Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Természettudomány - Fehér Béla: Turmalin kötőanyagú hidrotermás breccsa Miskolc-Bükkszentlászlóról
Turmalin kötőanyagú hidrotermás breccsa Miskolc-Bükkszentlászlóról 13 Meg kell jegyeznünk, hogy a formáció litosztratigráfiai besorolása időnként változott, korábban az Óhutai Diabáz Formációba (BALOGFI 1980), majd feltételesen a Szentistvánhegyi Metaandezit Formációba is sorolták (SZOLDÁN 1993). A teljes kőzeten mért K/ Ar radiometrikus koradatok 95 és 104 millió év között szórnak, melyek azonban nem a tufaszórás, hanem az alpi regionális metamorfózis idejét adják meg (ÁRVÁNE SOS et al. 1987). így valószínűleg ez az esemény a késő-kréta ausztriai orogenezissel lehetett kapcsolatban (SZOLDÁN 1990). Az újabb radiometrikus koradatok kicsit későbbre, 77—82 millió évre datálják a metamorfózis korát (ÁRKAI et al. 1995). Bár a talajtakaróval és növényzettel való fedettség jelentős, a kőzettestet a Hősök-forrásától induló Hidegvíz patak medrében, azaz természetes feltárásokban jól tanulmányozhatjuk. A regionális metamorfózis hatására a kőzetben kvarcból és alkáli földpátokból álló repedéskitöltések (telérek) jöttek létre (KUBOVICS et al. 1989). Ezek a telérek bizonyos helyeken breccsásodtak, a szögletes fragmentumokat pedig finomszemcsés turmalin cementálta (2. kép). Ezeket a turmalin kötőanyagú breccsákat ez ideig csak törmelékben sikerült megfigyelni, így laterális kiterjedésükről nincsenek adataink. Az eddig talált mintákban a breccsásodott zóna vastagsága legfeljebb 5 cm volt. A breccsát alkotó törmelékek mérete nagyon változatos. A legnagyobb kiasztok meghaladhatják az 1 cm-t, míg a legkisebbek mikroszkopikus (tized mm alatti) méretűek. A breccsásodott kvarc-földpát-telérek fő alkotói a kvarc és a K-földpát (ortoklász), a Na-földpát (albit) mennyisége kevésbé számottevő. Járulékos komponensként még fluorapatit fordul elő, illetve a káliföldpát szericitesedése útján muszkovit is létrejött. A turmalin- kötőanyag képződési idejéhez képest a K-földpátoknak három generációja különíthető el (i. kép): 1.) pregenetikus, vagyis a turmalinnál idősebb K-földpátok: ezek az eredeti kvarc-földpát-telérek alkotói (káliföldpát-I); 2.) szingenetikus, vagyis a turmalinnal egyidős K-földpátok: ezek a turmalinnal együtt váltak ki a breccsában és így a cementanyag felépítésében vesznek részt (káliföldpát- II); 3.) posztgenetikus, vagyis a turmalinnál fiatalabb K-földpátok: ezek a breccsát utólag átszelő, kvarcos- földpátos erek káliföldpátjai (káliföldpát-III). Meg kell jegyezzük, hogy a II. káliföldpát-generá- ciót két részre oszthatjuk: a.) a breccsásodott zónák szegélyén megjelenő, metaszomatikus jellegű K-földpát (káliföldpát-Ila); b.) a kötőanyagban a turmalinnal keveredve megjelenő K-földpát (káliföldpát-IIb). A káliföldpátok mindhárom generációjáról készültek kéw -A 2. kép. Turmalin kötőanyagú hidrotermás breccsa Miskolc- Bükkszentlászlóról. A példány 5,5 cm hosszú. Fig. 2. Tourmaline-cemented hydrothermal breccia from Miskolc- Bükks^entláspú. Fength of the sample: 5.5 cm. miai elemzések, melyek az I. táblázatban láthatók. Mint az alacsony hőmérsékleten képződött káliföldpátok esetében várható volt, az összetételük nagyon közel esik az ortoklász ideális képletéhez, az Or-komponens részaránya 95,5—98,9% között változik. így az egyes generációk összetételében különbségek nem mutathatók ki. Ugyanígy a Na-földpát is lényegében tiszta albitnak minősíthető (4. kép). A kötőanyagot alkotó turmalin fekete színű, rendkívül finomszemcsés anyag. Az egyes krisztallitok még optikai mikroszkóp alatt sem különíthetők el, így méretében nagyon különbözik erről a lelőhelyről korábban leírt (FEHÉR 1998—99), fészkekben, illetve repedésekben megjelenő, oszlopos, akár 2 mm-es hosszúságot is elérő turmalinkristályoktól. Polarizációs mikroszkópban zöld színű (5. kép, a zöld különböző árnyalataiban megfigyelhető pleokroizmust mutat. Keresztezett nikolállásnál a kis szemcseméret miatt előálló halmazpolarizáció következtében foltos megjelenésű. Kémiai és szerkezeti tulajdonságait a következő fejezetekben mutatjuk be. A TURMALIN KRISTÁLYKÉMIÁJA A turmalin névvel egy ásványcsoportot jelölünk, melyek tagjai a boroszilikátok közé tartoznak és viszonylag ösz- szetett kristályszerkezettel rendelkeznek. Ezt a szerkezeti komplexitást az általános kémiai képletük is kifejezi: XYiZ6(T(PJ(BOp3V3Ufa.ho\ X = [] (üres hely, vagyis betöltetlen kristályszerkezeti pozíció), Na, K, Ca; Y = Li, Mg, Fe2+, Mn2+, Cu2+, Al, V3+, Cr3+, Fe3+, Mn3+, Ti4+; Z = Mg, Fe2+, Al, V3+, Cr3+, Fe3+; T= Si, B, AI; fí-B; V — OH, O és W — OH, F, O. A turmalin-csoporton belül az ásványfajokat az X-, Y-, Z- és lU-pozíciókban
