Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Koós Judit: A fémművesség emlékei egy késő bronzkori települése: Muhi-3. kavicsbánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
148 Koós Judit Az ásatás területén végzett felszíni gyűjtésből származik egy kisméretű, fekete színű, finoman megmunkált, fényezett felületű agyagláb töredéke (2. t. 4). Feltűnése a leletanyagban vélhetően középső bronzkor végi előzményekre vezethető vissza, amikor a különböző települések anyagában megjelenik egy-egy emberi lábakon álló, madár alakú edény, madár alakú csörgő, kisméretű oltár, függesztő edény vagy tál (KOVÁCS 1991; 1992, 78-82, Abb. 41, 43-44; SZATHMÁRI 1992, Abb. 97-98; 2003, 518). Úgy véljük, hogy a Muhiból előkerült agyagláb töredék is egy különleges, nem mindennapi használatú agyagedény/tárgy része lehetett. A Műhibán feltárt település kerámiaanyagának fontosabb jellemzőivel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy töredékessége ellenére az Alföld északi peremvidékének jellegzetes vonásait mutatja a késő bronzkor időszakában. A leletanyagban nagy számban vannak jelen a kétszínű, kívül fekete, belül sárga színkombinációjú cserepek, amelyek egy új edényégetési technika használatára utalnak. Ez az eljárás a Gáva-kultúra alatt teljesedik ki, majd ezt követően a kora vaskor első felében válik általánossá. A kerámiaanyagot vizsgálva világosan látszik, hogy az egykori település fazekas mesterei nem csupán a finom kidolgozású, vékonyfalú, fényezett felületű, kisméretű edények készítésében jeleskedtek, hanem a mindennapi használatú fazekak, tálak és nagyméretű tárolóedényekében is. A lelőhely anyagára jellemző kiváló minőség megmutatkozik a durva kerámián is, amelyet ugyanolyan igényességgel készítettek, mint a díszkerámiát. Ez utóbbiak száma a leletanyag egészét tekintve lényegesen kevesebb, mint a durva kerámiáé. V. Szabó Gábor kutatásai során felfigyelt arra, hogy a pre-Gáva periódustól megnő a tárolóedények mérete, befogadó kapacitása, kidolgozásuk megfelel a díszedényekének. Véleménye szerint a házakban elhelyezett nagyméretű, díszített edények és a bennük tárolt élelem a gazdagság fokmérője lehetett, utalva ezzel egy-egy település társadalmi elitjének jelenlétére (V. SZABÓ 2004a, 147). Az ásatáson előkerült tárolóedény töredékek mérete, minőségi kivitele alapján úgy véljük, hogy megfigyelései érvényesek lehetnek Muhi késő bronzkori lelőhelyére is. ÖSSZEGZÉS Muhi-3. kavicsbánya lelőhelye a Hernád és a Sajó folyók találkozásánál, jelentős vízi és kereskedelmi útvonalak közelségében helyezkedik el (/. A). Lakói a település kedvező földrajzi fekvéséből adódóan kapcsolatokat ápolhattak távoli területekkel, amelyeknek eredményeként hozzájuthattak a fémmegmunkálás, fémöntés nyersanyagaihoz. A lelőhely jelentőségét a területén előkerült öntőformák nagyban meghatározzák, pontos időrendi helyzetét azonban a feltárt leletek együttes vizsgálata adhatja meg. Muhi lelőhelye része annak a pre-Gáva (RB D-Ha Al) leletkörnek, amely a Tisza mentén Szegedtől Polgárig rokon formák elterjesztésével egységesíti a korábbi, regionális jegyeket felmutató edényművességet (V. SZABÓ 2004b, 84-85). Leletanyagában megtalálhatóak a továbbélő, halomsíros kerámiaformák (RB B2-C periódus), amelyek a behúzott peremű, bütyökdíszes és a csücskös peremű tálak, az ugyanilyen díszű fazekak és a gömbölyded aljú csészék formájában őrzik a halomsíros hagyományokat (10. t. 1—3; 14. t. 5; 15. t. 2, 5—6). A település formakincsében és díszítőmotívumaiban felismerhetőek a Piliny-kultúra késői időszakának fazekasságát jellemző csonkakúpos testű, felmagasodó fülű csészék (2. t. 8; 12. t. 7), a profilált nyakú, éles válltörésű tálak (/1. t. 3; 15. t. 3), valamint a csoportos pontkombináció alkalmazása (11. t 1; 12. t. 1; 13. t. 2).20 A sekélyebb és szélesebb árkok díszítés általánossá válása, kombinált alkalmazása a különböző edénytípusokon, az új edényégetési technika használata (fekete—sárga színkombináció) a település időrendi helyzetét a Ha Al időszakra határozzák meg. Az edényformák és a díszítések még nem hordozzák a Ha A2 periódusban területünkön is jelenlévő Gáva- kultúra sajátos, meghatározó jegyeit, de töredékességük ellenére sok közös vonást mutatnak a közeli Polgár-M3/29. lelőhely (V. SZABÓ 2007, 5-6. kép) és Oszlár-Nyárfaszög Ha Al korú anyagával (KOÓS 2013, Abb. 7-8, 10). A Muhi-3. kavicsbánya területén feltárt lelőhely az Alföld északi peremterületének késő bronzkori, pre-Gáva periódusba sorolható települése. Ebben az időszakban a korszak hasonló korú leletanyagaival rokon vonásokat mutató, de földrajzi helyzetéből adódóan eltérő kapcsolatrendszerű leletkor körvonalazódik az északi régióban (Bodrogköz, Hernád-vidék) (V. SZABÓ 2007, 157, 17. lábjegyzet), amelynek a muhi együttes is része. A pre-Gáva periódust jellemző halomsíros és urnamezős hatások kevéssé érzékelhetőek a muhi fazekasság forma- és díszítőművészetében, sokkal inkább meghatározó alapja a Piliny-kultúra kerámia hagyománya a késő bronzkor Ha Al időszakában. 20 Az elmúlt években közölt telep-és temetőfeltárások újabb információkkal szolgálnak a Piliny-kultúrát érintő kérdésekben (Bercel-Sáfrányhegy II: GUBA 2008, 67—76; Zagyvapálfalva: GUBA 2010,71-93; Mátraszőlős-Királydomb: TANKÓ-VADAY 2010,137-194; Hernádvécse: KALLI 2014, 104-145).
