mikroszondával nem mérhető bór tölt be. A kristálykémiai vizsgálatok szerint ebben a pozícióban betöltetlen helyek és kationhelyettesítések nem jellemzőek (HENRY-DUTROW 1996), így a turmalin Béltartalmát a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a B = 3,00 apfu feltételezés alapján számítottuk (lásd a II. táblázatot). Mivel némi bór még a tetraéderes (T) pozícióban lehet jelen a szilícium helyettesítőjeként (lásd pl. ERTL et al. 2006), a fenti számítás a minimális bértartalmat adja meg. Azonban mivel a bükkszentlászlói turmalinban a Si a T-pozíciót teljesen betölti, ezért itt bór-helyettesítéssel nem számolhatunk, vagyis az általunk számított B203-tartalom nagy valószínűséggel jól közelíti a valós értéket. A Kés Wanionpozíciókat együtt vesszük figyelembe. Itt lényegében a fluor mérése történik, mely elenyésző mennyiségben (0—0,03 apfu), a detektálási határ küszöbén lett kimutatva a bükkszentlászlói turmalinban. A turmalin víztartalmát az OH + F = 4,00 apfu egyenlet alapján, a fluor-tartalom ismeretében számítottuk ki. A kémiai elemzésekből látható, hogy a bükkszentlászlói turmalin a sörl-drávit-foitit-magneziofoitit komponensek által determinált összetételi tartományban helyezkedik el és a sori fajt képviseli (8. kép). AII. táblázatban megadott elemzési adatok átlagából a következő szerkezeti képlet írható fel rá: (Na.^Q^Ca,,^,.00(Fe2\78Mg(WAl(U2Ti(M)4 Mn0,0A=2,s9Alö,00(Si6,06O,8)(BO3)3[(OH)3_99F001]i;=w. Kémiailag nagyon hasonló a területről korábban leírt, fészkekben és repedéskitöltésekben megjelenő oszlopos turmalinokhoz (FEHÉR 1998-99), mely arra is utalhat, hogy képződésük ugyanahhoz a hidrotermás fluidumhoz köthető. RÖNTGEN-PORDIFFRAKCIÓS VIZSGÁLAT Szerettünk volna a turmalinról röntgen-pordiffrakciós felvételt készíteni, azonban ez az ásvány olyan finoman hálózza be a breccsát, hogy tiszta fázist nem tudtunk belőle szeparálni. Magáról a kőzetről azonban készült röntgen-felvétel, melyet a 9. képen láthatunk. A felvétel érdekessége, hogy a breccsa olyan részéből sikerült mintát preparálnunk, melyben az egyébként gyakori földpát nem volt kimutatható mennyiségben jelen, viszont az átalakulásából képződött szeriek (finomszemcsés muszkovit) már igen. így a röntgen-felvételen három fázis jelenlétét dokumentáltuk, ezek: kvarc, sori és muszkovit (III. táblázat). Mivel a mintában a domináns
